A szenátus keddi voksa után tegnap a döntő fórumnak számító képviselőházban is elfogadták az adótörvénykönyv újratárgyalt változatát.
A szenátus keddi voksa után tegnap a döntő fórumnak számító képviselőházban is elfogadták az adótörvénykönyv újratárgyalt változatát. Ami a sokat emlegetett héacsökkentésen túl valójában adóemelést is hoz magával, az osztalékból jövedelemben részesülők számára, illetve azoknál, akiknek az ingatlanját elhanyagoltnak minősítik az önkormányzatok, élve a szabály sikamlós, diszkriminatív eljárásoknak kitűnő táptalajt nyújtó szellemével. Az adótörvénykönyv szelleme is pont olyan rossz maradt, mint volt. Mert a versenyszféra semmit nem kapott a beígért adócsökkentésekből.
Az utóbbi hetekben csak a jövő évre várható költségvetési hiány mérséklését célzó kozmetikázás történt a tervezeten. De, csak egy példánál maradva, elhalasztották egy évvel a jelenlegi kormány két, leginkább vitatott illetékének, az üzemanyagra kivetett, hétcentesként elhíresült pluszadónak és az oszlopadónak a kivezetését.
Ha az adótörvénykönyv optikáját nézzük, egyértelmű, hogy a politikum nem ad arra, hogy a versenyszférában termelő vállalkozók, munkáltatók számára jobb üzleti környezetet teremtsen vállalkozóbarát adópolitika révén. Inkább a lakossági fogyasztás felfuttatására játszanak a héacsökkentés révén, amely nem vitás, hogy könnyít valamit a vállalati szféra életén is, de a hatását leginkább a kisfogyasztók érzik. Akiknek az érdekei korántsem elhanyagolhatók, az biztos, de akkor szavalhatna a kormány a fenntartható gazdasági fejlődés támogatásáról, ha a fogyasztásra kivetett adóterhekkel arányosan csökkentené a termelői ágazatokat sújtó sarcokat is.
Így várható, hogy a szavazó majd kicsit örvend a bolti árcédulák fogyókúrájának, ami nem biztos, hogy tartós lesz, viszont jobb életszínvonalról csak álmodozhat, amíg a kenyéradójáról a hetedik bőrt is lenyúzzák, ahelyett hogy fejlesztésre, munkahelyteremtő beruházásra ösztönöznék egy értelmes adórendszerrel. Mindent összevetve, inkább veszít, mintsem nyerne hosszabb távon ezzel az új adórendszerrel.
Annál is inkább, mert az utóbbi hetekben ismét megbizonyosodtunk róla, hogy nincs a politikai szférában egy olyan erő, amelyiknek hosszú távú realisztikus gazdaságfejlesztési programja lenne. Ezért sem törött bele például a kormány bicskája ebbe az adóvitába. Egy olyan országban, ahol felkészült, rátermett emberek csinálják a politikát, egy ilyen törvénykönyvet parlamentbe nyújtó kormány a másnapot sem érte volna meg a hatalomban. Itt viszont még a babért is learatták, hiszen csökkent a héa is, nőnek az egészségügyi bérek, a műkedvelő ellenzék meg értelmet tettetve pislog mindehhez. A választó meg tovább nyögi a legnehezebb sarcokat, miközben kiszúrják a szemét egy kis alamizsnával.
