Az asztrológus válaszol
2011-06-22 15:33:26
- Tóth Sándor
Június 21-én, kedden belépett a Nap a Rák jegyébe, és „hivatalosan” is beköszöntött a nyár.
MOTTÓ: Fenti világ csillagtükre, üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Június 21-én, kedden belépett a Nap a Rák jegyébe, és „hivatalosan” is beköszöntött a nyár. A fény, a meleg, az energia, melyből naponta részesülünk, a teremtő erőnket gyarapítja. A jegy szülöttei magukban hordozzák a gondoskodás képességét. Régen a Rák asszonyoknál fel sem merült a kérdés, hogy gyereket vállaljanak-e. Többnyire sok gyermekük volt. Mára már sajnos, fordult a kocka. A civilizált (?) Európa lakossága fogy, csökken, zsugorodik. Sajnos, ebben a folyamatban mi, magyarok élen járunk. Ha ebben a tempóban haladunk, a „maroknyi székely” szimbolikája fizikai realitássá válik. A világ urai, akikről csak homályos feltételezéseink vannak, hogy kik „ők” tulajdonképpen, úgy tűnik, elszámolták magukat. Ami, és ahogy eddig működött, megbukni látszik. Az emberek hidegvérű, előre megfontolt szándékkal történő kirablása, az önzés Titanicja léket kapott. Nem kétséges, a jéghegy felénk tart. A fizikai világ válsága tulajdonképpen szellemi válság.
Az egoizmust piedesztálra emelő ideológiák, a legravaszabb reklámfegyverek arzenálját bevetve, az emberek vágy-énjét kísértik, bombázzák. Ha valaki az önös érdekeit helyezi előtérbe, ott a gyermek akadály. Több gyermek pedig még inkább akadály. Az ember legmisztikusabb és ugyanakkor a legegyszerűbb teremtési aktusa a gyermeknemzés. Amikor ezt valaki ilyen-olyan mondvacsinált indokokkal elhárítja, tulajdonképpen a saját képességeit kérdőjelezi meg. Idősebb olvasóim talán még emlékeznek arra, hogy annak idején, főleg vidéken, azt a lányt, akinek nem sikerült férjhez menni 18 évesen, megbélyegezték, „vén-lánynak” hívták, és elkezdtek gyanakodni, hogy talán „valami hibádzik nála”. Ha szétnézünk ismeretségi körünkben, vajon találunk-e olyan hölgyet, aki nem vénlány? Az esélytelenek nyugalmával elővehetjük a nagyítót, sőt a mikroszkópot is, mert kutatásaink eredménytelenül fognak zárulni. Az a tapasztalatom, hogy manapság 28-30 éves korig szinte fehér hollóként virít az, aki gyermeket vállal. Ha így haladunk, az unokák többnyire képekről fogják ismerni a nagyszüleiket, vagy jobb esetben elmehetnek a szüleikkel ápolni őket, vagy meglátogatni az öregek otthonában. A fiatalok arra szoktak hivatkozni, hogy előbb legyen lakás, autó, anyagi biztonság. Pedig anyagi szinten a biztonság hamis illúzió. Minden vagyon, pénz, hírnév, dicsőség egy szempillantásnyi idő alatt köddé válhat. Szerintem, ahol két ember lakhat, ott simán elfér egy-két gyermek is. Ami a hétköznapi, „mérgezett tudatú” ember agyában él, semmi más, mint önsorsrontó program. Ha tetszik, ha nem, többek vagyunk, mint a fizikai testünk. Ahogy a mondás tartja: „nem a ruha teszi az embert”. A test az a ruha, melyet életünk végéig hordunk. Ott belül él egy isteni szikra, egy szellemlény, akit az egó sötétsége körülvesz. A sötétség pedig harcol a fénnyel, és sosem fordítva. Mindig az ostoba akarja meggyőzni a bölcset az igazáról. Amikor a belső énünk egy-egy sugarával áttör a test szintjére és üzen, akkor csak állunk, mint borjú az új kapu előtt, vagy mint Bálám szamara. Pedig de jó lenne megfejteni a kódot! A nehézség abból adódik, hogy szellemi önvalónk a szimbólumok nyelvén jelez, és ha ezt nem ismerjük, a megoldás ajtaját nyitó kulcs örökre láthatatlan marad.
A sorsesemények, a nehézségek, a veszteségek próbálják felébreszteni az álmodozót. Meggyőződésem, hogy a legfájdalmasabb történések is értünk vannak. A betegség minden esetben egy tiszta, világos és őszinte üzenet. Minél inkább közelítünk a szakadék felé, annál erősebb a jelzés. Minél súlyosabb a betegség, annál komolyabban ordítja a fülünkbe az „örök utazó”: „vigyázz, ez így nem mehet tovább!” „Sürgősen változtatnod kell az életeden, a hozzáállásodon, a szokásaidon, a viselkedéseden!” Ha az üzenet „süket fülekre talál”, akkor bezárul az utolsó ajtó is, amin még vissza lehetne térni az élet házába.
A gondoskodás felelősségvállalás. A gyermek abból a világból érkezik, amelynek a létezését rég elfelejtettük, és folyamatosan megkérdőjelezzük. Azért jön, hogy segítsen a kiteljesedésünkben, és támogassuk sorsának a beteljesítésében. Ez a boldogság záloga. Ha megértjük és megtesszük ezt, jó eséllyel pályázunk arra a bölcs öregkorra, aminek befejezéseként elégedetten, mosollyal az arcunkon távozunk égi otthonunkba.
Továbbra is várom kérdéseiket, kéréseiket, észrevételeiket. Ne felejtsék megírni a születési évet, hónapot, napot, órát, percet és a helyet. Címem még mindig: asztros@yahoo.com! Vigyázzanak egymásra!
