Az asztrológus válaszol
2011-05-11 13:49:41
- Tóth Sándor
Mottó: Fenti világ csillagtükre üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellem-ember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
A Nap még mindig a Bika jegyében kel. Sokan arról panaszkodnak, hogy már semmi sem olyan, mint régen: szélsőséges az időjárás, hidegrekordok dőlnek, a természet megnyilvánulásai teljesen kiszámíthatatlanok. Gyermekkoromban ilyenkor már a Május 1. strandon szívtuk magunkba az éltető napfényt, szájtátva figyeltük a „lábtenisz”-pálya labdazsonglőrjeit, majd hazafele menet, ahogy az „igazi” férfiak szokták, megittunk pár üveg sört. A Bika mindig a stabilitást keresi, nehezére esik bármely változtatás, és a mai világ ilyen szempontból nem neki kedvez. De azért látunk pozitív példákat is a társadalmunkban. A húsvéti Alkotmány kettősséggel bír: amellett, hogy nemzeti újjászületést céloz meg, van egy stabilizáló szándéka is. Asztrológiai szempontból tekintve, az aláírás jó időben történt. A teljes átváltozás meg fog történni, és ez akkor is így lesz, ha néhány olyan ember- (?) és érdekcsoportot sért, akik nem szeretnének rendet látni ott, ahol élnek: a Kárpát-medencében. Ők azok, akik megszokták az élősködést, a csalást, az embertársaik pofátlan és aljas kifosztását. Akik a szabadság eszméjét szabadossággá degradálják, és az emberi jogok mögé rejtőzve bomlasztják, züllesztik a környezetüket, és ha kártékony vágyaiknak valaki megálljt parancsol, akkor hazugságáradattal bombázzák hasonszőrű „civilizált” európai kollégáikat, elvtársaikat. Bár itt semmiféle elvek nincsenek, itt csak a régi besúgórendszer rákos sejtjei próbálnak rést ütni az átalakulás, a nemzetegyesítés, az összefogás pajzsán. Reményeim szerint a ma emberét már nem lehet ennyire ostobának nézni. Kivágtuk azt a fát, amitől nem láttuk az erdőt, és átlátunk a szitán, még akkor is, ha azt igyekszenek bemocskolni!
Katica (75)
„Tavaly már írtam önnek, gondoltam, megpróbálkozom újra. A házasságom romokban, mit tegyek? Sajnos, a férjem nem akar változni (szenvedélybeteg), emiatt rengeteg a probléma. Egy gyerekünk van, és hát ő issza meg a levét mindennek. Az igazság az, hogy kapcsolatfüggő vagyok, de mindenáron valami konkrét változást szeretnék.”
Kedves Katica!
A párkapcsolati problémákban mindkét fél benne szokott lenni, így a megoldást is ketten kellene megtalálni. A szenvedélybeteg férfivel nehéz boldogulni, és ez azért van így, mert nincs betegségtudata. Aki nem veszi észre azt, hogy a függőség betegség, és külső segítségre szorul, az nem megy orvoshoz, így nem sok esélye marad arra, hogy visszatérjen a rendes kerékvágásba. Hárítja a felelősségvállalást, alkoholba fojtja az igazságot, melyet a lelkiismerete néha megidéz. A menekülésnek ez a lassan pusztító formája sok család életét tönkretette. Nem ördögtől való gondolat, hogy ilyen esetben önnek kell döntést hozni. A gyermek tanulni jött, és ebben az esetben a gyengeségről, a felelőtlenségről és a menekülésről kap tanítást. A kérdés az, hogy amikor majd felnő, miként alkalmazza ezeket a mintákat? Ilyenkor a sors mentőövet szokott dobni. Azt hiszem, hogy minél jobban eltávolodik a férjétől, annál valószínűbb, hogy megjelenik a szerető, aki segít átvészelni a nehézségeket, és gyorsítani az eseményeket. Erre a következő egyéves periódusban jó esélyekkel pályázik! Ha valamire nagyon vágyik valaki, az meg fog jelenni, mert a gondolatoknak teremtő erejük van.
Továbbra is várom leveleiket az asztros@yahoo.com címre. Ne feledjék megírni a születési évet, hónapot, napot, órát, percet és a születési helyet! Észrevételeik, véleményük, kérdéseik teszik immár két éve élővé és reményeim szerint sok-sok olvasó számára tanulságossá a rovatot. Vigyázzanak egymásra!
