Az uniós színvonalú sem kivétel

2021-ig átszervezik a neuropszichiátriai központokat

Miután felszámolták a nagy létszámú árvaházakat, a marosludasi intézménynek otthont adó épület éveken át üresen állt, mindaddig, amíg a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság dr. Schmidt Loránd igazgatósága idején uniós finanszírozással fel nem újította, és 2014 nyarától létre nem hozták a Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központot. Jelenleg 108 neuropszichiátriai fogyatékkal élő személyt ápolnak itt. Öt év elteltével bizonytalanság övezi a központot, lévén, hogy egy tavalyi sürgősségi kormányrendelet értelmében 2021-ig létszámcsökkentéssel át kell szervezni az itt folyó tevékenységet. Ugyanebben a helyzetben van a marosvécsi, a mikházi, a holtmarosi, a szászrégeni és a sárpataki hasonló profilú intézmény. A marosludasi központban Baghiu Ovidiu, az intézmény vezetője fogadott. 

Mentalitásváltás – nyitottabb intézmény 

Évekkel ezelőtt gondot jelentett bejutni a gyermekelhelyezési központba, amit köznyelven árvaháznak neveztek, külön engedélyre volt szükség, ha az intézmény vezetőjével szerettünk volna beszélgetni az intézetről, a gondozottakról. Most változás történt, nyitott volt a kapu, a gondozottak az udvaron tevékenykedtek, egyesek felügyelet mellett rendezték a virágágyásokat, takarították el a faleveleket, hordták a nyesedéket, hiszen a munkaterápia jól bevált módszer. A gondozottak sorra köszöntek, többen kezet adtak, vagy ösztönösen meg is öleltek. Az intézmény vezetője megerősítette, sok minden változott, nemcsak európai színvonalú infrastruktúrával rendelkeznek, hanem a betegekhez való viszonyulás, az ellátás minősége is a lehető legjobb. 

– Kiknek ad otthont a marosludasi neuropszichiátriai központ? – kérdeztük Baghiu Ovidiu igazgatót.

– A központ száznyolc 18 és 92 év közötti pszichiátriai betegnek ad otthont. Súlyos szellemi fogyatékkal élő fiataloknak, akik szkizofréniával, oligofréniával, autizmussal, epilepsziával küszködnek, akik nehezen vagy egyáltalán nem beszélnek, akiknek mozgáskoordinációs problémáik is vannak. Nagyon súlyos betegek, szakemberek segítségére szorulnak, önmaguk ellátására képtelenek. A 108 beutalt egyharmada, azaz 38-an idős betegek. Többségük Alzheimerben, demenciában, szkizofréniában szenved. Sokan ágyhoz kötöttek, állandó gondozásra szorulnak. Alkalmazottaink száma 77, ebbe beletartozik az orvosi, egészségügyi személyzet, az ápolók, a pszichológusok, terapeuták, ergoterápiás oktatók, nevelők, gyógyszerészek és gyógyszerészasszisztensek, szociális munkások, karbantartók és a kisegítő személyzet – tájékoztatott az igazgató, majd Muncaciu Zsóka pszichológus kíséretében végigvezetett az intézeten.

Láthattuk a szépen berendezett tanácstermet, a közösségi termet, a vendégek fogadására alkalmas helyiséget, a kezelőket, a kinetoterápiás rehabilitációs termet. Aztán végigmentünk az udvaron, amit rendeztek, s ami nem volt része az uniós projektnek. Így az intézmény vezetőségére hárult a feladat, hogy zöldövezetet alakítson ki, gyümölcsfákat ültessen, filagóriát létesítsen, mindezt igényesen, szépen, hogy kellemes környezetben éljenek az otthon lakói. Az igazgató fontosnak tartotta a műfüves pályát is, hogy a sportolásra, egyéb foglalkozásra is lehetőséget teremtsenek. Mindezt támogatók, többnyire helyi vállalkozók segítségével valósították meg. 

Egyéni történetek 

Alkalmunk volt megismerkedni Roşca Adrian Levente főasszisztenssel, aki a kezelőbe és az elkülönítőbe kalauzolt, s aki arról is szólt, hogy mennyire fontos a betegeknek a személyes kapcsolat, a kötődés, hogy ne érezzék cserbenhagyottnak magukat. Az agresszivitásra hajlamos betegek is megnyugszanak, ha az ápolójukkal pár percet tölthetnek az elkülönítő csendjében. Aztán bemutatkozott a 60 éves N. László és a 30 éves I. Zsolt Árpád, akik igényelték a beszélgetést, hogy kimondják magukból a problémáikat, elmeséljék életük történetét, hogyan vezetett útjuk a központba. 

Megható találkozásunk volt K. Évával, aki Segesvár mellől került az intézetbe. Ő is betegsége, rokkantsága, válása történetét mesélte el, hogyan lett a családban agresszió áldozata. Az ápolók mondták el, hogy került kerekes székbe, és hogy kísérelt meg kétségbeesésében két ízben is öngyilkosságot. A központról készült bemutató kisfilmben is szerepet kap, hiszen, tanítónő lévén, románul, magyarul helyesen beszél, verset szaval, nem is akárhogy. 

A megható történetek, kilátástalan sorsok mögött mégis valamiféle reménység dereng, a felismerés, hogy olyan emberek ők, mint a többi, csak egy kicsit érzékenyebbek, sérülékenyebbek, s sokkal jobban vágynak a szeretetre, mint bárki más. Mindenik történetben ott van az üzenet: bárkivel megeshet, bárki megsérülhet, és segítségre szorulhat. 

Az átalakítás terhe 

Baghiu Ovidiu igazgató a pozitívumok, a vezetőség igyekezetének köszönhető minőségi ellátás mellett az intézmény bizonytalanságát előidéző jogszabályra hívta fel a figyelmet. A tavaly megjelent 69-es sürgősségi kormányrendelet 51-es cikkelye kimondja, hogy a felnőtt fogyatékos személyeket ápoló központok beutaltjainak száma nem haladhatja meg az 50-et. Ez nagyon kedvezőtlenül érinti a marosludasi központot, annál is inkább, mivel egy teljesen új, felújított, uniós normák szerint létesített és működő intézményről van szó. Ha ezt a kormányrendeletet 2021-től életbe kell ültetniük, akkor a gondozottak felét el kellene küldeni. Következésképpen az alkalmazottak számát is felére kellene csökkenteni. Egyszóval szét kellene rombolni, amiért eddig harcoltak, amit lépésről lépésre felépítettek, arról nem is beszélve, hogy hová küldenék el a sok beteget, akiket eddig a legjobb körülmények között ápoltak. 

Arra a kérdésünkre, hogy mi következik, a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság felnőtt személyekért felelős aligazgatója, Căliman Crina elmondta, hogy a sürgősségi kormányrendeletet követően megjelent a metodológia, amelynek értelmében minden hasonló helyzetben lévő, azaz 50-nél nagyobb létszámú központot át kell szervezni. A hátrányos helyzetű személyek ügyeiért felelős országos hatóság által kibocsátott átszervezési metodológia értelmében első lépésként az adott központ összeállítja az átszervezési tervet, amit a megyei gyermekvédelmi igazgatóság láttamoz, s felküld az országos hatósághoz. Mihelyt ezt a tervet az országos hatóság is jóváhagyja, megkezdődik az átszervezés, aminek valamennyi ellátott személyre szabott igényét figyelembe kell venni. Ötvenen maradhatnak a központban, a többieknek a sajátos igényeknek megfelelően lakás típusú védett otthonokat alakítanak ki, vagy ha erre van lehetőség, az ellátott visszatér a családjához. 

– Románia ezelőtt tíz évvel vállalt kötelezettségének tesz eleget, amikor a nagy neuropszichiátriai központokat felszámolja. Mostanra elkészült a megyében található hat központ átalakítási terve, amit benyújtottunk a bukaresti országos hatósághoz. A marosludasi korszerű központ uniós alapokból épült, és megfelel a követelményeknek, azonban az öt évre szóló kötelezettség, miszerint ezalatt nem változik a rendeltetése, lejárt, így ez is átalakítás előtt áll. A nagy létszámú központok helyett védett lakóotthonokat kell létesítenünk – vagy újakat kell építenünk, vagy meglévő épületeket kell átalakítanunk. Ehhez azonban pénzt, valószínűleg uniós forrásokat kell találnunk. Marosludason az önkormányzat pozitívan állt a kérdéshez, találtak egy helyiséget a védett otthon számára. A marosgezsei volt általános iskola épületét ajánlották fel a célra. Az épületnek azonban meg kell változtatni a rendeltetését, ami most van folyamatban. Ez az átalakítás mindenkit nyugtalanít, a gondozottakat és az alkalmazottakat egyaránt. Ilyen körülmények között nagyon felelősen kell kezelni a fogyatékkal élő személyek ügyét, akárcsak  az alkalmazottakét, akik a leépítéstől tartanak. Azonban ígérni ebben esetben elhamarkodott lenne – fogalmazott Căliman Crina aligazgató.