Az okiratokkal való bizonyítás a polgári perben
A bizonyítás minden polgári per nélkülözhetetlen eleme. Az egyik leggyakrabban használt bizonyító eszköz az okirat.
A bizonyítás minden polgári per nélkülözhetetlen eleme. Az egyik leggyakrabban használt bizonyító eszköz az okirat. Az okiratok olyan bizonyítékok, amelyek a felek valamilyen jellegű nyilatkozatait tartalmazzák, bizonyos jogügyletekre vagy jogi tettekre nézve.
Bizonyítás céljára nem csak a papírra rögzített iratok alkalmazhatók, hanem bármilyen jellegű feljegyzések, attól függetlenül, hogy a nyilatkozat egy darab fán, fémen, vagy más eszközön található.
Az okiratok más bizonyítási eszközökhöz viszonyítva jelentős előnyökkel járnak. Ezek általában már a per megszületése előtt léteznek, bizonyítva a felek között létező jogi viszonyokat. Ugyanakkor legtöbbször a hihetőségük is sokkal nagyobb, mint például egy tanúvallomásnak.
Az okiratok két fő csoportba sorolhatók: hivatalos és nem hivatalos okiratok. Míg az első csoportba azok az iratok tartoznak, amelyek közintézmények és hatóságok által vannak kibocsátva, a nem hivatalos okiratok az állampolgárok saját művei. Ez az osztályozás nagy jelentőséggel bír, mert a törvény a hivatalos okiratokról feltételezi, hogy nagyobb valószínűséggel felelnek meg az igazságnak, mint a többi.
Bizonyításra a leggyakrabban használt okiratok a hiteles iratok (act autentic), valamint a magánokiratok (act sub semnătură privată).
Hiteles okiratoknak nevezzük azokat az iratokat, amelyek az ezekre vonatkozó formai törvényi előírásoknak megfelelnek és egy olyan köztisztviselő által voltak összeállítva, akinek hatáskörébe tartozik az okirat előállítása.
Amikor az egyik fél hiteles okiratot használ fel bizonyítás céljából, a másik félnek fontos tudni, hogy milyen módon tud védekezni ezek ellen, pontosabban milyen eljárást kell követnie a hiteles okiratba foglalt tények ellenkezőjének bizonyítása érdekében.
Minden hiteles okirat két csoportba sorolható feljegyzéseket tartalmaz: olyan tények, amelyeket a hiteles okirat készítője személyesen megállapíthat (például: egy személy aláírása, az okirat összeállításának időpontja és helye, a felek jelenléte stb.), valamint azok, amelyek a személy nyilatkozataiból erednek.
Az első csoportba tartozó feljegyzések valódiságát csak abban az esetben lehet megkérdőjelezni, amikor az okirat hamisnak tűnik. A második kategóriába tartozó tények ellenkezőjét az érdekelt fél ellenbizonyítással is elérheti.
Azok az okiratok, amelyek nem tesznek eleget a hiteles okiratokra vonatkozó törvényes előírásoknak, de a nyilatkozó/szerződő felek aláírását tartalmazzák, felhasználhatók magánokiratokként.
Így tehát magánokiratoknak nevezzük azokat az iratokat, amelyek egy jogi ügyletet állapítanak meg, ugyanakkor tartalmazzák a felek aláírását. Egy ilyen okiratot az egyik fél egy erre a célra felhatalmazott személy vagy bárki más elkészíthet, köztisztviselői beavatkozás nélkül.
A magánokiratok, ahogy láthatjuk, nem feltételeznek különösebb formaiságokat, az egyetlen általános és nélkülözhetetlen feltétel az, hogy annak a személynek az aláírását tartalmazza, aki a jogi ügyleten belül elkötelezi magát valamire. Ettől a szabálytól is vannak eltérések, például: a kötelező többszörös példány a kétoldalú (kölcsönös) jellegű egyezségek esetén, a pénzbeli tartozások esetében pedig a magánokirat teljes egészében a magát elkötelező fél által kell legyen írva, vagy kötelező módon tartalmaznia kell a „jó és elfogadott” záradékot, mutatva az aláírásnál a tartozás összegét.
Az okiratokkal való bizonyítás szolgáltatására vonatkozó előírásokat a Polgári eljárási törvénykönyv tartalmazza.
Az első szabály a felperesre vonatkozik, mely szerint ez a keresetéhez annyi példányban köteles a bizonyításra szolgáló okiratokat csatolni, ahány alperes van, plusz még egyet a törvényszéknek (kivételes módon, amikor az alpereseket egy személy képviseli, elegendő csak egy példányt juttatni ennek).
Ugyanakkor abban az esetben, amikor az egyik fél egy olyan okiratot akar felhasználni, amely a másik fél, egy más személy, vagy egy intézmény birtokában van, a törvényszék elrendelheti ezek átadását.
Bizonyítás céljára felhasznált magánokirattal szemben a felek két módon léphetnek fel: vagy elismerik ennek írását és az aláírást, vagy letagadhatják ezeket. Az utóbbi esetben két módszer alkalmazható a magánokirat valódiságának megállapítására: a törvényszék ellenőrzi közvetlen vagy közvetett módon (szakértő révén), illetve – amikor egyik fél az okirat hamisságát állítja – a törvényszék elrendelheti a nyomozószervek értesítését a szükséges eljárások lebonyolítása érdekében.
Kérdésekkel vagy hozzáfűzésekkel forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
