Az urbanisztika rendet teremt a fejlődésben

Maros megye új főépítésze Şipos Răzvan, aki múlt év végétől tölti be ezt az igen nagy felelősséggel járó állást.  

Fotó: Nagy Tibor (archív)

Maros megye új főépítésze Şipos Răzvan, aki múlt év végétől tölti be ezt az igen nagy felelősséggel járó állást. A korábban szaktanácsadóként dolgozó műépítész Csortán Ilonát majd Preotu Marianát követi a fent említett funkcióban, prioritásként a műemlékvédelmet, az általános urbanisztikai tervek időszerűsítését, szakszerű elkészítését nevezte meg.

– Alig néhány hónapja tölti be a megye első számú építésze tisztséget, milyen problémák ragadták meg a figyelmét?

– A legfájdalmasabb a történelmi műemlékek helyzete. A tulajdonosok – önkormányzatok, egyházak, magánszemélyek – egyrészt elhanyagolják ezeket, mivel vagy nem tudatosul bennük ezen építmények értéke, vagy nincs pénzük a felújításukra, másrészt agresszív módon, építkezési engedélyek hiányában, szaktudás nélkül avatkoznak be átalakításuk, javításuk céljából. Úgy vélem, a műemlékek úgymint épületek, kertépítészeti alkotások, zöldfelületek, parkok, védett, műemléki jelentőségű területek esetében kiemelt figyelemre volna szükség.

– Hogyan derül fény a fenti rendellenes helyzetekre?

– Nem rendelkezünk pontos nyilvántartással arról, hogy minden műemléknél milyen munkálat folyik, gyakran véletlenül derül ki, hogy milyen állapotban vannak. Bár a szakosztályunkhoz tartozik az ellenőrzés is, ahhoz, hogy ezt a tevékenységet hatékonyan végezhessük, jóval nagyobb létszámú alkalmazottra lenne szükségünk. Jelenleg két személy dolgozik nálunk, akik ellenőrzik az építkezési engedélyeket.

– Példákat említene?

– Túl sok példát nem említenék, de kiemelten kell kezelni például Segesvárt vagy Szászkézdet, hiszen mindkettő az UNESCO által védettnek nyilvánított település, a világörökség része. Esetükben jelentéskötelesek vagyunk, erről nemrég tárgyaltam Kovács Józseffel az Országos Műemlékvédelmi Intézettől. Különösnek tartom és a hiányos törvénykezés számlájára írom az olyan helyzetekben való hatósági fellépést, amikor megállapítást nyer, hogy engedély nélkül történt beavatkozás, mondhatnám
„agresszió” egy B kategóriájú, azaz a helyi építészeti örökség részeként kijelölt műemléknél, illetve egy A kategóriájú, vagyis az országos építészeti örökség részeként kijelölt műemléknél. Míg első esetben bírságot rónak ki, utóbbi esetben büntetőjogi eljárás indul az elkövető(k) ellen, aki(k)re végül még akkora bírságot sem rónak ki, mint amennyit a B kategóriájú műemlék esetében. A bíróságok ugyanis úgy ítélik meg, hogy az elkövető nem jelent veszély a társadalomra, és így megússza a büntetést. Oda jutottunk, hogy egy kevésbé értékes műemlék megrongálásáért kisebb büntetés jár, mint egy sokkal értékesebbért. A feketemunkáért járó büntetéssel hasonlítanám össze a helyzetet: ha valaki három munkással dolgoztat „feketén”, mintegy húszezer lejes bírságra számíthat, ha már hét személyt foglalkoztat „feketén”, akkor bűnügyi eljárás indul ellene, de általában megússza, mert az illető munkáltatót nem tartják veszélyesnek a társadalomra nézve.

– Hogyan lehet fellépni azokkal szemben, akik elhanyagolják a tulajdonukban levő műemlék épületeket, területeket?

– A történelmi műemléképület-tulajdonosok gyakran hatóságok vagy egyházak. Ez utóbbiak nemigen kapnak bírságot, mert ha nincs pénzük, nincs mit tenni ellenük... Például az evangélikus egyház visszakapta az összes szász templomot, de mivel hívei száma megfogyatkozott, nem rendelkezik a kellő anyagi forrásokkal. A megyei vagy helyi önkormányzatoknak arra nincs pénzük, hogy megvásárolják a lerobbant kastélyépületet stb., majd restauráltassák, és egyébként is, a műemlékek legfőbb adminisztrátora nem az állam kell legyen. Mi figyelmeztethetjük a helyhatóságokat, hogy nagyobb gondot fordítsanak a műemlékek megőrzésére, rendbetételére, segíthetünk azáltal, hogy hozzáférhetővé tesszük számukra archívumunkat, amelyből kiderül, hogyan néztek ki ezek a műemlék épületek 30, 40, 50 éve vagy még régebben, hogy adott esetben tudjunk, tudjanak restaurációra pályázatokat készíteni. Addig ugyanis, míg a kulturális szaktárcától nem számíthatunk pénzekre, európai alapokra kell pályázni. Persze nem mindegy, hogy mire kérünk támogatást, az EU-s és Norvég Alapból olyan infrastruktúrára adnak pénzt, amely a kulturális és természeti örökség védelmét, megőrzését és hozzáférhetőségének javítását célozza. E tervezési, pályázati folyamatban fontos szerepe van a konzultánsnak, amely megbízható partner kell legyen. Nyárád-szeredában például épült egy óvoda, amelyről azt állítják, az egyik legszebb az országban. Kérdésemre a tulajdonos azt válaszolta, egy partneralapítvánnyal dolgoztak, amellyel már több projektet is futtattak, ez a hozzáállás hosszú távon jó a közösségnek. Nem csak a közbeszerzés által biztosított, gyorsan megszerezhető pénz lehetőségét látják a dologban, mint például egy sportterem megépítésére kiírt licit, ahol pályáznak és a pénzből gyorsan megépítenek egy sporttermet, függetlenül attól, hogy van vagy nincs rá szükség.

– Hol vannak még gondok?

– Az ásványi kincsek, természeti értékek kiaknázása terén: a kőkitermelésre és az erdőkitermelésre célzok. Ezek nem tőlünk, megyei önkormányzattól függenek, az elsőért az Országos Ásványkincshatóság, a másodikért a Romsilva erdészeti igazgatóság felel. E tevékenységeknek súlyos környezeti következményeik vannak, főleg azokon a vidékeken, ahol a lakosok ebbe beleegyeztek, sőt, ebből tartják fenn magukat. Sok esetben csalás van a háttérben: az adásvételi tranzakciók véglegesítése előtt már kitermelik a követ, a földtulajdonos gyakran nem is tudja, hogy időközben gyakorlatilag egy gödör tulajdonosává vált. A helyi hatóságok képtelenek ellenőrzés alatt tartani a jelenséget.

– Az általános területrendezési (urbanisztikai) tervek (PUG) idő-szerűsítésének elhanyagolása miatt az a helyzet alakul ki, hogy e tervek és a helyszíni valóság köszönő viszonyban sincsenek egymással...

– A helyi önkormányzati vezetők arra hivatkoznak, hogy nincs pénzük a PUG-ok elkészítésére, aktualizálására, de kérdezem én: mindent megtettek az adók, illetékek bevételezésére? Róttak-e ki bírságot az engedély nélküli építményekre? Hoztak-e a helyi tanácsosok határozatokat bizonyos, törvényesen megállapítható adókra/illetékekre? A helyzet az, hogy az urbanisztikai szabályozásokat nagyon gyakran mellőzik a vidéki önkormányzatoknál, mert sok polgármester úgy véli, ezek akadályozzák őket a település fejlesztését célzó engedélyezési szabadságukban. Mert az urbanisztika – az általános, az övezeti vagy a részletes területrendezési tervek – rendet teremt a fejlődésben. A PUG megállapítja azokat a feltételeket, ahogyan építkezhetnek az önkormányzat területén, a PUG törvény értékű. Egy közösség akaratának, hogy milyen irányba fejlődjön, tükröződnie kell a PUG-ban: hol akarnak ipari övezetet kialakítani, hova terveznek csendesebb lakókörnyezetet, utakat, infrastruktúrát. A PUZ-ok, vagyis az övezeti építkezési tervek olyan szabályozások, amelyek területrészekre vonatkoznak. Az általános tervtől való eltérést indokolt esetben lehet kezdeményezni, lehet „engedményeket” tenni, de ha megnézzük, rengeteg PUZ készül, aminek az is oka, hogy egyszerűen lemásolják a PUG régi változatát és nem módosítanak. Elvesztettük a kapcsolatot a valósággal, az elkapkodott, vagy egyéni érdekek mentén kidolgozott PUZ-ok gyakori következménye, hogy a közműhálózat alulméretezett, a törvénytelen építményeket utólag törvényesítik. A polgármesternek szoros kapcsolata kell legyen a közműszolgáltatókkal, jó stratégiája kell legyen arra, hogy milyen sorrendben történjen az infrastruktúra felújítása. Sajnos, a tervezés általában gyenge színvonalú, mert az önkormányzatok a legkisebb árajánlatot választják, ami a minőség rovására történik, pedig a közbeszerzési törvény megengedi, hogy a legjobb műszaki megoldást részesítsék előnyben, egyensúlyba hozva az árat, a terv értékét, a műszaki megoldásokat. A legjobb megoldás kiválasztásában pedig segíthet a Román Urbanisztikai Társaság vagy a Műépítészek Rendjéből alakuló elbírálóbizottság.

– Sok önkormányzati vezető, építtető panaszkodik a lassú engedélyezési folyamatra.

– Valóban nem mindig tarthatók a törvényes határidők. Amellett, hogy kevés a szakemberünk, ha a terveket nem készítik el, ha nincsenek időszerűsített PUG-ok, mindenkinek hozzánk kell fordulnia engedélyért, aminek az a következménye, hogy vagy engedély nélkül építtetnek, vagy vállalják a bonyolult ügyintézést. Szándékom az, hogy egy egységes programba foglaljam az engedélyezési folyamat lépéseit, hogy átlátható legyen a rendszer, és szorgalmazom a megrendelő és az engedélyező hatóságok közötti közvetlen kapcsolat kiiktatását. Az engedélyeztetés során a megrendelőnek a tervezővel kellene egyeztetnie, nem a közműszolgáltatóval stb., így az is kiiktatható lenne, hogy az engedélyező hatóság sugallatára forduljanak egyik-másik, „megfelelő” tervezőhöz, ellenkező esetben igen nehézkes az engedélyezés. Franciaországban az engedélyezővel és a hatóságokkal a tervező tartja a kapcsolatot. Oda jutottunk, hogy ma már a megrendelők mondják meg a tervezőnek, hogy hogyan rajzolja meg az épületet, és biztosítják a szakmaisághoz ragaszkodó tervkészítőt, hogy elintézik az engedélyek kibocsátását. Dicsőségnek számít manapság, ha tervező nélkül épít házat valaki. Így történhet meg az, hogy magasfeszültségű kábelek alatt levő épületeket találunk, alulméretezett emésztőgödröket 3 méterre a szomszéd házától, és higgye el, az engedély nélküli építkezések esetén senki nem ellenőrizteti pl. az ivóvíz minőségét. Így történik meg, hogy a fejlesztőknek nevezett szakemberek sűrű parcellázást végeznek, Marosvásárhely körül helyenként a beépítési sűrűség sokkal nagyobb, mint bent, a városban.

– Mit tehetnek a fentiek elkerüléséért?

– Alkalmaznunk kell a törvényt. Nagyon nehéz, hiszen senkinek nem érdeke a rend. A rend ugyanis kötelez.