Az ENSZ 52 napos szünetre szólította fel a globális háborúkban egymással szemben álló feleket a téli olimpia előtt. Az ENSZ Közgyűlésének határozata által támogatott javasolt szünet a február 6–22. közötti téli játékokra és a március 6–15. közötti paralimpiára vonatkozik, egy-egy héttel meghosszabbítva azt. Mint köztudott, az ókori Görögországban a fegyverszünetet a háborúzó városállamok tiszteletben tartották. Lehetővé tette a sportolók és a nézők számára, hogy biztonságban eljussanak az ókori Olympiában megrendezett játékokra, amely eseménynek kiemelkedő sportos és spirituális jelentősége volt. Az ókori görög hagyományban gyökerező kezdeményezés támogatói szerint ez erkölcsi alapot teremt egy olyan időszakban, amikor a fegyveres konfliktusok száma egyre nő. Soha jobbkor nem jött egy ilyen ajánlat, amikor csak kapkodjuk a fejünket, hogy hol tör ki újabb fegyveres konfliktus, vagy eszkalálódik a politikai helyzet a háború irányába. Az 1896-ban újjáéledt modern kori olimpiák történetében először az 1990-es években született meg a fegyverszüneti koncepció, amikor Jugoszláviában háborúk dúltak. Az ajánlatnak is köszönhetően az 1994-es norvégiai téli játékok idején tartott fegyverszünet Szarajevó ostromának szüneteltetését eredményezte, lehetővé téve, hogy a segélykonvojok élelmiszert és gyógyszereket szállítsanak a boszniai főváros lakóinak. Hat évvel később Sydneyben Észak- és Dél-Korea együtt vonult fel a megnyitóünnepségen. De arra is volt példa, hogy ezt megszegték, hiszen 2022-ben Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója a fegyverszüneti időszak alatt kezdődött. A kezdeményezők azzal is tisztában vannak, hogy ez a gyakorlat nem mindig valósítható meg, de legalább az üzenet egy kis ablakot nyithat a béke irányába.
A modern kori nyár és téli olimpiák az egyre nagyobb nézettség miatt mindig is az aktuálpolitika fókuszába kerültek. Talán a legismertebb az 1972-es müncheni olimpia túszdrámája, amikor először az olimpiák történetében, a televízión keresztül élőben követhették a nézők az eseményeket. Kevésbé látványos volt ugyan, de meg kell említenünk az 1980-as moszkvai nyári olimpiát, amelyet az Amerikai Egyesült Államok felszólítására több mint 50 állam bojkottált, ami azt jelentette, hogy az országok nem küldték el sportolóikat az olimpiára, tiltakozásul a Szovjetunió emberi jogokat sértő politikájáért és az 1979-es afganisztáni megszállásért. Válaszul, az 1984-es Los Angeles-i olimpián a Szovjetunió és – Románia, valamint Jugoszlávia kivételével – a szocialista tömbhöz tartozó államok sportolói maradtak távol a sporteseménytől.
Az idei téli olimpiai játékok békeüzenete igencsak megfontolandó, amikor a NATO megerősítését célzó politikai szándék alapján elindult egy európai fegyverkezési hajsza. Az EU-tagállamok egyre nagyobb pénzösszegeket különítenek el saját költségvetéseikben fegyvervásárlásokra. Nem beszélve azokról, amelyekkel „Ukrajnát segítik megnyerni a háborút”, s teszik mindezt úgy, hogy a fegyverkezési hajszába beállt országok oktatása, egészségügye, kulturális és sportélete sínyli meg leginkább a pénzhiányt. A jelenlegi helyzet valahogy azt igazolja, hogy a békét választók hangja egyelőre „süket fülekre talál” a nagypolitikában.
Két év múlva, 2028-ban nyári olimpiai játékokat szerveznek július 14. és július 30. között, immár harmadik alkalommal Los Angelesben. Arra gondolni sem merek, hogy a sajátos módon „békét teremtő” jelenlegi amerikai elnök miként fogja majd értelmezni az olimpia békeüzenetét, amikor saját országában húzzák majd fel az ötkarikás zászlót, és elhangzik az olimpiai himnusz első nagy verssora: „Ó, ősi halhatatlan szellem/ Szépség, nagyság és igazság igaz atyja/ Égi és földi dicsőségedben szállj közénk/ Mutasd meg magad, és gyújts fényt e helyen”…
