Az ortodox nagyhét második napján jelentette be a megye kormánybiztosa, hogy pár nappal korábban elküldte lemondását a közigazgatási minisztériumhoz, mert úgy döntött, megpályázza a megyei tanács elnöki székét.
Az ortodox nagyhét második napján jelentette be a megye kormánybiztosa, hogy pár nappal korábban elküldte lemondását a közigazgatási minisztériumhoz, mert úgy döntött, megpályázza a megyei tanács elnöki székét. Ebből az alkalomból tartott egy utolsó sajtótájékoztatót, amelyen részletekbe menően felsorolta mandátuma igazi sikersztorinak beillő eredményeit, amellyel a „kötekedőknek” kívánt üzenni. A konkrét számadatokkal alátámasztott „jelentés” rendben is volt. Az egyetlen, amin az előadás hallgatása közben elgondolkozhattunk, az volt, hogy a pár éves mandátum alatt egyetlen kudarcról vagy sikertelenségről sem hangzott el egyetlen szó. Vajon tényleg sikert sikerre halmozva járta végig a mandátumát? Nehezen hihető, hogy egy olyan funkcióban, amelyben szinte naponta találkozik – hogy finoman fogalmazzunk – a törvényesség határát súroló esetekkel, netán a megvétózott határozatok miatt ellenséges helyhatóságokkal, esetleg olyan esetekkel, amikor az általa képviselt kormány nem vette figyelembe a javaslatait, soha nem volt kudarcélménye. Vagy az történik, mint általában, hogy így, a mandátum végén az eltelt három év rózsaszínűnek látszik?
Természetesen ez a kis kitérő amolyan magánfilozofálgatás volt, ami nem sokat változtat a lényegen. Pedig „lényeges dolog” kettő is volt. Az egyik, hogy mandátuma legnagyobb eredményének azt nevezte, hogy megnyert egy pert a Bánffy grófok egyik örökösével szemben, s ezáltal úgymond „megmentett” egy közel húszhektáros erdődarabot az országnak. Egyébként nem tudni, mi váltja ki, de a leköszönő prefektus nem szenvedheti a grófokat. (Pedig a '90-es évek elején az egyik vehemens „tűzhelyes” azt mondta, hogy „az összes magyar nemes román volt”, sőt magát az Úristent is a VR tiszteletbeli tagjává avanzsálta.)
A másik nem kevésbé lényeges dolog az, amit a kormánybiztos több alkalommal is „elejtett”, vagyis, hogy azért szeretné megnyerni a megyei tanács elnöki tisztségét, mert – demokrácia ide vagy oda – nem lehet elviselni, hogy egy magyar ember vezesse a megyét. Még akkor sem, ha profi módra végzi a munkáját – tehetnénk hozzá. Nemcsak visszás az a burkolt fenyegetés, hogy egész sor terhelő bizonyítékot gyűjtött fel az évek során politikai ellenfeléről, akivel egyébként nagyon jól dolgozott az elmúlt években, hanem veszélyes is. Mégpedig a vádló számára. Mert ha valóban tudomása volt és van törvénybe ütköző dolgokról, és hallgatott vele, akkor ő maga is éppoly olyan vétkes, mint akit megvádolt. A törvény értelmében cinkossá válik.
Tehát egy kissé bicebócán indul ez a kampány. Meglátjuk, mi lesz belőle.
