Az Úr csodásan működik…
2022-09-12 15:21:56
- Csíky Csaba
Zenekritika
Marosvásárhelyen – nagy sikerrel – karmesterversenyt rendezett a filharmónia. Az elsőt. Nemzetközit. Kétévente megújul, és Erich Bergel nevét viseli. Egy rendkívüli szervezőcsapat ápolta életre a csodát, a zenekar a vállára vette, az igazgató megragadta a lehetőséget, és a megye magához ölelte. Európa muzsikusai, sőt még azon túl is, jöttek, láttak – és látták, hogy érdemes.
Nehéz feladatot vállalt magára a marosvásárhelyi zenésztársadalom. Vállalta a döntés súlyát, hogy meg tudja ítélni, tud-e valaki hajlékony és mélyreható intelligenciával fantáziadús muzsikusként vezéregyéniség lenni egy zenekar élén, s ennek a gyönyörű játéknak keretet, lehetőséget biztosított. Elvegyülni és kiválni, a költő szerint. A zenei ízlés és artisztikum műveltségének felismerése, egy határozott muzsikusegyéniség megérzése, mellyel a zenekaron imponáló eredménnyel uralkodik. Erről szólt a játék.
Lássuk a végeredményt. Volt honnan meríteni, a nagyszámú jelentkező biztosította a válogatás lehetőségét. A zenekar is szavazhatott (micsoda kérdés!), és végül ez a döntés jutott érvényre. Az első három helyen Omar El-Jamali (Marokkó), Zsíros Levente (Magyarország) és Drewellus Tobias (Németország). A döntőben mindhárman Dvorák Új világ szimfóniájának első tételét vezényelték. Mi döntött? Idézem Julius Harrison angol karmestert: „Ritka eset, hogy Dvorák bármelyik zenekari darabját langyosan adják elő, annyira tele van élettel minden hangszeres szólama. Semmi sem stagnál, mert Dvorák füle minden hangot külön hallott az összhangzatban”. A sorrend változott – Drewellus, Zsíros és El-Jamali. Mindhárman egy-egy választott nyitányt is bemutattak.
El-Jamali Ponchielli – Az órák tánca, Drewellus Strauss – A denevér és Zsíros Rossini Tell Vilmos-nyitányát, ez a helyezés sorrendjén már nem változtatott.
1997. október 24., Marosvásárhely, református vártemplom. J. S. Bach – A fúga művészete. A partitúra dedikálása: „Csíky Csaba úrnak hálás köszönettel a lehetőségért, hogy ebben a csodálatos templomban muzsikálhattunk. Erich Bergel.” Hangverseny után a tomboló sikert s a fantasztikus szellemi próbatételt még ki sem pihenő Mesternek megjegyeztem: Ezért érdemes élni. Mire kicsit éneklő magyarsággal mondta: – Hát ezért éltem. És rábólintott.
