A világnak ezen a fertályán már csak olyan a politika, hogy amikor adódik egy alkalom, a nagyfiúk jókora cirkuszt csapnak a népszerűségszerzés reményében, de számtalan ilyen alkalommal a választók számára igazán lényeges dolgokról szó sem esik. Mert nincs ott a háttérben az a teljesítmény, ami elismerést érdemelhetne.
Az uniós helyreállítási alap parlamenti ratifikálása kapcsán kiderült, hogy a szocik bizalmatlansági indítványt készülnek benyújtani a kormány ellen. Nem volna rendes ellenzék az olyan, amelyik nem próbálná megszerezni magának a hatalmat, amikor arra alkalom adódik. De amikor eközben azt mondják, hogy ők szabadították meg az országot a valutaalapi hitelektől, az egy akkora lódítás, ami még a műfajban világszínvonalon teljesítő regáti közéletben is párját ritkítja. A 2008-ban az egykori demokratákkal alakított közös kormányból egy évvel később pont ők faroltak ki ellenzékbe, amikor a válság miatt megszorításokat kellett bevezetni, aztán amikor a néhai partnereik politikailag belehaltak a népszerűtlen intézkedések bevezetésébe, akkor a liberálisokkal szövetségben visszajöttek a hatalomba 2012-ben. S rövid szünetekkel maradtak ott egész a múlt évi választásokig. Még amikor nem voltak kormányon, akkor is övék volt a parlamenti többség, s ezzel a dolgok menetének gyakorlati irányítása. És ez idő alatt a válságkezelést követő jobb esztendőkben is sikerült úgy gazdálkodni az országgal, hogy most kisebb csodára lesz szükség az újabb megszorítások elkerüléséhez. Nem szabadítottak meg a hitelcsapdából, hanem learatták más munkájának az eredményeit, s közben vállvetve lökték vissza az országot ugyanabba a csapdába.
De nem is ez a cirkusz volt az igazán lényeges része a dolognak. Az még a híradásokban is csak a beszámolók végén, mintegy mellékesen hangsúlyozva kapott helyet, hogy megemelték a tagállami hozzájárulásokat az uniós helyreállítási alap létrehozása érdekében. Eddig minden lehetséges alkalommal az érkező milliárdokkal dicsekedtek, de azzal még senki nem állt ki az adófizetők elé, hogy ennek fejében mennyivel kell többet fizetni, és mennyi időn keresztül. Mert az uniós pénzek nem egy mennyországi számláról érkeznek, hanem az államközösség adófizetőinek a zsebéből. Ez nem ajándékalap, hanem egy kollektív kassza, amihez hozzá kell járulni, és a közös szabályok betartásával lehet belőle pályázni. Ami azt illeti, mi rendszeresen csak töredékét tudjuk megszerezni a jussunknak, mert ezt a jobb sorsra érdemes országot közszolgák helyett hatalomragadozók irányítják, akik nemcsak azzal rövidítik meg az adófizetőt, hogy a maguk meg a klikktársaik zsebébe lapátolják a közös pénzt, hanem azzal is, hogy a kotnyeleskedésük miatt képtelenek megszerezni az országnak járó alapokat. Gyatra vigasz, hogy azzal a saját „kasszájukat” is megrövidítik.
