Ha Pál Hunor életkorát a verseiből kellett volna kitalálnom, biztosan melléfogtam volna. A diákévektől idén búcsúzó, tizennyolc éves fiú lírája izgalmasan előremutató, képeiben, hangulatvilágában meglepően érett. A virtuális térben elém kerülő alkotásai közül számomra mégis az osztályához – a bolyais bésekhez – szóló búcsúajándék a legmaradandóbb. Ezt olvasva fogalmazódott meg bennem igazán a gondolat, hogy meghívom egy beszélgetésre a Facebook messengeren.
– Mesélj kicsit arról, mikor és hogyan kezdtél verseket írni.
– Az irodalommal már kiskoromban kapcsolatba kerültem, legelőször mesemondó, szavalóversenyeken. A tulajdonképpeni alkotást nem lírával, hanem prózai műfajjal kezdtem. Hatodik, hetedik osztályban pályázatokra elbeszéléseket írtam. Az első versek később, körülbelül tizedikben jöttek. Eleinte csak az eszembe jutó pár rímelő sort írtam le, viszont ezek nem függtek össze egymással. Volt egy mélyebb időszakom, akkor ez abbamaradt. Tizenegyedik osztályban járt le ez az időszak, ezután született meg néhány vers, persze időben jó nagy távolságokra egymástól. Komolyabban tizenkettedikben kezdtem el írogatni. Az irodalom iránti érdeklődésem elég hullámzó volt az évek során, és így a líceum végére, ennek felerősödésével egyenesen arányosan nőtt a versekkel töltött időm.
– Melyik költők állnak a legközelebb hozzád?
– Rangsorolni nem igazán tudnám őket, de a szívemhez Pilinszky János, Radnóti, József Attila, Kosztolányi, illetve Simon Márton lírája áll legközelebb. Idesorolnám Adyt is, viszont tőle csak bizonyos időszakokban olvasok, a lelkiállapotomtól függően.
– Mi az, ami meg szokott ihletni? Szerelem, csalódás, táj, esetleg valami egész más?
– Elsősorban az emberek, illetve az emberi érzések. Nagyon szeretek utazni, a különböző városok hangulata inspirációforrás, különösen éjszaka. A természet is meg szokott érinteni, valamint az ismeretlen, mint például a halál fogalma, vagy Isten és ember kapcsolata, olyan dolgok, amelyekről mi, emberek általában filozofálunk.
– A saját verseid közül van kedvenced?
– Ez nehéz kérdés. Több olyan is van, amit nagyon szeretek, de ha egyet ki kellene emelni, az az Első látásra hajnal című lenne.
– A Bolyai líceumban természettudomány–intenzív angol szakon végezted a középiskolát. Mi maradt meg leginkább a diákévekből?
– A kirándulások, amelyeken lehetőségem volt részt venni. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen 18 évesen már Európa több nagyvárosában jártam, megismerhettem más kultúrákat, és ez még jobban felerősítette bennem az utazásvágyat. Az osztályom, a baráti köröm szintén a diákéveim legnagyobb értékei közé tartoznak. Úgy csöppentem be az iskolába, hogy alig ismertem pár embert, és mostanra kialakult egy olyan kis közösség, amelyben otthon érzem magam.
– Tízes volt a magyar érettségi vizsgád, ehhez ezúton is gratulálok. Hol szeretnéd folytatni a tanulást, és vannak-e ennél is távolabbi terveid a jövődről?
– Nagyon szépen köszönöm az elismerést. Több választási lehetőséget fontolgatok a továbbtanulás terén, az orvosi egyetemre készülök éppen felvételizni, a kolozsvári műszaki egyetem a második opcióm. A döntés a kettő között még hátravan, erről biztosat még nem tudok mondani. A filológián is gondolkodtam, mivel nagyon szeretem az irodalmat, és az írást sem szeretném abbahagyni. Mindenképpen el szeretném végezni a bölcsészetet, viszont úgy döntöttem, hogy később, reményeim szerint Magyarországon. Ez még a jövő titka.
– Idén a magyarországi Nemzeti verseny nevű versmondóra is beneveztél, az első internetes fordulón tovább is jutottál. Mesélnél erről is kicsit?
– A versenyre a YouTube-on találtam rá, ugyanis gyakran szoktam nézni Lutter Imre versfilmjeit, és ő a verseny egyik zsűritagja. Gondoltam, megpróbálkozom vele, ki is választottam a szabályzatban előírt négy különböző témájú verset. Ebben Bálint Etelka magyartanárnőm is segített. Felvettem a telefonommal, amint szavalom a verset, és beküldtem a megadott e-mail-címre. Nem igazán számítottam arra, hogy sikerrel járok, mivel elég sok jelentkező volt, és sokak versvideóját jobbnak gondoltam a magaménál, így annál nagyobb volt az örömöm, amikor közölték, hogy továbbjutottam az elődöntőbe. Erre a fordulóra egy kisfilmet kell készítenem egy másik vers elszavalásához augusztusig. Remélem, hogy itt is helyt tudok állni, és ha a zsűri úgy ítéli meg, részt vehetek a budapesti Nemzeti Színházban megrendezendő döntőn.
– Milyen verset választottál a második fordulóra?
– A kisfilmhez Karafiáth Orsolya Klausztro-song című versére esett a választásom, mivel ez egyrészt talál a jelenlegi helyzethez, ugyanakkor otthon le tudom forgatni, a vers témájának megfelelően.
– A versírás mellett milyen hobbid van még?
– Szabadidőmben, ha otthon vagyok, olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek. A karanténhelyzet alatt főleg ilyesmivel foglalkoztam a tanulás mellett, viszont most, hogy ki lehet menni, és az érettségi is lejárt, a barátaimmal is szoktam találkozni.
– Kedvenc úti céljaid?
– Azok közül, ahol már jártam: London, Párizs és Róma. Mint város, London vonz a legjobban, Párizs a művészetek, Róma pedig az emberek miatt. Nagyon szeretnék eljutni egy ázsiai országba, mondjuk Thaiföldre, Japánba, Kínába, mivel érdekel a keleti kultúra, illetve az ottani természeti szépségek. Emellett egy skandináv országba is el szeretnék jutni egy napon. Viszont egy időben közelebbi célom az olasz Amalfi-tengerpart meglátogatása.
– Mit tervezel a nyárra?
– Az orvosi egyetemi felvételi előtt semmit. A nyár többi részében szeretnék az írásra összpontosítani, és a barátaimmal időt tölteni. Beszereztem jó pár könyvet is nemrég, úgyhogy olvasnivalóm is van. Aztán pedig elkezdődik egy újabb fejezet az egyetemmel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
