Az ürömben örömnek is kell lennie valahol

Lejárt a néptánctábor

  Számokban még nem, de gondolatokban, élményekben és érzésekben már elkezdték értékelni a szervezők a Marosszéki Népzene- és Néptánctábor teljesen más körülmények között lezajlott idei 22. kiadását. A tapasztalatokról Puskás Attila Barnát kérdeztük.

A koronavírus felelősségteljes kényszerpályára terelte idén a szervező marosvásárhelyi Folk Center alapítványt, feldobta a „labdát”, és nekik kellett dönteniük, hogy a jobbágytelki lakosok és a mindenkori táborlakók egészségére való tekintettel egyszerűen kihagyják-e az idei tábort, vagy elfogadják az új kihívásokat, és átköltöznek az online térbe.

Egyrészt felelősségérzetből, másrészt azokért, akik ehhez a táborhoz mérik az időt, nem akartak egyszerűen eltűnni, hanem idén is nyújtani szerettek volna valamit azoknak, akik szomjaznak a rendezvényeikre. Ugyanakkor táboraik folytonosságát is biztosítani akarták, ezért vállalták az új helyzetet, a kihívást, és egyben a kockázatot. Mert egy ilyen tábor megszervezése teljesen új dolog, más szempontokat kell figyelembe venni, más időben kell megméretkezni, de ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy az online tér azért valamelyest adja vissza a való táborok színét, hangulatát, családiasságát.

 Új lehetőségek nyíltak 

Kiderült, hogy a digitális táboroztatás új lehetőségek előtt nyitja meg a kaput. Mert az ürömben is van némi öröm, és pozitív hozadéka is van az online táborozásnak, még akkor is, ha a valódi semmivel sem pótolható.

Egyik ilyen nagy hozadéka, hogy szélesebb sávban sokkal több emberhez jut el a tábor. Vírusmentes időszakban találkozunk a táborszervezést hirdető információkkal, de ahhoz, hogy valaki részt vegyen a táborban, rá kell szánnia legalább egy hetet, el kell utaznia, és ez némi pénzbe kerül. Ezzel szemben az online térben, akár a szabadidőt kihasználva, viszonylag rövid idő alatt egy szélesebb körű élményinformációhoz juthat az ember, anélkül, hogy pénzt és több időt áldozna rá. Továbbá bármikor „táborozhat” az érdeklődő, mert a szervezők mindennap feltöltötték a világhálóra az eseményeket, és azok ott is maradnak egy ideig, tehát gyakorlatilag az információ bárhova, bárkihez eljuthat a nagyvilágban.

Egy másik hozadéka az idei tábornak az élménytár, amely megtalálható az esemény Facebook-oldalán, és ahová ezután is várják a kedvenc történetek, képek, filmek feltöltését az „igazolt táborlakók” részéről. Ugyanakkor sok személytől kaptak elektronikus levelet, tehát úgy tűnik, az emberek fontosnak tartják bensőségesebb csatornán megosztani gondolataikat, biztatni, bátorítani a szervezőket. Nagy volt az érdeklődés az idei vetélkedő iránt is, amelynek nyertesei végül Jelen Róbert, Ráncsik Mónika és Balla Lóránt lettek.

Az online táborozás arra is alkalmas, hogy szélesebb körökben eloszlasson tévhiteket, vagy legalábbis a homályos képet, hogy mi fán terem egy néptánctábor: hogy az nem 20-30 gyerek nyári táboroztatásáról szól, hanem pár száz fős nemzetközi tábor, a résztvevők mintegy fele külföldi, a világ minden zugából. Arra is fény derülhet, hogy nem egyszerűen tánctáborról van szó, hiszen a hangszeres és népdaloktatás mellett kézműves- és játszóház működik, vannak néprajzi előadások, filmvetítések, esti előadások, folkkocsmázás, koncertek, kirándulások, vetélkedők, tehát némi túlzással egy egyszerűbb öszművészeti fesztiválról, s talán nem véletlenül emlegetik úgy a jobbágytelkiek a kezdetektől a rendezvényt, hogy fesztivál. 

Búcsúzni is kell 

Táborzáró vasárnaponként mindig eljön a búcsúzás és a hálaadás pillanata, amit idén nem lehetett személyesen megtenni. Mégis meg kell említeni azokat, akiknek sokat köszönhet a szervező csapat most is, és az elmúlt évek során – véli Puskás Attila Barna, aki ezúton is köszöni a jobbágytelkieknek a sokéves szeretetet, befogadást és együttműködést, a mindenkori táborlakóknak a támogatást és visszatérést, a mindenkori polgármestereknek a hozzáállást, Barabási Ottónak a szép szavakat és biztatást, Kádár Elemérnek és párjának, Kovács Mirának a táncoktatást, Kásler Magdinak az énektanítást, Bereczki Annuska néninek a sokéves és idei főszakácskodást, Ila Ildikónak, hogy az idén befogadta barátságos otthonába, konyhájába az egész tábort, a jelenlegi jobbágytelki tánccsoportnak és vezetőjének, Orbán Kálmánnak, hogy megmutatták tudásukat. Ugyanúgy jár a köszönet a mindenkori táncegyütteseknek a fellépésért, a Magos és Dzsesztán együtteseknek a koncertjeikért, Csiszár Aladárnak és bandájának a szívmelengető muzsikáért, Bakó Juditnak, Vincze Eszternek, Vincze Csillának a segítségéért, szervezőtársaiknak, Ferencz Zsoltnak és Czerán Csabának a kimondhatatlanul sok munkát. Nem utolsósorban Katyi Antalnak is kijár a köszönet az operatőri, vágói és minden technikai munkáért, emberfeletti hozzáállásáért.

Puskás Attila Barna úgy érzi, hogy ezzel a történet egyáltalán nem fejeződik be, ezután kezdődik el az újabb marketingmunka, és a valódi eredményt, illetve annak elemzését és kiértékelését jóval odébb tudják majd megtenni. Az idei tábort akár a marketingmunka kezdetének is lehet tekinteni, hiszen nem más, mint egy átfogóbb, szemléltetőbb reklámfilmsorozat. A Folk Center csapata ugyanakkor reméli, hogy legközelebb nem a világhálón folytatják a táborozást, hanem élőben Jobbágytelkén, és addig is eszünkbe juttatja idei üzenetüket: ha szétszórva is élünk a nagyvilágban, összetartozunk!