Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Kering a cybertérben egy hedonista figyelmeztetés, miszerint a gyors fogyókúra feltalálója csupán 49 évig nyüzsöghetett ezen a minden jóval (=kajával) megrakott világon. A lemondásnak, az önsanyargatásnak, az örömöktől való elfordulásnak ára van. Na persze, rejt némi elégtételt. Méretben minden alkalommal ugyanazt a ruhát kell megvásárolnunk a készruhaboltokban, cipőnk számozása sem változik. Ezenkívül felférünk a rendszerint zsúfolt villamosra, és kevésbé lihegünk, ha a kilencvenedik emeletre lift nélkül kell felfutnunk, mert fent felejtettük a bevásárlókosarunkat. De mindezt csak 49 évig műveltette a gyorsdiéta felfedezője, akinek nevét sajnos (hála a pipéknek) elfelejtettem.
Mondják, hogy a kocogás (jogging) feltalálójának csupán 36 évre futotta a kocból. Pedig keringhetett volna hajnalonta tovább is átizzadt melegítőjében és V alakban csatakosodó pólóban a nagyvárosok utcáin, stadionokban, speciálisan kiképzett pályasíkon, edzőtermekben szárazgyaloglásban, a mezők rigóinak és nyúlfiainak riadalmára. Nem tellett többre.
Folytathatnám a tudományosan kikísérletezett szocializmus feltalálójának rövid életpályájával, már 54 évesen kénytelen volt búcsút mondani a kísérleti eredmények kihirdetése előtt – ha nem hiszed, nézd meg a vörösmárvány mauzóleumban, ha még ott van –, de mi haszna. Az a negyvenvalahány év, amit a kísérlet hazánkban megért, sokaknak viszont végtelen hosszúnak és teljesen kilátástalannak tűnt. (Sőt rengeteg ember állítja, akik még emlékeznek rá, hogy tényleg az is volt.) Mások megszedték magukat – pénzzel, státussal, tudással, titkos tudással –, amit azután ebben a harminc és egy esztendő alatt haszonnal vagy haszontalanul hasznosítottak, illetve itt sem sikerült nekik semmi, de ezért nem csupán a körülmények okolhatók, hanem némiképpen az egyénbe beépített sikertelenség-gének, melyekből és az elődök génvagyonából nem egyformán részesül az embrió az anyaméhben.
Viszont a digitális közmondások egyre csak sűrűsödő gyűjteményében, ahonnan mi is vettük a cikkünk alapjául szolgáló idézetet, a füstölt szalonna és pálinka feltalálója 92 évet élt, és akkor sem az általa naponta használt szerek ölték meg, hanem egy megvadult méhraj végzett vele, amelyet a hideg füstön tartósított mangalicaszalonna szaga és a körtepálinka illata vonzott oda, de a 92 éves élő legenda sajnos zsugori volt, és nem engedett át semmit sem a szorgalmas méheknek, „akik” egyébként még ma is nőuralom alatt nyögnek.
Innentől kezdve tehát bárki azt hihetné, hogy nem kell mérsékletesen és okosan étkezni, nem kell kerülgetni a halált hozó tényezőket, szereket és ártalmakat; avagy moccanatlan hájtömegbe süllyedve, elheverve kell habzsolnunk az életet.
Ugyanis rengeteg dologtól függünk, miközben arról győzködjük önmagunkat, hogy szabadok vagyunk. Függünk az időjárástól. Ősemberi mivoltunkat hordozzuk magunkban, bőrünk alatt, a bőrünkön, kedélyünk az időjárás függvénye. Függünk az időtől életritmus-beosztásunk tekintetében, az alvás, étkezés, szórakozás, munkavégzés mind-mind az időhöz köt, a szervezet jelzi a szükségletek időbeli elrendezettségét vagy rendetlenkedését. A rendszeresség a szülői/tanári/őreink szigora nélkül is kialakul valamelyes idő alatt az időhöz idomítva. Függünk szokásainktól, amelyek csakis az időben válnak szokássá, lesznek visszatérő ingerekké, cselekménnyé, sértéssé, kedveskedéssé, kényelemkereséssé, vágyaink kielégítését szolgálva.
Függünk más emberek kényétől és kedvétől: vannak főnökeink, vannak beosztottjaink, vannak munkatársaink, lakó- és hálótársaink, osztály- és rétegtársaink, a sorban állásban minket megelőző gyűlölt fürgébbek és kedélyeskedők, türelmetlenségünk önállósulva kisugárzik, bennünket nyomorít meg. Függünk a fénytől és a sötétségtől, a körülményektől (pl. rossz időben, rossz helyen, rossz fogakkal), függünk a kezelőorvostól és annak tanácsaitól negatív és pozitív értelemben, függünk a cipőkben megbúvó alattomos szegtől, a sarkat felsértő lábbeli kérgétől, függünk a fürdőszoba vízforrásaitól, a szerelőktől, akik jönnek, vagy csak végtelen hosszúságú ígérgetésekbe bonyolítanak bennünket. Függünk az ünnepnapoktól és hétköznapoktól, az üzletek nyitvatartásától, a koronavírus elleni állami intézkedésektől, meddig bírjuk maszkkal életvitelszerűen a fulladozást, függünk a hírektől, hírlapoktól, híradóktól, álhírektől, reklámoktól, celebtelen pletykáktól és a szárazelemhiánytól egy vacak zseblámpa esetében. Nyártól, téltől és legfőképpen önmagunktól. Nos, ezt hívjuk az egyén szabadságának.