Az ezeréves határhoz kirándultunk

Kb. 70 személlyel indult szombaton reggel két autóbusz az RMDSZ marosvásárhelyi székházától az ezeréves határhoz. A kirándulás szervezője a marosvásárhelyi szervezet, illetve Gál Éva alelnök volt. A reggel borús volt, ami egész nap kitartott, szerencsére a beígért zivatarok elmaradtak.

Fotó: Mózes Edith

Kb. 70 személlyel indult szombaton reggel két autóbusz az RMDSZ marosvásárhelyi székházától az ezeréves határhoz. A kirándulás szervezője a marosvásárhelyi szervezet, illetve Gál Éva alelnök volt. A reggel borús volt, ami egész nap kitartott, szerencsére a beígért zivatarok elmaradtak.

Miután a Csíksomlyóra tartó közlekedési dugóból kiszabadultunk, Gyimesbükk felé vettük az utat. A Tatros völgyi község utolsó faluja, Gyimes központjában az állomásépületet néztük meg, amelyet a magyar államvasutak főépítésze, a nemzetközi hírű Pfaff Ferenc tervezett. 1895–97 között épült, 107 méter hosszú, 13 méter széles. Annak idején Európa legimpozánsabb állomásépülete volt, a fiumei, illetve a velencei állomásokhoz hasonlították. Mivel a magyar–román határon épült, a román vámtisztek is helyet kaptak az első emeleten, de középen az egyik első emeleti szobát Sissi-szobának nevezték el, Erzsébet királyné tiszteletére. Pár száz méterrel lejjebb találjuk az 1974-ben épített templomot. A zománcos zsolnai cseréppel fedett épület megálmodója Dani Gergely atya volt, sírja a templomkert mellett van, oltárára székely és csángó ruhás személyek vannak festve. Kapuja székely kapu, háromszéki székelyek készítették.

Ezután következett a Rákóczi-vár, amely 1826-ban, Bethlen Gábor idejében épült a régi gyimesi vár romjaira. Nevét onnan kapta, hogy a szabadságharc idején a fejedelem a várat megerősítette. A madéfalvi veszedelem után az első székely határőrség vette birtokába, amelynek feladata volt a bármely részről érkező veszedelem jelzése és leállítása. Sebő Ödön fiatal tiszt tartotta fel az orosz csapatokat. Ezeket a napokat örökíti meg A halálra ítélt zászlóalj című könyvében.

A vár fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt – védelmi szempontból nem volt jelentős, bár az időnként Moldva felől betörő fosztogató tatároktól védeni kellett az országot. Első neve Ghemes vára volt, a 18. sz. elején II. Rákóczi Ferenc megerősítette, akkor kapta mai nevét. A vár a Kőorr hegycsúcs Antalok sorka nevű hegygerincnyúlványára épült, mely a Tatros völgyébe érve meredeken ér véget. A vár és az út közötti szintkülönbség kb. 30 méter, ezért várépítéskor feljárót építettek ide, amelyet később fatetővel fedtek le.

Orbán Balázs írása szerint:

„A kőcsúcstól éles sziklagerinc nyúlik le egészen a Tatros völgyéig, ennek – a völgyet összeszorító – magas meredek előfokán van egy szép fekvésű erőd (Blockhaus), mely feltehetőleg a régi Gyimes vára helyén fekszik, s annak romjaiból épült. Ezen erődhöz 134 lépcsős fedett folyosó vezet oly meredeken, hogy gyalog is nagy fáradsággal lehet oda feljutni, s mégis 1789-ben fel- és lelovagolt azon egy Lacz András nevű székely huszár. A túloldalon szintén erődített előfok szökell elő; ezek annyira elzárják a völgyet, hogy a Tatrosnak alig marad keskeny sziklaszegélyezte mederhely. A vámhivatal épületei és a szerény kis kápolna ezen baloldali előhegy oldalának egy mélyületében vannak elrejtve.”

Ezután a Kontumáci kápolnát néztük meg, amelyet Mária Terézia kérésére építettek 1782-ben. Akkor a csíki kontumáció 315 hívet számlált, amíg a kápolna épült, a miséket magánházaknál tartották.

A Vesztegzár őrház a régi román–magyar határon áll, az utolsó magyar őrház, alatta bunker található, amelyben ma is második világháborús fegyverek, ruhák, sisakok vannak kiállítva. Az őrház vasúti múzeumában a 18. század végétől napjainkig minden vasúti felszerelés megtalálható: lámpák, fejszék, kalapok, feliratok stb.

A körülbelül 500 kilométeres „körsétáról” az élményekkel feltöltődött társaság este tízre ért haza.