Biznisz helyett mindennapi élmény

„Hagyjuk, hogy élvezzék az életet”

– erre a jelmondatra épül Tabaran Bálint Edit Andrea növényekkel való kapcsolata. Férjével, Mihaijal nyolc éve fogott neki virágkertészkedni, amit azóta sem üzletként, hanem kimondottan érzelmi alapon él meg. Géppel sohasem érnek szálas és cserepes szépségeikhez, minden munkát kézzel végeznek, és tápszert is csak korlátozott mennyiségben használnak. Azt pedig, hogy otthonukban a virágok is családtagok, mi sem példázza jobban, mint kilencéves lányuk, Jázmin neve.

– Zootechnikusi végzettségem van, a virágkertészet alternatív megoldásként jött a képbe. Szerettem volna a szakmámat összehangolni a gyermekneveléssel, ehhez az irodai munka nem lett volna megfelelő – kezdte közös történetüket a 35 éves vajdaszentiványi nő, aki eredetileg kecskefarmról álmodozott, a körülmények azonban másként alakították az útját.

– A szüleim zöldségtermesztéssel foglalkoznak, ez volt az egyik kiindulópont. A férjem külföldön dolgozott egy ideig, így megvolt az anyagi hátterünk a vállalkozáshoz. Nagyon kevéssel kezdtük, az első befektetésünk mindössze ezer lej volt. Az első két évben egyetlen fóliasátorban termesztettünk virágot, kétévente gyarapodtunk egy-egy új sátorral. Egynyári növényekkel indultunk, a krizantém volt a központban. Aztán jöttek a tavaszi, nőnapi virágok. Már kezdetben egyértelművé vált számunkra, hogy a virágkertészet maximális fizikai és szellemi erőfeszítést igényel. Nagy a felhozatal a piacon, de a tömegtermelés a mi szemléletmódunkkal nem egyeztethető össze.

Az egzotikumra nincs kereslet 

– Honnan hozzák a virágmagot, palántát? – kérdeztük.

– Hollandiából és Németországból. A növényeinket Beszterce, Kolozs és Hargita megyében kínáljuk eladásra. Nem „angrózunk”, számunkra az eladásnál is a személyes kapcsolaton van a hangsúly. Ha kialakul ez a bizalmi viszony, a továbbiakban is nyomon tudjuk követni a növényeket. A vásárlóknak az évek során szerzett szakmai tapasztalatunkból is átadunk valamit, és gyakran előfordul, hogy megkérnek, menjünk, nézzük meg a tőlünk vásárolt virágokat, segítsünk, ha gond van. Egy nagyobb cég épületét több éve díszítik a muskátliink – mondta vendéglátónk, majd telefonján meg is mutatta a cserepekben pirosló szépségeket. A házaspár ismert, közkedvelt dísznövényeket termeszt, a különlegesebb fajokra ugyanis nincs kereslet.

– Egy évben ezzel is próbálkoztunk, de még a levendulát sem tudtuk megszerettetni a vásárlókkal. Tapasztalatom szerint nálunk egyféle sablon alakult ki a dísznövények körül, főként muskátlival, petúniával, vagy ahogy egyesek mondják, „betúniával” díszítik otthonaikat az emberek. Külföldön egész más a mentalitás.

A fiatal vállalkozó így összegezte a növényekkel való munkát: 

– Számomra ez nem biznisz, hanem mindennapi élmény. Ha nem így állnék hozzá, önmagam veszíteném el.

Az elhangzottakat a mosolygós, eleven kislány is alátámasztotta. Jázmin lelkesen jelentette be, hogy készít pár virágcsokrot, aztán fel is címkézte a növényeket. Édesanyja közben elmesélte, hogy lánya eddig a sportban remekelt, nemrég azonban felfedezték, hogy különleges hajlama van a festészethez. Ehhez bizonyára a természetközeli, színekben gazdag élettér is hozzájárult – vélte Edit Andrea.

A málnában a jövő

A házaspár számára lassan egy új fejezet is elkezdődik, málnatermesztéssel próbálkoznak. Az idei volt a mintaév, a nagy esőzések miatt azonban kevés termett az ízletes gyümölcsből. Az elkövetkezőkben egy húszáras területet ültetnek be málnával, a tövekért még a héten elmennek. 

– Nem azért vágunk ebbe is bele, mert ez a „trend”, sokkal inkább azért, mert vidéken élünk, szeretjük ezt a helyet, és gyümölcsöztetni szeretnénk mindazt, amit ajándékba kaptunk. Vegyszermentesen gondozzuk majd az ültetvényeket, számomra ugyanis fontos, hogy amit elfogyasztunk, bio legyen. Az ételnek nemcsak ételnek, hanem tápláléknak kell lennie – összegzett a fiatal vállalkozó, majd azt is elárulta, hogy a vajdaszentiványi harmincasok közül nem sokan maradtak otthon gazdálkodni, őrizni, előre vinni az életet.