Balás Éva versei
Nélküled
Szétfoszlott minden,
csak nincseim vannak.
Elbotlottam lelked küszöbén.
Béna
agyamat
szólítja
vacogva
kuporgó
lelkem.
Néma a száj,
a szem nyüszít,
kapaszkodik egy eldobott talánba.
Várja a hangot, a barnát,
hogy hívja...
Nincsenek
Hamvad
a hangod fejemben,
csak zöngéjét hallom már.
Fakul az arcod,
tűnik mosolyod,
érintésed lemosta a nyár.
Hiányok a polcon,
szekrényed üres,
vállfáidon pókháló tepsed.
Ittfelejtettél,
mint csorba bögrédet,
s nincs polc,
hol veled legyek.