Bodor Péter, az orgonakészítő művész

A szerződés kötésekor a mester megígérte, hogy az orgonát november 1-re „száz forint kötés alatt” ekészíti és fel is rakja. Azt is vállalta, hogy ha az orgona időközben meghibásodnék, nyolc évig ingyen megjavítja.

A felújított kibédi orgona belülről

(Folytatás május 8-i lapszámunkból)

A szerződés kötésekor a mester megígérte, hogy az orgonát november 1-re „száz forint kötés alatt” ekészíti és fel is rakja. Azt is vállalta, hogy ha az orgona időközben meghibásodnék, nyolc évig ingyen megjavítja. Bodor ígéretét nagyon komolyan vette, de a határidőt nem tudta betartani. Csak 1847 húsvétjára sikerült elkészítenie, amellyel kapcsolatosan meg is jegyezte, hogy „colossalis pungájú”, amelynek felállítására külön épületet készített. Annak jó minőségét Nagy János vásárhelyi református orgonista, Szentmiklósi Károly és Nagy Imre ügyvéd hitelesítették.

Az orgona elkészítésénél segédmunkásai voltak fogadott fia, Sütő János asztalos, Hegyesi János és Máté László legények, valamint Vits Demeter és Nagy József inasok, akik az 1847. évi statisztikai kimutatás szerint vele együtt is laktak.⁵

És amint később bebizonyosodott, ez lett leghíresebb orgonája, aminek tudatában volt ő maga is marosvásárhelyi műhelyében történt összeállításakor. Nem hiába írta a kibédi református lelkésznek 1846. december 10-i levelében, hogy: „De én azzal nem gondolok, mert én azt – ti. az orgonát – nem haszon keresésből készítettem, hanem meg akarom mutatni, hogy a magyar is ember, s más nemzet is tanulhat a magyartól.”⁶ Az orgona komolyabb javítására nem is került sor csak 1911-ben. 1918-ban, az első világháború vége felé azonban súlyos veszteség érte. Az Országos Fémközpont beszolgáltatási rendeletének áldozata lett sok száz társával együtt a kibédi orgona is, amikor az orgonasípok tonnái „vonultak hadba”. Hadi célokra elvitték 24 darab sípját, hozzá a frontsípokat is. „Most úgy néz ki – egy korabeli megállapítás szerint –, mint egy szép leány fog nélkül.”

A megcsonkított orgonát a két világháború között helyreállították, és azóta is használják. Az időközben „megfáradt” zenegép a közelmúltban újabb és alaposabb felújításra szorult. Teljes felújítása önkéntes támogatások segítségével történt. Erre szolgált többek között a marosvásárhelyi Rotary Téka Klub 2012. február 11-én tartott jótékonysági báljának a bevétele, amelynek díszvendége a világhírű zongoraművész, Bogányi Gergely volt. A teljesen megfiatalított hangszer 2014-től újból a régi hangján szól.

Bodor utolsó orgonája a szabédi unitárius templom számára készült 1848 őszén. Erről az orgonáról már Orbán Balázs értesít a Székelyföld leírásában, amikor az 1848 őszi marosszéki események ismertetésénél megörökítette annak 1848-ban betöltött történelmi szerepét. Hogy a mezőségi székelyek a román táborral szemben sikeresen megvédhették magukat, „nagy tényező volt – írja Orbán – a szabédi orgona, mert Bodor Péter a híres gépész éppen azon időben a szabédi orgonát csinálta, s midőn annak nagy sípjait öntené, a sámsondi oláh táborban valamely kém azt a hírt vitte, hogy Bodor 12 ágyút öntött a szabédiak számára”. Ezt az adatot használva fel tesz említést Szőcs István is Bodor utolsó éveiről: „Mikor másodszor kikerül – öregen – a börtönből, már csak orgonakészítéssel foglalkozik. (Ennek során hitték azt Karl Urban felkelői, amikor az egyik mezőségi faluban orgonasípokat öntött, hogy ágyúcsövek volnának azok.)”⁷

De lássuk a közelebbi tényeket. A szabédi unitárius egyházközség presbitériuma 1846. június elején határozott arról, hogy „a templomhoz mérsékelt nagyságú” orgonát készíttessenek. Elhatározásukat a „megyének” hívott egyházközség 1846. június 21-i gyűlésén elfogadta, és egy bizottságra bízta, hogy a környéken érdeklődve dokumentálódjon annak beszerzése felől.⁸ Következő lépésként ugyanazon év december 8-án egy küldöttséget menesztettek Szentgericére, ahol nem sokkal azelőtt építettek orgonát, megnézni azt és megtudakolni a készítés körülményeit. A tapasztalatszerzés után, egy tanácsos kíséretében, elküldték Varga József kurátort Segesvárra, egy ottani orgonamesterhez, aki elvállalta azt 1600 rénes forintért. A „megye” az 1847. március 20-án tartott „teljes megye gyűlése” alkalmával sokallta az árat, de remélte, hogy a helyszínre kiszálló mestertől sikerül annak csökkentését elérnie.

Úgy látszik, végül is nem sikerült megegyezniük, mert az 1849. évi számadási jegyzőkönyv kiadási rovatában egészen másról van szó. A számvetésből kitűnik, hogy az orgonát Bodor Péter készítette segédjeivel együtt a kibédivel részben ellentétben, nem a marosvásárhelyi műhelyében, hanem a helyszínen. Valószínűleg csak az előmunkálatokat végezte otthon. Ez egy C változatú, négylábú, két testben álló zenegép volt, amelyért a megrendelők 1680 magyar forintot fizettek.⁹ Bodor segédeivel Szabédon az orgona felállításán hét hétig dolgozott, amely idő alatt a helyiek szállást és kosztot biztosítottak számukra, ami elég sokra rúgott: az élelem 121 forint 42 dénárra, a sütés-főzés 27 forint 60 dénárra.

Az orgona készítésének az idejét csak hozzávetőleg ismerjük, ez 1848 ősze lehetett, amikor a szeptember végén kirobbant véres polgárháború a mezőségi magyar falvakat pusztulással fenyegette. A szabédi orgona egynegyed évszázadig szolgálta az unitárius híveket istentiszteletek alkalmával. De 1873 húsvét szombatján az eklézsia istállójában kiütött tűz martaléka lett az ottani egyház épületeivel együtt.¹⁰

A tragikus körülmények között elvesztett szabédi orgona a második – az 1836-ban elromlott, majd elkallódott szökőkúti zenélő szerkezet után – az enyészet sorsára jutó, általunk is ismert Bodor-alkotás. A templomi orgonákra tekintve mégis szerencsésnek tarthatjuk, hogy azok közül a másik három átvészelte az idők viszontagságait, és ha az utókor gondjukat viseli, még soká fogják szolgálni gazdáikat.

^{5 Mvhely város lt., Összeírások és népszámlálási iratok, 34/1847. sz., 13.}

^{6 Kibédi Ref. Egyházközség lt., Iratok, C 84. sz. (második irat)}

^{7 Szőcs István: Bodor Péter. In: Erdélyi Pantheon. Művelődéstörténeti vázlatok. 2. köt. Szerk. Jánosházy György, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999, 72.}

^{8 Szabédi Unitárius Egyházközég lt. Az 1834–1856. évi egyházmegyei protocollum, 33.}

^{9 Szabédi Unitárius Egyházközség lt. Bevételek és kiadások gazdasági könyve 1841–1874, 62.}

^{10 Ua. Aranykönyv, 3.}