Bérek ködben

Caragiale is elismerően csettintene arra a viccre, amit a munkaügyi miniszter mondott: azért titkolóztak az új egységes bértörvény kapcsán, hogy a sajtónak ne adjanak pletykatémát. Csak az a sajnos a kérdésben, hogy a tárcavezető nem humorizált, és az is, hogy a belengetett új fizetéseket a közszféra nem biztos hogy meg is kapja majd a beígért menetrend és összegek szerint.

Annyiban mégis igaza van az egykori nagy-románia-párti hölgyeménynek, hogy a sajtó tényleg nem tudott volna pletykán kívül egyebet kezdeni a témával, mert azt egyelőre csak a szocdem pártházban tudják, hogy ki, mikor, mennyi béremelést kap, és azt miből fogják fedezni. Mert erről egy átlátható tervezetet nemhogy a sajtó, de a kérdésben leginkább érintettek, a lekenyerezendő munkavállalókat képviselő szakszervezetek sem kaptak. Egyesek ezt szóvá is tették, kérve a munkaügyi és a társadalmi párbeszédért felelős miniszterek lemondását, a szociáldemokratákhoz közelebb álló szakszervezetek nem sérelmezték a párbeszéd elmaradását. Lehet, hogy nagy titkokban beavatták, akiket kellett.

Egy normálisan működő állam felelős és hozzáértő kormányzata úgy kezelné a közszféra bérezésének kérdéskörét, hogy előállna egy olyan tervezettel, amiből világosan látszik, mennyi munkáért mennyi pénzt látnának jónak adni a közalkalmazottaknak, és ezt milyen forrásból állnák, legalább az adott kormányzati ciklus során. Amikor már van egy világos terv, akkor azt a munkavállalókkal is meg kellene vitatni, de a nyilvánosság előtt, hiszen a közszféra béreit a reálgazdaságban dolgozó alkalmazottak és cégek adóiból fizetik, tehát a mezei adófizetőnek ehhez legalább annyi köze van, mint a döntnököknek és a közalkalmazottaknak. Hogy aztán a bértörvényt parlamenti vitában vagy kormányzati felelősségvállalással fogadják el, az sem mellékes, de a nyilvános vitából láthattuk volna, hogy a kormányzat mit akar ezzel a kérdéssel tenni. Érdemben semmit, a céljuk a politikai haszonszerzés, ez abból is látszik, hogy a törvény még a parlament elé sem került, de már elindult az üzengetés az elnöki hivatal irányába. Mintha egyenesen várnák, hogy az államfő ne hirdesse ki elsőre a törvényt, hogy éjjelekbe menően lehessen etetni a választókat a hírtévékben arról, hogy ők szórnák a mannát a nép közé két kézzel, de a fránya szász nem akarja engedni. Az nem is tűnik kérdésnek, hogy a törvényt két kézzel fogja megszavazni a kormánytöbbség, de az már annál inkább, hogy a megszellőztetett fizetéseket mennyi ideig lesz képes állni is a kormányzat. Görög receptre fő itt egy válság, ami keserű lesz azoknak is, akik sejtik a következményeket, de duplán rossz a megvezetett választóknak. Csak a csoda segíthet, hogy elkerüljük.