Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Jobbnál jobb hangulatú koncerteken vehettek részt mindazok, akik az elmúlt hetek folyamán ellátogattak a marosvásárhelyi Jazz&Blues Club valamelyik rendezvényére. A marosvásárhelyi szinten is meglepő gyakorisággal szervezett koncerteknek igencsak örvendett a közönség, egyik buli a másikat követte az elmúlt hetek folyamán: a sort a klub ötéves szülinapi partija nyitotta, a Dalma & The Vagabonds frenetikus hangulatú fellépésével, amelynek repertoárján a rockabillytől a blueson és ősrockon keresztül az AC/DC muzsikájáig szinte minden megtalálható volt, ami a stílben minőséget képez. Folytatta a sort a Rammstein és Slayer feldolgozásbandák nagyszerű koncertje, majd a Metálinfúzió című est, amelyen a műfaj thrash-ágának adózott egy emlékezetes bulival megannyi együttes (köztük számos vásárhelyi is), a cikkírásig terjedő időszakot pedig a vasárnap esti Retrock-buli zárta. A Retrock-sorozat (illetve a MaRoTa) amúgy is igen jó ötletnek bizonyult: régi, vásárhelyi együttesek éledtek fel hatására, közülük pár újjáalakult és lemezt is kiadott azóta (például a Bronx). Olyan bandák lépnek a színpadra, amelyekre az idősebbek emlékeznek, de a fiatalok mit sem tudnak róluk, zenéjükről. És a Retrock-partikkal ez megváltoztatható.
Vasárnap este két együttes muzsikált bő három órán keresztül a Dzsesszklub nagytermének színpadán: elsőként a Dinamic lépett fel egy hangulatos és igen jó minőségű műsorral, repertoárjukon leginkább a nyolcvanas-kilencvenes évek dallamos hard rock vonulatának magyar képviselőit idézték: az Eddát, Bikinit, de hallottunk Queen és (ami jóval ritkább) Whitesnake-feldolgozásokat is. A jó hangulatú és hangzású koncert során csak a saját dalokat hiányoltuk, de ezt a hiányt a második fellépő, a Chrom bepótolta. Velük egy letűnt kor szelleme (és e kor muzsikája) lépett a színpadra, az idősebbek, fiatalabbak számára egyaránt legendássá vált vásárhelyi „Szindikát-metál” korszak, annak sajátos és a mai fül számára rögtön felismerhető riffjeivel, szöveg- és dallamvilágával egyetemben. Mint megtudtuk, a koncert egy huszonhárom évvel ezelőtt vételezett és megtalált kazettának köszönhető, amelyről újratanulhatta a dalokat az eredeti felállásban fellépő együttes. Tagjai közül páran évek (szűk évtizedek) óta nem zenéltek, a bulit aránylag rövid próbafolyamat előzte meg. És ennek ellenére a Chrom kis „köszörülés” után berobbant a Dzsesszklub amúgy sem túl csendes zenei mikrokozmoszába és olyan bulit csapott, amely (az aránylag kis létszámú közönség ellenére) kívánnivalót nem hagyott maga után. Érződött ugyan a hosszú kihagyás, de a szakmai tudás, a nagyszerű hangulatkeltés, az erőteljes hangzás és dinamikus játék alapján abban mindenki egyetértett, hogy olyan banda veszett el az évek sűrűjében, amely legendává nemesedhetett volna. Egy koncert erejéig az elfelejtett Chrom visszatért és megmutatta, hogy hogyan szólt a rockzene a két évtizeddel ezelőtti Marosvásárhelyen. És – végre! – saját dalokat is hallottunk, energikus hard rockot és lassú balladákat, a koncert bő felét ezek a számok képezték, de a választott feldolgozások is a korszak nagyjaitól származtak a Pokolgéptől a Helloweenen keresztül a W.A.S.P.-ig. A buli végén pedig arról beszélgettünk, hogy szívesen meghallgatnánk az ezúttal nem játszott (és legtöbbünk számára nem ismert) saját dalokat is, mai hangszereléssel, korszerű technikával felvett stúdióalbumon – olyan élmény lenne, mint vadonatúj veteránautót vásárolni, tizennyolcadik századi szakácskönyv alapján készített sültet enni. Eredeti, de nem avítt, dimenziótörésekben átmentett pillanat a múltból. Muzsika egy eltűnt városból, amelyet jobban kellene ismernünk.