Az igazság, szeretet szava szól a szószékről

• 2012-09-09 18:43:27

• Menyhárt Borbála

Meghitt, családias hangulatban, hálaadó istentisztelettel ünnepelte temploma építésének 100. évfordulóját tegnap a szőkefalvi közösség. A kívül-belül szépen felújított hajlék kicsinek bizonyult, olyan sokan mentek el, hogy részesei legyenek a gyülekezet életében emlékezetes alkalomnak, amelyen ft. dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.

Fotó: Nagy Tibor

Meghitt, családias hangulatban, hálaadó istentisztelettel ünnepelte temploma építésének 100. évfordulóját tegnap a szőkefalvi közösség. A kívül-belül szépen felújított hajlék kicsinek bizonyult, olyan sokan mentek el, hogy részesei legyenek a gyülekezet életében emlékezetes alkalomnak, amelyen ft. dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. A szőkefalviak bebizonyították, hiába a felgyorsult, rohanó világ, életükben ma is kulcsfontosságú a templom, amelynek felújítása a gyülekezet tagjainak hozzájárulásával vált lehetségessé. Nem csoda, hiszen ez az a hely, ahol vasárnaponként mindnyájan együtt vannak a szőkefalvi reformátusok.

Azon ritka alkalmak egyike a mai, amikor itt állunk, napra 100 évvel azután, hogy megszületett Isten eme hajléka. Az Isten házát folyamatosan javítani, szépíteni kell, ezt teszi minden generáció – szólt a hívekhez Csalóka Zoltán, a Küküllőmenti Református Egyházmegye esperese.

A gondolatmenetet folytatva, ft. dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében rámutatott, valahányszor egy közösség, egy nép templomot tataroz, azt a vágyát fejezi ki, hogy Istennel kapcsolatban maradjon. Az a közösség, amely időt, energiát, anyagiakat fordít erre, az szeretne Istennel egy közösségben lenni, igényli, hogy az ő áldását megkapja. Sokszor, a gyülekezeteket járva, megállok és elcsodálkozom, hogy népünkben mekkora erő lakozik, milyen titkos forrásokat tudnak néha megmozgatni, hogy javítsanak, építsenek. Valójában a kereszténység is egy folyamatos munka, haladás a cél felé, és útközben nem lehet megállni… A tovább a kulcsszó. Sok mindent elértetek, javítottatok, építettetek, de ha befejeződött a fizikai erőfeszítés, a templom építése, nem lehet megállni, tovább kell folytatni a lelki építkezést. Az irány helyes, de az úton járni kell. Hiába vagy jó úton, ha nem érsz célba. Életünk nagy gondja a céltévesztés, valójában ez a bűn meghatározása, hogy tudjuk, merre kell tartanunk, de valami elcsábít, eltérít. A megújított hajlékban ne feledkezzetek el arról, honnan indultatok és hová kell megérkezzetek. Járjátok Krisztus útját – mondta lelki útravalóul a gyülekezet tagjainak a püspök, aki hangsúlyozta, nemcsak kenyérrel él az ember, a lelki táplálékot pedig, amit számunkra Isten szava és hitünk jelent, ebben a hajlékban lehet megtalálni. – Itt kaphatunk Istentől vigasztalást, támogatást ahhoz, hogy a viharban állni tudjuk a sarat. Szeressétek ezt a hajlékot, keressétek az alkalmakat, ahol Istennel találkozni lehet, ahol csendes imádsággal el lehet mondani panaszotokat, hiszen Ő az, aki feltölt és erőt ad. Kívánom, hogy legyen mindig keresztyén ember, aki bánja az Isten házának romlását, hogy legyen, aki évszázadok múlva is templomot javítson, építsen – zárta beszédét a püspök.

Ezután ismét Csalóka Zoltán esperes vette át a szót, és hangsúlyozta a templom jelentőségét egy közösség életében. – Ez a hajlék sok más rendeltetése mellett a találkozás helye is. Lehet, hogy a hétköznapi teendők közepette nem adódik meg az egymással való találkozás lehetősége, mert hív a munka, az elfoglaltság, de van egy alkalom, amikor itt, ebben a szent lakban találkozhattok. És nemcsak egymással, hanem találkozik veletek a mindenható Isten is az igén keresztül. Odaszól az életünkhöz, tanácsot ad, arra biztat, hogy légy cselekvője, ne csak hallgatója az üzenetének. Ne engedjétek, hogy a sokszor kegyetlen élet elrabolja tőletek ezt az együttlétet – osztotta meg gondolatait a gyülekezettel az esperes.

Veres Zoltán, a Küküllőmenti Református Egyházmegye főgondnoka úgy vélte, a 100. évforduló kiváló alkalom arra, hogy emlékezzenek az elődökre, azokra, akik száz évvel ezelőtt a templomot megálmodták és felépítették, valamint azokra, akik az évek során gondozták azt.

Nagy Ferenc szőkefalvi református lelkipásztor házigazdaként köszönetet mondott mindazoknak, akik elmentek, hogy részesei legyenek az ünnepi alkalomnak. – Az Úr szeretete, szentsége vette körül száz éven át az ide járó közösséget. Az igazság, a szeretet szava szól a szószékről… Sok minden benne van ebben a templomban, öröm és bánat, sokak imádsága, sokak kétkezi munkája, az Úr szentsége – fogalmazott a lelkész, aki ismertette a szőkefalvi református templom történetét az építéstől a mai napig.

A templom 1912 áprilisára készült el és ugyanazon év szeptemberében szentelte fel dr. Kennessey Béla püspök. Az első nagyobb méretű javításra 1963-ban került sor, amikor teljesen kicserélték a tetőzetét és átalakították a belsejét. A legutóbbi javítás 2011-ben kezdődött el és idén fejeződött be, a hívek adakozásának, a helyi önkormányzat, illetve helyi vállalkozók támogatásának köszönhetően.

A 100. évfordulóra az egyházközség emléktáblát helyezett el a templom bejáratánál, amit a tegnapi ünnepi istentiszteletet követően ft. dr. Pap Géza megáldott.

Ezt követően Dobai Sebes Izabella lelkész a vendéglelkészek nevében szólt az összegyűltekhez, majd Nagy Ferenc lelkész elődjének, Szabó Géza nyugalmazott szőkefalvi lelkipásztornak a levelét olvasta fel. Az ünnepséget a szőkefalvi vegyes kar és a helybeli gyerekek műsora zárta.