Tóth István fiatal sóváradi vállalkozó nem ment külföldre, ahogyan a fiatalok többsége teszi, hanem itthon, a szülőfalujában próbál boldogulni.
Tóth István fiatal sóváradi vállalkozó nem ment külföldre, ahogyan a fiatalok többsége teszi, hanem itthon, a szülőfalujában próbál boldogulni. Nagyobbik lánya Hollandiában dolgozik, a kisebbik idén végezte a tizedik osztályt Szovátán, és van egy hatéves kisfia.
Arról beszélgettünk, hogy hogyan kezdte el a vállalkozást.
– Itthon 2002-ben kezdtem el dolgozni, addig négy évig egy magáncég alkalmazott. Aztán úgy alakult, hogy jobbnak láttam, ha itthon próbálkozom. 2002-ben váltottam ki az engedélyt, azóta itthon, saját műhelyemben dolgozom.
– Egyedül dolgozik? Nincs segédje?
– A feleségem szokott besegíteni, egyébként egyedül dolgozom.
Tóth István sok mindennel foglalkozik. Leginkább bútorokat készít, de lehet nála rendelni belső ajtókat, sőt ácsmunkával is foglalkozik, rendelésre dolgozik. Kérdésünkre, hogy meg lehet-e ebből élni itthon, azt válaszolta, meg lehet, bár az utóbbi időben egyre nehezebben. A rendelés is kevesebb, és amiatt, hogy igen megdrágult a nyersanyag, a fa, sokkal nehezebb ma fennmaradni, mint ahogyan az induláskor elképzelte.
– Gondolt-e arra, hogy megint váltson?
– Ezen még nem gondolkoztam, egyelőre még folytatom, aztán, hogy mit hoz a jövő, meglátjuk.
– Kik a megrendelői?
– Főleg magánszemélyek, innen a faluból, de jönnek máshonnan is. Voltak megrendelőink Magyarországról, Kolozsvárról, Vásárhelyről, több helyről.
– Hogyan reklámozza a munkáját? A magyarországi vagy kolozsvári megrendelők hogyan találtak ide?
– Szerintem ez úgy működik, hogy ha valaki meglátja a munkámat, elmondja másoknak, és ez hozza az érdeklődőket ide. Úgymond szájról szájra terjed a hír, semmiféle másfajta reklámunk nincs.
Ottjártunkkor Tóth István éppen egy konyhabútor előkészítésével foglalkozott. Miközben benéztünk a kicsi és tiszta műhelybe, elmondta, hogy az új bútort cseresznyefából készíti. Mostanában azonban PAL-lemezből is kezdtek dolgozni, mert olcsóbb, és egyre nagyobb az igény rá.
Tóth István felesége, Erika filigrán, törékeny nő, rá is csodálkoztunk, mit tud csinálni egy asztalosműhelyben? – Csiszolok, lakkozok, előkészítek, segítek a bútorok összeszerelésében, sorolja mosolyogva.
A műhelyben, miközben elmondja, hogy a bútorokat a kliens anyagából készítik, egy kombinált gépet mutat a mester: körfűrész, marógép, szalagcsiszoló, mellette egy gyalugép, fúrógép, szalagfűrész, vasaló fóliaragasztásra. Forgács, por nincs, mert azt egy elszívórendszer azonnal beszippantja.
– Kis műhely, nem szeretem, ha bokáig járunk a fűrészporban – mondja Tóth István.
Körbejártuk a lakást, minden bútordarab, minden helyiség a mester és felesége keze munkáját dicséri. Saját szobabútorait faragás is díszíti.
Ezeket nézegetve megtudjuk, hogy régebb készített faragott bútort is, de arra nem nagyon van igény, mert sokba kerül.
– Ezek a bútorok úgymond az első szériában készültek. A konyhabútor is saját munka, 2005-ben készült. Nem nagy konyha, de nekünk elég – mondja Erika.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató