Újabb hámozott lufival állt elő a választási kampány hajnalán a kormány: a korteshadjárat során a választóknak adható ajándékok felső értékhatárát szabályozó rendelettől a voksvásárlás megszűnését elvárni olyan, mint báránybőrbe öltöztetett farkaskölyköt vásárolni húsvét tájékán.
Újabb hámozott lufival állt elő a választási kampány hajnalán a kormány: a korteshadjárat során a választóknak adható ajándékok felső értékhatárát szabályozó rendelettől a voksvásárlás megszűnését elvárni olyan, mint báránybőrbe öltöztetett farkaskölyköt vásárolni húsvét tájékán.
Újabb példa egy olyan szabályra, amelyet kitalálói már a papírra vetése pillanatában sem vettek komolyan. Hiszen a legutóbbi szavazatvadászatkor sem a kampányban osztogatott ajándéktárgyakkal vették a voksokat, hanem készpénzzel. Az majd még később derül ki, hogy mennyibe is került például a szavazatok darabja azokban a helységekben, ahol a lakosság 100%-osnál is magasabb arányban járult az urnák elé, megmutatva hogy még az átkosban jegyzett választási részvételi arányokat is le lehet pipálni, csak akarni, meg fizetni kell.
A reklámtárgyaknál sokszorosan veszélyesebb fegyverre, amit a balkániai politikum előszeretettel használ, még csak ki sem tér ez az álszent rendelet. A hamis kampányígéreteket kellene a leginkább betiltani, hiszen ezek százszorta veszélyesebbek egy, a szavazás után is használható sapkánál vagy esernyőnél. Amennyiben valaki példának okáért állami béremelési ígéretekkel nyer választást – emlékezzünk csak, 2008-ban mindenki két kézzel szavazott erről újabb jelöltségre készülve a parlamentben – majd a bársonyszék megszerzése után levágja az állami szféra béreit, az már nem szavazatvásárlást, hanem egyenesen vokslopást követ el. Méghozzá előre megfontolt módon, ha az illető már jelöltkorában tudja, hogy képtelen lesz megvalósítani azokat az ígéreteket, melyekkel a szavazófülkébe csábítja a választóit.
Most is hasonló tettekre készülnek a bársonyszék melegét újabb négy évre bebiztosítani kívánkozók. Az elmúlt válságos esztendők után annyira együgyűnek azért épp nem nézik a választót, hogy most is 50%-os állami bér-, és nyugdíjemeléssel akarnák beetetni, de gazdasági növekedésről, és az adóprés lazításáról már egymással versenyeznek a lódításban a különböző jelöltek. Pedig, ha csak az államháztartási bevételek alakulását nézzük, a jelenlegi kormány teljesítménye gyengébb az előzőnél. A korábbi demokrata kormányzás teljesítményét is nehéz volt alulmúlhatónak hinni, de az utódoknak sikerült a bizonyítás. Meg is dolgoztak érte a véget nem érő politikai pengeváltásokkal. És ez előrevetíti azt is, hogy akármelyik tábor is nyer egy bő hónap múlva, attól egyhamarjában a választók sorsa még nem fordul jobbra.
