Az erdélyi magyar közgazdászképzés egyik legkiemelkedőbb eredménye

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének diákjai dobogós helyezést értek el a norvégiai Bergenben megrendezett NHH International Case Competition nevű nemzetközi esettanulmány-versenyen október 7. és 11. között. A csapat tagjai Barabási Tamás, Borsos András, Jakó Zsolt és Molnár Eszter voltak.

A csapat elsőként jutott be a verseny háromcsapatos nagydöntőjébe, ahol megosztott második helyet ért el. A különböző csoportfordulók során a kolozsváriaknak a BI Norwegian Business School, a City University of Hong Kong, valamint a házigazda NHH Norwegian School of Economics csapatait sikerült megelőzniük. A nagydöntőben is kimagaslóan teljesítettek, az amerikai Georgetown University, valamint a későbbi győztes ausztrál University of Technology Sydney volt a vetélytárs.

Jakó Zsolt csapattagot kérdeztük arról, hogy milyen volt a verseny.

– Mi történik egy közgazdasági versenyen? Hogyan kell elképzelni?

– Egy közgazdaság verseny teljesen más, mint egy matek- vagy fizikaverseny. Itt a csapatok kapnak egy esettanulmányt, amelyik leír egy vállalati helyzetet, és erre kell a versenyzők megoldást találjanak. Általában 24 óra áll rendelkezésre, hogy kidolgozzák a megoldást, és illusztráció segítségével bemutassák egy szakmai zsűrinek, ami egy vállalat vezetőségéből és tanácsadókból áll rendszerint. Konkrét példaként elmondanám, hogy Seattle-ben a Netflix és az Amazon esettanulmányára kellett megoldást találjunk, és a cég felső vezetésének kellett bemutassuk.

– Milyen volt külföldön, az óceánon túl versenyezni? 

– Elképesztő. Amikor beiratkoztam az egyetemre, nem is álmodtam, hogy valaha eljutok ilyen rangos versenyekre. Már a második tanulmányi évben az Egyesült Államokban versenyeztem, a harmadik év legelején pedig Norvégiából, egy világversenyről hoztuk el a második helyet. Ezek a versenyek számomra örök élményt és megtiszteltetést jelentenek. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy a fejlett állomokban is vannak olyanok, akik először nem értik, hogy hogyan lehet magyarnak lenni és magyarul tanulni Romániában. Ilyenkor egy 5-6 perces kiselőadást szoktam nekik tartani arról, hogy hogyan is néz ki a kisebbségi helyzet Romániában, Erdélyben.

– Mennyire van idő arra, hogy körbejárjátok az adott várost? Vagy ilyenkor csak a versenyre koncentráltok?

– Ez a nagy pozitívuma az ilyen versenyeknek, hiszen általábban az adott egyetem diáktanácsa szervezi, természetesen vállalatok és tanáraik segítségével. Az esetek nagy részében egy egész hetet töltünk az adott városban, így bőven van időnk. Norvégiában is volt szabadidőnk, felmásztunk a leg-

közelebbi hegyre, szervezett kirándulásokon vettünk részt, a várost is jó alaposan körbe tudtuk járni. Összességében elmondható, hogy versenyen kívül is sok érdekes dolgot tanulunk, megismerjük a különböző országok kultúráját, érdekes emberekkel találkozunk, de természetesen elsősorban azért megyünk, hogy jól teljesítsünk. Büszkén mondhatom el, hogy általában elég jó eredményeket érünk el. 

Így élik meg a diákok a különböző versenyeket, és van, hogy évente több mint öt külföldi versenyen is részt vesznek. Most is, amikor ezt a cikket olvassák, egy csapat a kolozsvári Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetből Dél-Amerikában, Mexikóban versenyez, élén dr. Szász Leventével, a csapat egyik vezető tanárával.