Leköszöntek a kormányzásról a szociáldemokraták, de az ajtóból visszahajítottak egy időzített pokolgépet a technokrata kormányzat asztalára: a minden állami alkalmazottra kiterjedő béremelés javaslatát.
Leköszöntek a kormányzásról a szociáldemokraták, de az ajtóból visszahajítottak egy időzített pokolgépet a technokrata kormányzat asztalára: a minden állami alkalmazottra kiterjedő béremelés javaslatát. Amelyet, a hét éve történtekhez hasonlóan, két kézzel szavazott meg az ellenzék is. Csak hogy biztosan lássuk, semmi esély valódi változásra mindaddig, amíg a jelenlegi politikai szféra pártjai adogatják körbe egymásnak a kormányrudat.
Az ügy a klasszikus balkáni receptet követte: egyik napon beterjesztették a javaslatot, mindenféle hatástanulmány nélkül, amiben legalább füllentettek volna valamit, hogy az intézkedés milliárdos nagyságrendű költségvonzatát miből fedezik, másnap pedig meg is szavazták. Persze az ellenzéknek van azért egy gyenge alibije, mert az ülés idején a képviselőházban jókora ricsajt csapott néhány szakszervezeti vezető, akik közül többnek is a rács mögött volna a helye egy törvénytisztelő országban. De felelős államférfiaknak ennyitől még nem kellene inukba szálljon a bátorságuk.
A zajongók meg is kapták a köszönetet a leköszönő szocdem munkaügyi minisztertől, aki gazdájának az 1990 júniusi bányászjárás végén elhíresült köszöntőbeszédére hajazó szózatot mondott. Ezért nem indítanak ellene emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával vizsgálatot, amilyennel most az atyuskának kell szembesülnie, de a párhuzam annak szemléltetésére elég, hogy a cégér átmázolása semmit nem változtat a szemléleten.
A helyzet az ellenzéknek is kellemes, és ezek után szinte egyáltalán ne legyen kétségünk afelől, hogy a tegnap délután ismertetett technokrata kabinet megkapja a parlament támogatását. Mert a sapkás nyuszi szerepét osztotta neki a szocdem farkas és a liberális róka, akiket a hatalmon kívül egyéb nem érdekel. Ha adót kell emelnie, vagy más megszorító intézkedést hoznia az állami bérek érdekében, akkor a megélhetési politikusok pártjai jobbról-balról mutogathatnak rá ujjal, hogy: bezzeg a technokrata kormány milyen csúnya dolgokat visz végbe, amikor mi csak jót akartunk a népnek.
De még mielőtt az épp körvonalazódó kormány népszerűtlen intézkedésekre kényszerülne, vizsgahelyzetbe kerül az elnök, akinek ki kell hirdetnie az említett béremelést elrendelő törvényt. Az ennek kapcsán történő megnyilvánulásából kapunk majd tisztább képet arról, hogy a jól végzett munka országának szlogenjével palotát foglalt városgazda mennyire értette meg az utca szavát az utóbbi hetekben. És hogy valódi, a pártérdekeken felülemelkedni képes, akár játékos elnököt tisztelhetünk benne, vagy csak egy olcsó lózungokkal magasra kapaszkodott pártkatonát, aki megmarad ama kisebbik rossznak, aminek egy éve is sokan látták. És ismét lépéskényszerbe kerülhet az utca is, mert mindazoknak, akik tudják, hogy az állam soha semmit nem ad, csak azt osztja szét, amit mindannyiunk zsebéből elvesz, egy ilyen alattomos húzás illene ébren tartsa a civil kurázsiját.