Az Irodalmi Kreativitás Verseny Mikó András-díjas írása
„És ha a labda átmegy a falon?”– ez volt a hatéves öcsém kérdése, mikor odagurítottam neki a csíkos (nem, nem piros pöttyös) gömböt .
„És ha a labda átmegy a falon?”– ez volt a hatéves öcsém kérdése, mikor odagurítottam neki a csíkos (nem, nem piros pöttyös) gömböt, biztatva, hogy dobja neki a falnak. „Akkor utánamész” – mondtam. Úgy tűnt, megnyugtattam. Viszont bennem kétségek támadtak.
Mi lesz, ha tényleg átsiklik a falon, és öcsém is utánapattog? Mi lenne, ha én is utánaugranék, de én csak megfejelném a falat? Vagy benne ragadnék… És mi lesz, ha a fal patakká válik? Ha a hajó fog a síneken „sikatakázni”? Mi lesz, ha a szappan a vérem is kimossa? És ha az óra a szuszogásom mutatja majd? Ha az étel kitáncol a számból, mi lesz? És ha a teraszról vonulnánk a házba pipázni? Ha a matt kapná a sakkot? Ha a szekrénybe tett ruha titokban mindig a székre menekülne?
Mi lesz, ha a gyermek szüli majd az anyát? Ha a szőnyeg porol ki minket? Ha mi lennénk az óriáskígyó ugrókötele? Mi lesz, ha a füst majd befele száll, és igazi festmények helyett a szobafestő rajzolna krikszkrakszokat a falra „művészet” név alatt?
Ha a háttérben valami horrorfilm zenéje menne? Ha a színházban mi, a közönség leszünk az előadás, mi lesz? Mi lesz, ha a felhő árasztja majd a sugarakat, és a nap dörögni fog? Napszúrás esőben?
Mi lesz, ha beleharapok a paradicsomba, és marhahús íze lepi majd el számat? És ha verset írnék, a lap meg énekelné? Ha én mosakodnék meg, és a testvérem válna patyolattisztává? Mi lesz, ha engem nyer meg egy verseny? Ha a viccek nevetnek majd rajtam?...
Öcsém csak mosolygott (ha hatévesen lehet ilyesmit, akkor inkább ironikusan kuncogott)… „Mi lenne velem, ha nem te lennél a testvérem?”
(Átmenne a labda a falon.)
Horváth Tünde
