Az önzetlen segítség ereje

Fiatalok, kedvesek, jókedvűek, valamennyien egyforma, testhez simuló nyári ruhát viselnek, az övrészen sárga virággal. A csinos egyenruha, amelyet a csoport egyik tagja tervezett, azt jelzi, hogy minden apró részletre gondoltak.

Indulás előtt

Fiatalok, kedvesek, jókedvűek, valamennyien egyforma, testhez simuló nyári ruhát viselnek, az övrészen sárga virággal. A csinos egyenruha, amelyet a csoport egyik tagja tervezett, azt jelzi, hogy minden apró részletre gondoltak. Ezt erősíti meg a kis füzet is, amelyet Jacqueline Schoonwater készít évről évre útmutatóul a csoportok. A nyomtatvány minden fontos ismeretet tartalmaz, amit a Romániába, Erdélybe érkező nyugat-európainak tudnia kell, például, hogy pálinkát inni nem ajánlatos, melyek a legfontosabb szavak a mindennapi értekezésben. A tájékoztatáson túl a füzetben mindenekelőtt az áll, hogy a táborozás alatt napra, napszakra lebontva milyen feladatot kell elvégezni, s megtörtént, hogy az egyik csoport reggel öt órakor kelt fel, hogy behozzák a lemaradást – mondja Fülöp G. Dénesné, a Diakóniai Intézet vezetője. De hadd áruljuk el, hogy kikről is van szó. A marosvásárhelyi Vártemplomi Egyházközség Diakóniai Szolgálata az idén is holland fiatalokat fogadott, akik három csoportban nyári önkéntes munkára jöttek.

Példamutatón dolgoztak

Elsőnek a leideni csoport érkezett, tíz fiatal öt felnőtt felügyelete alatt. Irányítóik között volt Jacqueline Schoonwater, a leideni De Bakkerij Diakóniai Központ munkatársa, aki évek óta támogatja a Lazarenum Alapítvány idősotthonát, az utcagyerekeket felkaroló Pici házat és más marosvásárhelyi intézményeknek is nyújtottak segítséget (börtönmisszió, Procardia Alapítvány). Az ő támogatásukkal indult be Hármasfaluban a Nagycsaládos Otthonteremtő „Leidse Straat” program, melynek alapigéje az M25 (Máté 25). Paul Cornelissen, Jeroen Ernst, Joyce Geist ifjúsági vezetők éveken át személyes jelenlétükkel is példát mutattak az általuk vezetett fiataloknak. Az idén a szegény családoknak otthont adó Leideni utcában két 20 méter hosszú fóliasátrat építettek. Járdalapokat öntöttek, majd jótékonysági vásárt szerveztek a marosvásárhelyi Eminescu utcai Diakóniai Otthon udvarán. Az alapítvány idősotthonában segítettek a nagytakarításban, a ruharaktár rendezésében és vidéki sokgyermekes családokat látogattak meg. A táborban részt vett kilenc fiatal a marosvásárhelyi Református Kollégiumból is.

A 12 tagú második csoport, amelyet két kedves fiatal hölgy, Gineke és Arianne vezetett, a többiekhez hasonlóan egy éven át készült az utazásra, pénzt gyűjtöttek, támogatókat kerestek. A Rotterdam környékéről érkezett fiatalok érdeklődésemre elmondták: meghatotta őket, hogy Erdélyben annyira nehéz körülmények között is élnek emberek. Meglátogatták a Băneasa és hidegvölgyi romatelepeket, s napokon át nem tudtak szabadulni az ott tapasztaltaktól.

A hozott segélyből ebben az évben a nyárádmagyarósi négygyermekes Ilyés család lakását tették rendbe, megvették a szükséges építőanyagokat, befejeztek egy pirosban levő szobát, vakoltak, hőszigeteltek, festettek, parkettet és járdát raktak. Az Erdélyi Református Püspökség Eminescu utcai idősotthonának helyiségeit kitakarították, és a hulladék faanyagot autókra rakták szegény családoknak, hogy télen legyen amivel fűtsenek. Dolgoztak Hármasfaluban is, ahol a Hollandiából hozott ruhákból ők is jótékonysági vásárt szerveztek, s a pénzt a marosvásárhelyi diakóniai otthon bővítésére ajánlották fel. Közben kirándultak, szórakoztak, s amikor a csoportkép készült, a jól végzett munka örömével indultak haza.

A harmadik, a Samaritán Alapítvány 18 tagú csoportja négy ifjúsági vezetővel a hollandiai Rhenen városból érkezett. Ottjártamkor az idősotthon folyosóját, az ajtókat festették, s ahogy Fülöp G. Dénesné beszámolt, a Pici házat is tetőtől talpig felújították, redőnyt rendeltek az ablakokra, újrabútorozták a konyhát és a tanulószobákat. Éveken át ők támogatták a marosbogáti árvaházat is.

A fiatalokat az idősotthonban levő tantermekben szállásolták el, biztosították étkezésüket, tisztálkodásukat.

– Példamutatóan dolgoztak, s bizonyították, hogy Hollandiában fegyelemben és keresztyén szellemben nevelik őket. Ezt tapasztaltuk kitűnő szakiskoláikban is, ahol valóban megtanulnak építeni, betegeket gondozni, kedvesnek, udvariasnak, előzékenynek lenni a vásárlókkal azokban a kis mintaboltokban, amelyek az elárusító szakma oktatására szolgálnak, s az autószerelő műhelyben sem feledkeznek meg arról, hogy imádkozással kezdjék a napot. Gyülekezeti életük nagy hagyománya a nyári önkéntes munka. Egész éven át készülnek egy megtervezett program véghezvitelére, ehhez keresnek szponzorokat, s ha sikeresnek bizonyulnak, az állam megduplázza a támogatásukat, hogy megvalósíthassák azt, amit elterveztek. Hazaérve mindig pontosan be kell számolniuk az elvégzett munkáról.

21 hellyel bővül az idősotthon

Mivel a beszélgetés során szóba került, Fülöp G. Dénesnét a Diakóniai Otthon bővítéséről kérdeztük, amit ezekben a napokban kezdtek el. A Lazarenum Alapítvány Kuratóriumának a kérésére a Vártemplomi Presbitérium határozatot hozott, miszerint egy új épületrésszel bővül az Eminescu utcai idősotthon, amelyben jelenleg 49 személyt gondoznak. Mivel közel 300-an vannak a várakozási listán, egy háromszintes épületet terveztek, amelyben 21 helyet alakítanak ki. Az építkezésre a Lídia otthon kertjéből kellett 150 négyzetmétert elvenni, de sajnos nem volt más megoldásuk.

– Az alapítvány nehéz gondokkal küzd jelenleg is, 18 gyereket nevelünk a Lídia otthonban, s az idősotthon sem képes a jelenlegi létszámmal ellátni önmagát. Ezért döntöttünk úgy, hogy bővíteni fogunk – mondja Fülöp G. Dénesné, majd hozzáteszi: időközben segítség után néztek, hogy az építkezésre pénzt gyűjthessenek.

– Ismét a De Bakkerij intézethez fordultunk, s Jaqueline Schoonwater segítségével kerültünk kapcsolatba a holland Carolusgulden Alapítvánnyal, amely idősotthonokat támogat

Örömünkre 100.000 eurót ajánlottak a mintegy 280.000 euró értékű munkálathoz, amelynek segítségével elkezdtük a munkát és pirosban felhúzhatjuk az épületet.

Most már ehhez kérjük a mi testvéreink támogatását, hogy az engedélyezett két év alatt be is tudjuk fejezni.

Majd újra a Lídia otthonra terelődik a szó, s Fülöp G. Dénesné elmondja, hogy az ott nevelt fiatalokból ketten az alapítványnál dolgoznak. Az elmúlt évben tíz új gyermeket vettek fel, hatan egy körtvélyfájai családból kerültek hozzájuk, akiket elhagyott az édesanyjuk, s a gyámhatóság is küldött két problémás gyermeket. Gondokban nem szűkölködnek hát, de jóleső érzés, amikor megtapasztalják az önzetlen segítség erejét, ahogy azt a három holland csoport bizonyította. Innen már csak egy gondolat, hogy a mi fiataljaink mikor fognak a nyomukba lépni?