Bolyai Farkas egyik jó emberéről, a derék Lengyel Istvánról (2.)

• 2014-10-02 14:17:03

• Oláh-Gál Róbert

Lengyel István 1804. augusztus 18-án érkezett Kolozsvárra, és 1804. szeptember 8-án vette át gróf Kendeffy Ádám nevelését. 

Az egyéves Kendeffy Ádám, a mű készítője: Johann Martin Stock (Nemzeti Portrétár)

(Folytatás a szeptember 26-i lapszámunkból)

Lengyel István 1804. augusztus 18-án érkezett Kolozsvárra, és 1804. szeptember 8-án vette át gróf Kendeffy Ádám nevelését. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy addig torboszlói Bereczki András tanította Kendeffy gróf úrfit, és Bolyai Gergely, Bolyai Farkas kisebbik fia torboszlói Bereczki Károlinát vette feleségül.) 1805-től gróf Kendeffy Ádám és Lengyel István Marosvásárhelyre költöztek, hogy a grófot az itteni kollégium három nagy hírű professzora, Antal János, Bolyai Farkas és Köteles Sámuel is taníthassa. Gróf Kendeffy Ádám a katonai pályát szerette volna választani, és ezért Lengyel Istvánnal 1812-ben Bécsbe utazott. Másfél évig tanult katonai tudományokat, de szerencsére az 1813-as világesemények megváltoztatták a gróf elhatározását. Így Lengyel István megbízatása is véget ért, de a gróf végkielégítésül 1814. május 1-jén tízezer rénes forintot adott Lengyel Istvánnak, ezenkívül birtokai egy részének jószágfelügyelőjévé is megtette. Lengyel István 1814. december 26-án feleségül vette Incze Mihály orvos Krisztina nevű lányát. Két fiuk született, de a második fiu 1824-ben meghalt. A főkonzisztórium 1816. április 17-én választotta meg Lengyel Istvánt professzornak a kolozsvári református kollégiumba, Pataki Mózes helyébe. Lengyel István tanított filozófiát, pedagógiát, földrajzot, statisztikát, német és francia nyelvet. Igen jószívű és engedékeny tanár volt. Ezért a főkonzisztórium meg is inti a szerény, nagy tudású, 55 éves professzort, hogy legyen szigorúbb.

Lengyel István 1833. szeptember 5-én, 57 éves korában, tanári állása elfoglalásának évfordulóján hunyt el.

Herepei Károly kolozsvári református pap Lengyel István koporsója felett mondott nekrológjából:

„De halljátok meg már ezen elköltözött jó embernek földi származását ’s foglalatosságát. Származását vette ez előtt 57 esztendővel Ns Belső Szolnok vármegyében, Málom helységben odai ev. ref. pap néhai Lengyel Istvántól ’s édes anya Tályai Ráheltől, kiknek vallásos házokban gondosan neveltetvén, majd ezen virágzó Anyaoskolába küldetett, hol egy darabig szorgalmatosan tanulván, a N. Enyedi anyaoskolába ment, honnan ide megint visszatért tanulását végezni 1801-ben.

Mily szorgalmatos és megkülönböztetett volt kitetszik onnan, hogy tanítói 1799-ben hazánk egyik nagyobb házában mint tanítót ajánlották, hol az ifjú Gróf Kendeffy Ádám nevelését által vette. De, hogy ennek annál inkább megfelelhessen, a’ külföldi akadémiákra ment. Jénában, Göttingában, Lipsiában ’s Hágában tanult. 1804-ben tudományokkal gazdagodva hazájába visszajött ’s nevelői hivatását 1812-ig folytatta. Ekkor az ifjú Gróffal újra felment Bécsbe ’s ott is több tudományokat hallgatott. 1813-ban lejővén tanítói hivatalát bévégezte. 1814-ben a’ tisztelt Gróf jószágai Inspectorává’ lett ’s ugyan azon esztendőben házasságra lépvén mostani koporsója mellett kesergő hitvesével. 1816-ban e’ Kolosvári ref. anyaoskolába a’ Philosophia Geográfia ’s német nyelv közönséges tanítójává neveztetett ki, mely hivatalát azóta hűségesen folytatta, míg végre folyó év és hónap 5-én estveli 7 és 8 óra közt, egy 5 napig tartott rothasztó hidegben szép és munkás életét éppen az napon, melyen az előtt 17 esztendővel hivatalába béköszönt, bévégezte.

Szeretett Feleség, most már gyászba borult özvegy Tekintetes Intze Krisztina Asszony, mit mondjak méltó fájdalmad enyhítésére? A Te vesztésed nagy; bánatod mély, mint a’ tenger. Eressz szabad folyamot könnyeidnek, mert ő ezt megérdemli ’s a’ szív megkívánja a’ maga adóját; de másfelől mérsékeld könnyeidet, mert a’ határtalan bánat nem illik Keresztyénhez. Vigasztaljon a’ Szent Vallás, az Istenben vetett erős bizodalom, az ő felsége akaratján való csendes megnyugvás ’s azon boldogító szép hit, hogy egy felsőbb tökéletesbb hazában újra látni, újra ölelni fogjuk egymást. …

Kedves testvérek: Fő- Kormányszéki Regestans Tekintetes Lengyel László Úr, Tekintetes Bartha Jó’sefné Asszonyt ’s kedves Gyermekeid, és Fő Hadnagy Tekintetes Lengyel Dániel Úr. A’ ritka jó testvér nincs többé köztetek. Mondjatok egy áldást poraira; ő rátok a’ maga áldását hagyta. Isten veletek!

Nagyon tisztelt ip és anyós orvos Doctor és Professzor N. Batzoni Tekintetes Incze Mihály Úr és Szathmári Pap Krisztina Asszony. Ti egy jó fiat vesztettetek el a’ boldogultban. Vigasztaljon meg titeket a’ vigasztalások atyja. Legyen boldog és megelégedett öregségetek, egykor csendes utolsó órátok ’s idvességes feltámadástok! Az Incze, Szathmári és Pataki ágokon távolabb és közelebb lévő minden atyafiak! Isten veletek, áldás rajtatok!

Malomvízi Méltóságos Gróf Kendeffy Ádám Úr egész Uri házaddal. A’ tanítványi háládatosságnak ritka szép példáját adták azon változhatlan jóságodban és sok rendbeli kegyességedben, mellyel a’ boldogult aránt mind végig viseltettél. Fogadd azért itt az ő koporsója felett volt jó tanítód köszönetét és áldását!” [Az Igaz Philosophus, lerajzolva egy halotti beszédbe melyet N.B.E Legyel István a Kolo’svári ev. ref. collegiumban a’ bölcselkedésre tartozó tudományok K. R tanítójának koporsója felett a’ reformátum nagy templomban tartott Herepei Károly Kolo’svári ev. ref. pap1.]

IRODALOM

Török István: A Kolozsvári Ev. Ref. Collegium Története, Kolozsvár, 1905. Kiadja a Collegium Elöljárósága, Stief Jenő és társa Könyvnyomó Intézet.

Oláh-Gál Róbert: Kendeffy Ádám és a Bolyaiak, Népújság, 2011. január 15.

Márton Béla: A nemes lelkű Kendeffy Ádám (1795–1834), 2011, Népújság, március 12., szombat

^{1 Keltezés nincs itt, de a második beszéden: van 1833. sep. 8., Wachtel Felix könyvében egybekötve Kolozsvári Akadémia Könyvtárában C.65363.}