Az unikornisok kiiktatása
2026-10-04 13:00:00
- Sebestyén Mihály
A Szarvasfélék Országos Védegylete minden esztendő szeptemberének utolsó hetében rendezi meg éves kongresszusát, avagy szarvszemléjét. Soha egyetlenegy sem maradt el háborúk, földrengések vagy hajtóvadászatok, aszály vagy tengeri szökőár miatt. Sikerült mindenkor összehívni, kiválasztani a legmegfelelőbb tengermelléki üdülőt, amelyet a kongresszus, avagy szemle három napjára teljesen lefoglaltak a sajtó kizárásával, és csakis az elnökség kijelölt tagjának engedélyezték, hogy a kongresszus vagy seregszemle bezárását követően nyilatkozzon a tévéknek, rádióknak, újságoknak és az erdők, mezők, szavannák, pampák, prérik, kőszáli hegyvidékek és tengerek közönségének.
Az idei összejövetelre az unikornisok nem kaptak meghívást, holott az előző ötvenkilenc esztendőben egyszer sem feledkeztek meg róluk, mindig szerepeltek a meghívandók jegyzékében C vagy K betűvel, aszerint, hogy magyar vagy nem magyar volt a kongresszus vagy szarvszemle elnökségének elnöke. A történelem számontartja, hogy több ízben bekerültek, jól megbecsült helyük volt a bővített választmányban, a szavazatszedő és ellenőrző bizottságban, egyszer, igaz, a nagy argentin hajtóvadászat idején, még az elnökségbe is beválasztották akkori képviselőjüket. Az ügy annál is furcsább volt – hogy más, az elégedetlenség kifejezésére alkalmas módhatározót ezúttal mellőzzünk –, mert a szarvasok, gnúbikák, kecskék, kosok, gímek és dámok, ökrök, kőszáli kecskék, orrszarvúak és megcsalt férjek mellett még a kapibarák is meghívást kaptak, holott, ha az ember belemélyed bármely állattani tankönyv rendszertani fejezeteibe, könnyen beláthatja, hogy a kapibarák, bármennyire is kaphatók bármely barátságra (innen a nevük is) így igényt tarthatnak a szarvval koronázott állatok viszontvonzalmára is, ők olyan emlősök, akik a legnagyobb földi rágcsálók címéért bátran szállhatnak versenybe, ám a szarvval koronázottak között nincs helyük.
A hír tehát meglehetős feltűnést keltett állati és növényi körökben egyaránt. Az ENSZ főtitkára viharos felszólalásokra számított a népi Kína és Uruguay képviselőinek részéről, akik Bel- és Kül-Ázsia, valamint Dél- és Közép-Amerika élővilágának leghivatottabb őrzői voltak a Covid-járvány előtt. A bécsi Fauna & Flora magazin egyik cikkírója, mellesleg az osztrák közmédia fenegyereke, Malcolm Rodriges Pandolph meg is szellőztette a szerinte diszkriminatív, szélsőbal ihletésű mellőzést. A cikk online változata éppen azon a napon került föl a világhálóra, amikor a szarvaskompánia záróülését tartotta Szarvaskedden, és várható volt, hogy küldöttek szétoszlása után a kijelölt nyilatkozó majd a sajtó képviselői előtt semmitmondó közhelyekkel nyugtázza a hatvanadik közgyűlés eredményeit és határozatait. Üres mondatokat pufogtat, kitérő feleletekkel próbálja földbe döngölni a kíváncsiak hirtelen megnövekedett hadát, akiket az sem zavart, hogy Szarvaskedd mezővárosa nehezen megközelíthető volt a vadcsapások elhanyagolt voltának köszönhetően, ráadásul nem volt elég szállodai férőhely, a wellness megtelt poloskával, akik/amik ugyancsak nem tartoztak a szarvasok rendjébe, de szarvashiba volt a vendéglátósok(k) és közegészségügyi hatóságok részéről. (Nem maradt említés nélkül.)
Az egyszarvúak szövetségének (AUc) titkára, Kornel Kornea de Uno meglepetésének adott kifejezést, a meghívást előbb tévedésnek minősítette, utóbb azonban visszatért az incidensre és szándékosságot sejtetett. Talán az sérthette a szarvasfélék büszkeségét, vélte, igaz ugyan, hogy nagy szak- és szépirodalom foglalkozik ezen állatok életével, tulajdonságaival, vadászatával, létviszonyaikkal, életmódjukkal és védelmükkel, másrészt tenyésztésükkel, állatkerti kényelmükkel, a háziasított állatok ipari, gazdasági és szociális hasznával, húsuk tartósításával és elkészítésével – ez is a kérdés része, morfológiája, akár gasztronómiai, akár ontológiai szempontból nézzük –, de távolról sem kelhetnek versenyre az unikornisok mitológiában elfoglalt helyével és jelentőségével. Az unikornisok ugyanis az ókor és középkor egészében kiemelt helyet kaptak a görögség és rómaiak képzeletvilágában, szimbólumerdeiben, a kereszténység sem tudta nélkülözni őket, hogy mást ne mondjunk, ők képviselték a férfiszüzességet, ami pontosan ellentéte a felszarvazott férjek közönséges csordájának. Az unikornis szarvának gyógyító erőt tulajdonítanak, míg a többiek szarva legfennebb trófea vagy kürt, sófár vagy tülök készítésére szolgált az emberiség történetében. Na igen, a honfoglaló pusztai népek a kitisztított szarvakat díszes ivóedényként használták. A modern képzőművészet sem nélkülözheti, hogy hirtelenjében más példával ne dobálózzunk: Picasso is folyamodott ábrázolásukhoz. A szimbolisták szimbolizálták, a minimalisták minimalizálhatták, kedvük szerint miniatűrökbe, gyűrűk ékkövébe véshették, a mitológusok és influenszerek mitikussá növelték. Semmi sem ártott a hírnévnek és hitelüknek. Sapienti sat. Egyéb feltételezésekbe nem bocsátkozott, arra pedig gondolni sem mert, hogy jelenlétük nem kívánatos volta talán éppen nemlétük kinyilvánításából fakadna. A mellőzés részletes indoklását, a kötelező magyarázkodást az Országos Elnökségtől várta, a maga részéről ennyiben hagyta tárva azt a bizonyos kiskaput.
Arra viszont várhatott, ugyanis a kapibarák a meghívásért csérébe összerágták az összes, az unikornisokhoz köthető kapcsolati tőkét, tönkretették a faji kötelékeket, szétcincálták az unikornisok aktáit, ott őrzött tagsági könyveiket, jelvényeiket és szimbólumaikat. A jegyzőkönyvekből egyszerűen kiharapták az egy szarvval rendelkezőket említő passzusokat. A levéltárból kikérték és felfalták azokat az iratokat, amelyek az unikornisoknak a szervezethez való tartozásukat, alapító tagságukat bizonyították. Nem minden külső segítség nélkül. Ugyanis a kapibarák nem tudnak olvasni – ez elég közismert állati médiumok előtt is – így a levéltárba beszabadulva segítséget kértek az ott hivatását ellátó levéltárostól, Ökörffy (Oxendius) Leonárdtól, aki egy mircsefalvi farmon nőtt fel, ahol kapibarákat is tartottak titokban, így azonnal értette, mit kívánnak az új barátok…
Csupán egyetlen kérdéskör marad nyitva: kitől kaptak utasítást az okmányok és szimbólumok megsemmisítésére? Kik állhatnak az ügy hátterében? Kinek áll szarvában, érdekében a kizárás? Cui prodest?
Sejtéseink volnának, de nem szeretnénk alaptalanul vádaskodni. A független bíróság dolga kideríteni az igazságot, ha az egyszarvúak az igazságszolgáltatás útjára terelik látványos mellőzésük tényálladékát.
