Az egyensúly fontossága

Élet a Mezőség kapujában

Legutóbbi utunk során Mezőcsáváson jártunk. A Marosvásárhelytől mindössze 14 kilométerre fekvő község polgármesterével, Szabó József Leventével beszélgettünk a község életéről, megvalósításokról, gondokról, tervekről.

Fotók: Nagy Tibor

2.000.000 eurónyi önrész

– Elsősorban a kanalizálásról szeretnék beszélni, amely az elmúlt tíz év alatt mindvégig fontos tervünk volt, és most már a harmadik faluban is folyamatban van a kialakítása. Összesen három faluról van szó: 

Mezőszabadról, Mezőcsávásról és Mezőfeléről. Úgy néz ki, hogy a jövő év elejére sikerül befejezni a munkát, ami azt jelenti, hogy elkészül a főcsatorna, amelyet rácsatlakoztatunk a marosvásárhelyi szennyvízhálózatra. Ezzel is pénzt spórolunk, nem kell tisztítóállomást kiépítenünk, ami ezelőtt két-három évvel körülbelül 500.000 euróba került volna. A három faluban kialakított szennyvízhálózat értéke 3.000.000 euró – ebből egymillió eurót sikerült uniós forrásokból fedezni és 2.000.000 euró az önrész. Nem kis összeg, ezért is spórolunk egyre-másra, és a kanalizálási munkálatok befejezésére összpontosítunk. Ez csak a fővezetéket jelenti, de leadtunk egy másik pályázatot az Anghel Saligny programon keresztül, amellyel kialakítjuk a mellékutcákbeli házak bekötési csatlakozásait is. Legkésőbb 2024-ben létrehozzuk a csatlakozási pontokat a három falu összes mellékutcájában. Azért kerül ilyen sokba, mert a csatlakozásokat is magukban foglalják a munkálatok, a lakosok nem kell erre pénzt költsenek, mindenkinek a kapujáig elvisszük a szennyvízhálózatot. Ezt a megoldást választottuk, mert a lakosság legfőbb óhaját az aszfaltozott utcák képezik, de addig nem lehet és nem is szabad aszfaltozni, ameddig a kanalizálási, vízhálózati infrastruktúra nincsen kiépítve. Gondolkodtunk azon, hogy az aszfaltozás vagy a kanalizálás legyen a prioritás, végül így döntöttünk. A vízhálózat már régen elkészült, a község mind a nyolc falujában van ivóvízhálózat, amelyen keresztül a víz Marosvásárhelyről érkezik. 

Van egy régebbi tervünk, amit az idén szeretnénk kivitelezni: egy garázst építeni a tűzoltóautónknak. Egy irodákkal ellátott garázshelyiséget, ahol éjjel-nappal ott tartózkodhat a szolgálatos tűzoltó. A télen például kigyúlt egy ház, és mivel az autóban megfagy a víz, nem töltöttük meg. Mire sikerült feltölteni, és kiértünk a helyszínre, a hivatásos tűzoltók már ott voltak két autóval. Mi nem vagyunk hivatásosak, de szeretnénk, ha mindig mi lennénk az elsők, úgy, ahogy erre volt már eset – nyáron, amikor az autó tele volt vízzel. Úgy tervezzük, hogy megépítjük a garázst, amelyben a tűzoltóautó mellett elfér a traktorunk és a mikrobuszunk is, mellé pedig kialakítunk egy helyiséget, ahol folyamatosan két önkéntes tartózkodhat. A tűzoltóautót önrésszel vásároltuk, a szintén tűzoltáskor használatos Mitsubishit adományként kaptuk a csávási autóbontó tulajdonosától. Nagyon nagy, községszinten 34 fős önkéntes csapatunk van, akik szívvel-lélekkel odaállnak. A legelőtüzeket, amelyek a megyében nagy problémát jelentenek, mi oltjuk el, oda nem kell Vásárhelyről jöjjenek. Megoldjuk.

A község falvaiban lévő nyolc kultúrotthonból hatot újrafedtünk – a szabédit és a csávásit nem kellett, mert azokon cseréptető volt –, elég nagy befektetés volt ez is, önerőből álltuk. A garázst is így fogjuk felépíteni. A községközpontban lévő orvosi rendelőt pályázattal szeretnénk felújítani, remélem, hogy hamarosan sikerülni fog, már elkészültek a mérések, április elején leadjuk a pályázatot. Az épület strukturálisan nincs rossz állapotban, de szeretnénk tatarozni, festeni, villanyhálózatot cserélni, szigetelést felújítani, ablakokat cserélni és hasonlók. Két családorvos rendel az épületben, a lakosság 90 százaléka hozzájuk jár. 

A rendelő mellett szeretnénk energiabarátabbá tenni a helyi kultúrotthont, és két töltőállomást kialakítani elektromos autók számára, erre is pályázunk, azt pedig már elértük, hogy a ghiseu.ro oldalon keresztül nálunk is lehet fizetni online. 

Döglött struccok az erdőben

Ami a gondokat illeti, az aszfaltozás jelenti a legnagyobb problémát, a község nagyon kevés hányadát fedi aszfaltút. Az elmúlt húsz évben azon dolgoztam, hogy a bekötőutcákat leaszfaltozzuk. A tavaly a mezőménesi szanatóriumig vezető utat sikerült leaszfaltozni – az országból nagyon sok helyről járnak ide, az út pedig az erdőn keresztül vezet, és gondot jelentett, hogy a sárban elakadtak a buszok. Az intézmény igazgatója megkeresett, a faluközpontig leaszfaltoztuk az utat, a tavaly onnan sikerült továbbvinni az aszfaltréteget a szanatóriumig. A főúttól a községbeli falvakig vezető bekötőutakat, mellékutcákat is leaszfaltoztuk az elmúlt években, ezek egyenként csupán pár kilométeresek, ám összességében két teljes falut le lehetne aszfaltozni belőlük. Amint a kanalizálás kiépítése befejeződik, minden szükséges infrastruktúrával rendelkezni fogunk ahhoz, hogy elkezdhessük a további aszfaltozási munkálatokat, amelyekre – jelenleg – nincsenek kiírt pályázatok. 

Nagy gondunk, hogy a Mezőséget tápláló fővezetéknek Szabadtól a városig vezető része még a régi vascső, és nem tudnak elegendő mennyiséget átereszteni rajta, ha megnyomják azt a kapacitást, amire főleg nyáron a Mezőségnek szüksége van, akkor elreped a cső, amely olyan, mint a rosta lika. Úgy értesültem az Aquaservtől, hogy ki fogják cserélni ezt a részt. Mivel a vezeték régi, vasból lévő része miatt nyáron nem tudnak elegendő mennyiséget a Mezőségre juttatni, Sármáson pedig van egy kórház, azt csinálják, hogy az itt lévő kis víztározókat lezárják, hogy jusson víz a kórháznak. Volt ezért cirkusz a tavaly is, de nem hozzánk tartozik ez a dolog. Annyit tehettünk, hogy több mezőségi polgármesterrel együtt írásban fordultunk az Aquaservhez, hogy oldja meg a problémát, hiszen az övé a vezeték.

Nálunk a szociális segélyből élők dolgoznak, például a szemétgyűjtésnél. Nemrég háromkamionnyi szemetet szedtünk össze az erdőink, mellékutaink széléről – közöttük döglött struccokat, autóspojlert, betontörmeléket, faanyagot, cipőt, tollút, tévét, vécékagylót. Máshonnan hozzák ide a szemetet, ledobják az erdő alá, olyan papírt is kaptunk a kupacban, miszerint Szentpálról származik. Nem a csávási ember hajítja ki, neki a kapuja elől elviszik. Képzeld el, mész ki a zöldbe, és amikor kiérnél az erdőhöz, látsz egy nagy döglött struccot. A bárdosi úttól a rücsi malomig a miénk a terület. Minden tavasztól őszig szedjük a szemetet a szélén, annyi mindent kihajítanak az autókból. Sajnos még mindig nagyon sok a civilizálatlan ember.

Kulturális élet és növekvő lakosság 

Van tánccsoportunk Kölpényben, Mezőfelében, de a Covid leállított mindent. Most, hogy feloldották a korlátozásokat, mi is elkezdtünk gondolkodni falunap szervezésén Felében, ahol eddig is volt ilyen rendezvény. Lehet, hogy lesz Csáváson is, nem tudjuk még. Szeretnénk kimozdítani az embereket otthonról, mindenkinek hiányzik a találkozás. A koronavírus-járvány nyomot hagyott a községen, volt halálesetünk is, de átvészeltük. Az emberek azonban eltávolodtak egymástól, bezárkóztak a négy fal közé. Megpróbálunk ezen is változtatni, de a falunapokon kívül más nagyobb rendezvényünk, fesztiválunk nincsen. 

Az etnikai arány fele-fele, ami a magyar és román lakosságot illeti, a romák billentik át a mérleget ide vagy oda. Az elnéptelenedés nem jellemző a községre, sőt – nagyon sokan beköltöztek. Amikor polgármester lettem, 5800-5900 lakosa volt a községnek, most 6300-6400-an vagyunk. Nagyon sokan költöztek ki Marosvásárhelyről egészen Csávásig, és – ellentétben Koronkával vagy Jeddel – közülük a legtöbbnek már ide szól a személyije. Ez is változtat az arányokon. Számomra nagyon fontos, hogy mindig megtaláljam az egyensúlyt. Úgy vélem, hogy az nem ember, aki a saját fajtáját nem szereti, de az egyensúlyt meg kell tartani – nálunk például Mezőszabad vagy Bazéd teljesen román lakosságú, Mezőménes 90%-ban az, de soha semmilyen etnikai probléma nem volt. Ők is megünneplik december elsejét, mi is megünnepeljük március 15-ét, és nincs semmi gond. Érzékenyen kell kezelni ezt a helyzetet, nem lehet felelőtlen kijelentéseket vagy gesztusokat tenni.