A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Levéltárából megtudhatjuk, hogy 1844-ben Kolozsváron rendezték az V. vándorgyűlést és 1864-ben Marosvásárhelyen a X.-et. Mindez minket azért érdekel, mert a kolozsvárira Bolyai Jánost is meghívták.
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
A budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár honlapján olvasható:
„Bár a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságát (MOTT) 1841-ben német mintát követve hívta életre Bene Ferenc és Bugát Pál s a Társaság majd egy évszázadig (1841-1933) működött, azonban szervezetét tekintve eltért a német mintától. Az MOTT állandóan működő központi bizottmánnyal rendelkezett, s az előadásokat szakcsoportokba szervezte. Az eredeti orvosi, természettudományos jellegét a Társaság ugyan a későbbiekben is megőrizte, de a szakcsoportok 1840-es évektől kiegészültek az archeológiai, és a szociológiai csoportokkal.
A Társaság tagjai között a tudományos élet számos kiválóságát megtalálhatjuk. A szervezet működése során mindig más városban tartotta éves nagygyűlését, fennállása során összesen negyvenet.”
Továbbá a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Levéltárából megtudhatjuk, hogy 1844-ben Kolozsváron rendezték az V. vándorgyűlést és 1864-ben Marosvásárhelyen a X.-et. Mindez minket azért érdekel, mert a kolozsvárira Bolyai Jánost is meghívták. Ez ma, 168 év távlatából, tudva azt, hogy milyen kevesen ismerték fel Bolyai János zsenijét, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának örök dicsőségére válik. Nagyon kíváncsi volnék, ki, kik voltak azok a tanácsadók, akik javasolták 1844-ben a MOTT-ban, hogy hívják meg Bolyai Jánost is! Gondoljuk el, 1844-ben, 12 évre az Appendix (helyesebben a Tér Tudománya) megjelenése után vagyunk, Bolyai János nagy valószínűséggel még Domáldon lakik. Ezzel a ténnyel, hogy Bolyai Jánost a korabeli Erdély legkiválóbb orvos- és természetvizsgálói közé sorolták, a MOTT többet tett Bolyai Jánosért, mint a Tudós Társaság (az MTA elődje).
Bolyai János megkapta a MOTT meghívóját, és a következő gondolatokat vetette papírra:
„A Kolozsvártt, folyó évi szept. 2-án egybe-gyűlendő t. magyar orvosok’ és természet-vizsgálók elfogadására nevezett Tekintetes Bizottmányi jún. 5-éni üléséből költ és (megjelenésem végett) hozzám intézetni méltóztatott fölszólítást teljes tisztelettel értve: válaszomat, ezennel a’ következőkben van szerencsém megtenni.
A legnagyobb buzgósággal, értvén, hogy azon tisztelt gyűlés célja, csak erősen kedvesen vehetem, minden alkalommal vagy tanulni vagy a’ megismert jót, a’ köz – ’s közelebbről a’, honi művelődés emelésére, egész lélekkel terjeszteni törekvős, az igazat, jót, szépet pedig meg ismerni, mire nézve, ha csak a’ körülmények nem kényszerítnek magamat a’ megjelenési örömtől megfosztani, abban részesülni el nem mulatom. Hogy azon rám nézve kedvező esetben értekezendek-e valamelyikről a’ ki-tűzött tanok közül vagy nem? Az iránt méltóztassék a’ Tekintetes Bizottság megengedni, ha azon okból előre határoznom lehetlen, mi szerint a’ lényegesből is csak érdekessel kívánok figyelmet elfoglalni. Mint már szinte egy fertály évszázad ótai lelki igyekezetem gyümölcsét, mi pedig érdekes, az a’ mindenkori körülményektől függ.
Óván magamat attól, hogy valakinek, annyival inkább egy oly nagy tiszteletű társaságnak valami azt nem gyönyörködtető előadás által unalmat okozzak, bár mily fontosnak ismerjek is valamely tárgyat. Azonban mennyiben azon intézet szép és dicső szellemét sejdethetem, remélem, megegyezünk az igazán magában érdekesre nézve.
Többre itt terjeszkednem a’ hely nem engedi; mire nézve csak azt jegyzem még ide, hogy a’ tisztelt fölszólításban kinevezett természeti tárgyra nézve sajnosan kelletik kinyilatkoztatnom, mi szerint ezen a’ részint szegény környékből egy különös figyelmet érdemlővel sem kedveskedhetem, mi tudtommal ismeretlen lenne – ’s igen el is vagyok foglalva egyéb lényeges tanokkal, melyeknek, ha Isten továbbra is tehetséget ad, közelebbről közre bocsátása elkezdését előbb nyelvünkön már elhatároztam.”
Jellegzetesen Bolyai János-i gondolatok. Felkérték, hogy tartson előadást egy általa fontosnak tartott témából, és Bolyai János a mai előadóknak is tanulságos megjegyzéssel él:
„a’ lényegesből is csak érdekessel kívánok figyelmet elfoglalni. Mint már szinte egy fertály évszázad ótai lelki igyekezetem gyümölcsét, mi pedig érdekes, az a’ mindenkori körülményektől függ.”
Tehát nem illendő visszaélni a hallgatóság türelmével, és hogy a lényegesből is csak az érdekessel szabad előhozakodni. De hogy mi az érdekes téma, az a mindenkori körülményektől függ! Milyen jó volna, ha ezt napjaink előadói is be tudnák tartani!
Sajnos, amennyire a tényeket ismerjük, Bolyai János nem ment el Kolozsvárra! Ennek, véleményem szerint az oka a következő: hét éve, hogy el kellett szenvednie második kudarcát is a „Responsio” című művének meg nem értésével. A „Responsiót” ugyanis 1837-ben a lipcsei Jablonowszki Társaság pályázatára küldte be, a komplex számok geometriai szerkeszthetőségének a tisztázására. Az idő ebben is Bolyai Jánost igazolta, mert a három beküldött pályázat közül a Bolyai Jánosé volt a legjobb, de ahogy ez a pályázatokon általában lenni szokott, a leggyengébb munka kapott jutalmat. Bolyai János elvesztette a bizalmát a tudományos társaságokban! Félt, ha Kolozsváron is előáll egy témával, a meg nem értés lesz a jutalma. Pedig nagyon szeretett volna elmenni, és a meghívó kézbevételekor nagy reményekkel készült a részvételre. Az utókornak, az akkori MOTT-nak és a tudománytörténetnek is nagy vesztesége, hogy nem ment el. Egy kidolgozott, letisztázott Bolyai János-i művel lettünk így szegényebbek.
Statisztikai szempontból is érdekes, de az akkori Osztrák-Magyar Birodalom történelme szempontjából is, hogy hol tartottak vándor-, illetve nagygyűléseket:
Az I. Vándorgyűlés (Pest-Buda, 1841. május 25-31.), a II. Vándorgyűlés (Pest-Buda, 1841. szeptember 6-9.), a III. Vándorgyűlés (Besztercebánya, 1842. augusztus 4-9.), a IV. Vándorgyűlés (Temesvár, 1843. augusztus 1-12.), az V. Vándorgyűlés (Kolozsvár, 1844. augusztus 30 – szeptember 7.), a VI. Vándorgyűlés (Pécs, 1845. augusztus 11-15.), a VII. Vándorgyűlés (Kassa-Eperjes, 1846. augusztus 9-17.), a VIII. Vándorgyűlés (Sopron, 1847. augusztus 11-18.), a IX. Vándorgyűlés (Pest, 1863. szeptember 19-26.), a X. Vándorgyűlés (Marosvásárhely, 1864. augusztus 27 – szeptember 2.), a XI. Nagygyűlés (Pozsony, 1865. augusztus 29 – szeptember 1.), a XII. Nagygyűlés (Rimaszombat, 1867. augusztus 12-17.), a XIII. Vándorgyűlés (Eger, 1868. augusztus 24 – szeptember 2.), a XIV. Vándorgyűlés (Fiume, 1869. szeptember 6-11.), a XV. Vándorgyűlés (Arad, 1871. augusztus 28 – szeptember 2.), a XVI. Vándorgyűlés (Mehádia-Herkulesfürdő, 1872. szeptember 16-20.), a XVII. Nagygyűlés (Győr, 1874. augusztus 21-27.), a XVIII. Vándorgyűlés (Előpatak, 1875. augusztus 30 – szeptember 5.), a XIX. Nagygyűlés (Máramarossziget, 1876. augusztus 21-28.), a XX. Nagygyűlés (Budapest, 1879. augusztus 25 – szeptember 2.), a XXI. Nagygyűlés (Szombathely, 1880. augusztus 21-28.), a XXII. Nagygyűlés (Debrecen, 1882. augusztus 20-27.), a XXIII. Nagygyűlés (Buziás-Temesvár, 1886. augusztus 22-26.), a XXIV. Nagygyűlés (Tátrafüred, 1888. augusztus 23-28.), a XXV. Nagygyűlés (Nagyvárad, 1890. augusztus 16-20.), a XXVI. Nagygyűlés (Brassó, 1892. augusztus 22-25.), a XXVII. Nagygyűlés (Pécs, 1894. július 2-6.), a XXVIII. Nagygyűlés (Budapest, 1896. szeptember 12-14.), a XXIX. Nagygyűlés (Trencsén, 1897. augusztus 26.), a XXX. Nagygyűlés (Szabadka, 1899. augusztus 27-31.), a XXXI. Nagygyűlés (Bártfa, 1901. augusztus 21-24.), a XXXII. Nagygyűlés (Kolozsvár 1903. szeptember 6-10.), a XXXIII. Nagygyűlés (1905. augusztus 27-30.), a XXXIV. Nagygyűlés (Pozsony, 1907. augusztus 25-29.), a XXXV. Nagygyűlés (Miskolc, 1910. augusztus 21-24.), a XXXVI. Nagygyűlés (Veszprém, 1912. augusztus 25-29.).
Engedjék meg, hogy egy kis érdekességgel fejezzem be ezt az írásomat, melyet a Népújság figyelmes olvasói már tudhatnak: Döbrentei Gábor Budáról, a híres orvos Semmelweis Ignác borkereskedő édesapjától szeretett volna egy butélia jó bort küldeni Bolyai Farkasnak! Nem tudom, hogy a szándék megvalósult-e, de mi, késői kíváncsiskodók, a legnagyobb tisztelettel, akár egy jó bor koccintásával adózhatunk a két legnagyobb meg nem értett, a két legnagyobb és legtragikusabb sorsú orvos és természetvizsgálónk emléke előtt: Bolyai János és Semmelweis Ignác előtt!
IRODALOM
Teleki-Bolyai Könyvtár, Bolyai János kéziratai
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
