Az időskori cinkhiányról
Amerikai kutatók elsőként írtak le olyan biológiai mechanizmust, amely révén cinkhiány alakulhat ki az életkor előrehaladtával.
Amerikai kutatók elsőként írtak le olyan biológiai mechanizmust, amely révén cinkhiány alakulhat ki az életkor előrehaladtával.
Cinkhiány mellett hanyatlik az immunrendszer működése, gyakoribbakká válnak a gyulladások, mindez pedig számos egészségi problémához vezethet a ráktól a szív- és az autoimmun betegségeken át a diabéteszig.
Az Oregoni Állami Egyetem kutatóinak eredménye azt sugallja, hogy különösen fontos idős korban a megfelelő mennyiségű cinket tartalmazó étrend, mert nagyobb mennyiségre lehet szükségünk ebből a mikroelemből.
A Journal of Nutritional Biochemistry című szakfolyóiratban ismertetett kísérletekben – amelyeket rágcsálókon végeztek – úgy találták, hogy az idősebb állatokban a cinktranszport szabályozása jelentősen romlott, ezért még akkor is a cinkhiány jeleit mutatták az állatok, ha étrendjük megfelelő mennyiségű cinket tartalmazott. Amikor többszörösére emelték náluk a bevitt cink mennyiségét, akkor a szabályozási folyamat helyreállt. „Megállapítottuk, hogy a cink szállítási mechanizmusában zavart okoztak az öregedéssel összefüggő epigenetikai változások” – idézte Carmen Wongot, a tanulmány társszerzőjét a ScienceDaily című ismeretterjesztő portál.
Mivel a cink alapvetően fontos a sejtek oxidatív stressz elleni védelmében, és segít a DNS-károsodások kijavításában, a hiánya azzal jár, hogy a betegségekhez vezető molekuláris folyamatok felgyorsulnak. Különösen igaz ez az idősebb korra, amikor a szervezet önjavító folyamatai egyébként is gyengébben működnek.
Cinket a halakból, húsokból, a tenger gyümölcseiből vehetünk magunkhoz a leghatékonyabban, magvakból és zöldségekből nehezebb a felszívódása. Minden élelmiszer közül az osztrigának a legnagyobb a cinktartalma, de a marhamájban, tökmagban, lencsében és a tojássárgájában is sok a cink.
