Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Színpompás olajfestmények, szokatlan, festett agyagszobrok várják kedd délutántól mindazokat, akik betérnek a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti galériáiba. A rangos kiállító-teremben ezúttal Péterfy Gizella, vásárhelyi születésű, de gyerekkorától Magyarországon élő festő- és szobrászművész jelentkezett egyéni tárlattal, amelynek megnyitójára telt házas közönség gyűlt össze a Baross Gábor utcai galériába.
Házigazdaként és a tárlat egyik méltatójaként Nagy Miklós Kund üdvözölte a megjelenteket. Mint mondta, Péterfy Gizella hazaérkezett. 1994-ben Kő Pállal már volt egy közös marosvásárhelyi kiállításuk, akkor a Kultúrpalotában, de mindeddig szülővárosában ez az első egyéni tárlata.
– Nagy odaadással készültek ezek a szobrok, képek. A művésznőt tavaly komoly sorscsapás érte: balatoni háza felgyúlt, az ott lévő munkák nagy része elpusztult. A tárlat alkotásain a bánat, de az öröm is érződik. Megismerhetjük festészetének és szobrászművészetének válogatását, ugyanakkor tudjuk: Péterfy Gizella számos köztéri szobor formálója, például a Balassi emlékének szentelt, Salgótarjánban felállított alkotásnak. E tárlatán a nyolcvanas évekből és a két-ezres évekből egyaránt láthatjuk munkáit, a kiállítás több évtizedet ölel fel. A kezdeti képeit bibliai témák ihlették, látomásszerű ábrázolásban dolgozta fel őket a művésznő. Aki kiskorában költözött el innen, de a szülőföld vonzása számára mindig erős maradt. Élete örömmel is teljes: olyan nagymama, akinek kilenc unokája van! Vallja, hogy egykori nagy mestere, Bernáth Aurél szerint a képekkel beszélni kell. Nekünk is beszélnünk kell velük, képei, szobrai igen érdekes világot csempésznek hétköznapjainkba, portréi megkapóak és figyelemfelkeltőek. Szobrainak egy része megmenekült a pusztító tűztől, van olyan, amelyen fehéren látszik az egykor odakötött kendő helye. Alkotásai titkot, sejtelmet és csodát hordoznak magukban.
A tárlat szobrairól Szász Tibor felsősófalvi református lelkész beszélt, aki A terrakottáról és az örökbe formáltak festettségéről című esszéjét olvasta fel. Soraiban megemlítette: Péterfy Gizella az agyagba menekítette szeretteit, hogy úgy maradhasson velük, ahogyan másképpen már nem lenne lehetséges. A cserép a törékenység példaképe és furcsamód nincs nála maradandóbb.
A tárlatnyitó végén a művésznő köszöntötte a résztvevőket, és elmondta: kiállított szobrai közül egyet szülővárosának ajándékoz, egy festményét pedig a Bernády Háznak adományozza.