Ballagás a Sapientia EMTE-n

Szombaton délelőtt hét szakon mintegy 200 diák hagyta el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusát.

Szombaton délelőtt hét szakon mintegy 200 diák hagyta el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusát. A ballagókat az intézmény előcsarnokában az intézmény vezetői, volt tanárok és diákok búcsúztatták, a szülők, hozzátartozók, meghívottak jelenlétében.

 Miután a végzősök kivonultak az aulából és elfoglalták helyüket, az ünnepi beszédet tartók sorát Kató Béla lelkipásztor, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke kezdte, aki Bethlen Gábor fejedelem szavaival engedte útjára a végzősöket: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, őseink nyelvében és vallásában, gyermekeink fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásban” – idézte a sorokat Kató Béla, majd hozzátette, 12 évvel ezelőtt az egyházak, az egyetemi tanárok egy csoportja ennek érdekében lépett a cselekvés útjára, amikor létrehozta a Sapientia Alapítványt, azzal a céllal, hogy egyetemet épít, amely követi ezt az örökséget. Megmaradtunk hitünkben, és ahogy látjuk a ballagók fényes tekintetét, úgy hisszük, érdemes volt küzdenünk, hogy legyen önálló magyar egyetem Erdélyben – fejtette ki az elnök, aki végül azt tanácsolta a diákoknak, hogy itthon, a szülőföldön próbáljanak maradni... megmaradni.

Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a hagyományteremtésről, -őrzésről beszélt. Egy nemzet akkor ver erős gyökeret, ha vannak hagyományai, múltja. A romániai magyar oktatás hagyománya évtizedekig derékba tört, de nem szűnt meg, s az új önálló magyar intézmény léte igazolja, hogy szükség van erre. Hosszú utat tett meg az egyetem, míg eljutott oda, hogy akkreditálják. S hogy ebben a folyamatban részt vettek a ballagó diákok, külön is megköszönte a rektor, majd hozzátette, most már az a feladatunk, hogy tudásban is felzárkózzunk Európa több évszázados hagyományokkal rendelkező egyetemeihez. Majd felsorolta azokat az értékeket, amelyek mellett elkötelezte magát az egyetem, s amelyeket a tanévek során igyekeztek átadni a tanárok diákjaiknak. „Nagy szükség van a felkavart világunkban, hogy lássuk az igazi értékeket, fontos a munka, az itthon maradás”. A munkát pedig tisztességgel és odaadással kell majd végezzék a végzősök abban a közösségben, amelybe bekerülnek. Erdély, az erdélyi magyarság szellemi felemelkedésén kell dolgozzanak ezentúl, hogy érdemes legyen itthon maradni. Évszázadokkal ezelőtt akik tanulni akartak, több száz kilométerre külföldre mentek nagynevű egyetemekre. Most nekünk kell hazahoznunk az értékeket, a tudást. A Sapientia EMTE-nek közösségformáló ereje van, egy közösség jogos igényét elégíti ki, amelyhez bizalommal fordultak a diákok, akik most távoznak padjaiból. Ezért párttól, vagy érdekképviselettől függetlenül jogos az elvárás az intézmény részéről, hogy minden téren támogassák létét, működését. A tanulás és a tudás tiszteletét vigyétek magatokkal! – mondta többek között ünnepi beszédében dr. Dávid László, aki szintén megköszönte a diákoknak, hogy részesei voltak és derekasan helytálltak az akkreditációs folyamatban.

Az elmúlt 22 év legnagyobb megvalósítása a Sapientia EMTE létrehozása volt – mondta többek között dr. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere, majd beszédében az összetartást, azt a csapatszellemet értékelte, amelynek köszönhetően a tudomány egyik fellegvára lett az intézmény, s ebben azoknak a tanároknak és diákoknak is benne van a munkájuk, akik a kezdeti bizalmatlanság, bizonytalanság ellenére felvállalták mindezt.

Dr. Székely Gyula, a marosvásárhelyi kar dékánja hangsúlyozta, ha némelyik tanár szigorú is volt, ezt azért tették, mert a minőséget szeretnék mindenekelőtt megtartani, megerősíteni. Kétségtelenül a legnagyobb megvalósítás az egyetem akkreditációja. A kertészmérnöki, illetve nemrég a kommunikáció és közkapcsolat szakot is engedélyezték. Az idén hét karon végeznek diákok, jövőre pedig másik három (távközlés, számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások) szakon is lesznek ballagók. Jövőtől pedig négy újabb szak (alapképzésben) és négy mesteri szakképzés indul. Dr. Székely Gyula reményét fejezte ki, hogy a magyar kormány támogatásával jövőre bővülhet a campus is, és hozzáfoghatnak a bentlakásépítéshez. Végül pedig a diákok és a hallgatói önkormányzat munkáját, eredményeit illette dicsérő szavakkal a dékán.

Az egyetem vezetőinek beszéde után dr. Imre Attila az alkalmazott társadalomtudományok, dr. Kakucs András a gépészmérnöki, dr. Kovács Loránd a kertészmérnöki, Márton Gyöngyvér a matematika-informatika, dr. Márton László a villamosmérnöki kar nevében búcsúztatta a végzős diákokat. A ballagók részéről Csata Tímea kommunikáció és közkapcsolat szakos hallgató köszönte meg tanáraik türelmét, a diákélet humorosabb mozzanatait ecsetelve. Lukács Andor pedig a hallgatói önkormányzat nevében elevenítette fel az elmúlt három-négy év emlékeit. Az egyházak nevében Nagy László unitárius főjegyző áldotta meg a diákokat és a Szentírás egyik idézetével bátorította őket arra, hogy helytálljanak az életben.

A magyar és a székely himnusz eléneklése után a diákok utoljára körbejárták az egyetem épületét, majd a levegőbe röpített kalappal jelezték – hátrahagyták diákéveiket, jöhet az államvizsga, s aztán..., de erről majd később.