Zsenge kamaszkori álmom volt, hogy lássam Párizst. Világnyelvként franciát tanultam, és akkor, amikor még nem volt mobiltelefon-világ, a tanárnő hozott közelebb a francia kultúrához, bélyeggyűjtőként megismertem a nagy impresszionista festők munkáját, majd képeslapokról a világvárost. Elbűvölt látatlanban. Aztán tavaly sikerült eljutnom Párizsba. A negatív híresztelések ellenére nem csalódtam az elvárásaimban. Különleges érzés volt az impozás épületek között sétálni, lépten-nyomon belebotlani a világtörténelmet felforgató helyszínekbe, betekinteni a több száz múzeum, képtár közül időhiány mitt csupán néhányba, elszédülni a szebbnél szebb paloták termeinek csillogása láttán. Mindenhol elénk tárultak egyetemes kultúránk gyöngyszemei. Kétségtelen, hogy Párizs ma már fogalom. Nemcsak városként, hanem mindazért, amit képvisel évszázadok óta a történelemben, a kultúrában, a sportban és sok mindenben. Ezt igazolta, tükrözte a 2024-es olimpia grandiózus, különleges megnyitóünnepsége, amelynek nem is találhattak volna jobb helyszínt, mint a város szívét, az Île de la Citét körülölelő Szajnát. A tablóképek, amelyeket felvonultattak, a történelmi reflexiókon túl az olimpiai játékok egyik célját, az egységet a sokszínűségben, a másság tiszteletét hirdették és üzenték a jelenkornak. Az ókori olimpiai játékokat csak békeidőben rendezhették meg. A háborúskodást erre az időre fel kellett függeszteni, mert nem tudtak volna biztonságot nyújtani a versenyzőknek és a nézőknek. Ezért talán a modern kori olimpiai játékok alapítója, Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai eszme elindítója által 1913-ban tervezett ötkarikás szimbólum is az összefogást, az egységet a sokféleségben is szimbolizálhatja, ahogy az öt kontinenst vagy akár – egy másik magyarázat szerint – a sport alapelveit, a szenvedélyt, a hitet, a győzelmet, a munkaerkölcsöt és a sportszerűséget. Mindezeket egybevetve alapelv, hogy a megmérettetéskor, a sportpályán nem számítanak országhatárok, politikai és vallási ideológiák és más különbözőségek.
A megnyitón a franciák Párizsban azt is megmutatták, hogy ma is a divat, a világ kulturális trendjének meghatározói. Egyes tablóképek ellenszenvet is kiváltottak, polgárpukkasztók voltak. (Ez így volt az impresszionisták idején is, hiszen alkotásaikat nem állították ki, mégis őket igazolta az utókor.) Ez is Párizs, amitől egyedi, különleges úgy, ahogyan épületeinek, utcáinak, tereinek, kávézóinak hangulatával is más. Ezt a másságot is kiemelték a rendezvényt szervezők, rendezők a megnyitóünnepségen. Ma, amikor a kütyük rabjává válva egyre kevesebben választják a szabadidő hasznos eltöltésére a mozgást, különösen fontos a társadalomban a sport, amely nemcsak az egyén egészségi, fizikai, mentális fejlődése, de a helyi közösség vagy egy nemzet identitásának erősítése szempontjából is jelentős, ugyanakkor ezáltal nő az egymás iránti tisztelet, együtt örülünk a sportnak, valamennyi sportoló győzelmének, függetlenül attól, hogy melyik ország mezét öltik magukra. És nem árt, ha a pályán kívül is érvényesítjük az olimpizmus eszméjét.
Citius, altius, fortius!
