Bolyai János, a megalázott tudós

Az utóbbi tíz évben igyekeztem folyamatosan tudósítani a Népújság olvasóit a Bolyai János kézirataiban megőrzött történelmi és kulturális érdekességekről, melyek megérdemlik a közvélemény figyelmét.

Bolyai János kézirattöredéke

210 éve született Bolyai János!

Az utóbbi tíz évben igyekeztem folyamatosan tudósítani a Népújság olvasóit a Bolyai János kézirataiban megőrzött történelmi és kulturális érdekességekről, melyek megérdemlik a közvélemény figyelmét. Marosvásárhelyen nem élt Bolyai Jánosnál nagyobb tudós, nagyobb szellem, de ebből kifolyólag megalázottabb kultúrember sem. Prékopa András professzortól hallottam azt az igen találó értékelést, hogy egyetlen tudósunk esetében sincs akkora szakadék a teljesítménye és az elismertsége között, mint Bolyai Jánosnál. Teljesítménye mai mértékkel mérve is kimagasló, a társadalom elismerése pedig egyenesen megalázó volt. Nem véletlenül van lelkiismeret-furdalása minden Bolyai-kutatónak, nem véletlenül igyekszünk kárpótolni azt, amit életében elmulasztottak. Minél több írását, gondolatát, eredményét tárjuk fel, annál több új és új még megválaszolatlan kérdés merül fel. Meg szeretném nyugtatni a fiatal generációt és a fiatal kutatókat, hogy bőven maradt még munkájuk a Bolyai-kéziratok megfejtését illetően. Mert valóban sok érdekes dolgot feltártak Paul Stäckel, Dávid Lajos, Jelitai József, Benkő Samu, Weszely Tibor, Ács Tibor és Kiss Elemér Bolyai-kutatatók, de még maradtak bőven megfejtetlen Bolyai-kéziratok. Ezek legtöbbje német nyelven írott, gót betűs kézírás, kiolvasásuk is nagy tudást igényel (én Marosvásárhelyen, személy szerint csak dr. Peter Moldovan levéltárosról tudok, aki nagy szakértelemmel ki tudja olvasni ezeket az írásokat). A romániai levéltárakban is csak az utóbbi öt évben lehet szabadon kutatni, és például engedélyezett a digitális fényképezőgép használata. De sajnos, a nagyobb levéltárakban (például a kolozsvári Állami Levéltárban) egyelőre áthatolhatatlan falba ütközik a kutató, bár létezik a keresett levéltári fond, nem engedélyezik a kutatását, mert nincs leltározva és feldolgozva. Például így vagyok a Vályi család, vagy Koncz József hagyatékával, tíz éve kérvényezem, és mégsem engedélyezik a kutatását, mert még nem leltározták. Összefoglalva a Bolyai-kutatás lényegét, marad még bőven kutatni való kézirat a jövő generáció számára is!

A továbbiakban ki szeretném fejteni a Bolyai Jánost ért megaláztatások egy részét. Szerencse, hogy annyi megalázó csapás után nem roppant össze, és meg tudta őrizni viszonylagos életkedvét! Röviden összefoglalva megaláztatásait: anyai öröksége, Gauss bírálata, nyugdíjaztatása, törvényes házasságkötésének megtiltása, lipcsei pályázata, Orbán Rozália viselkedése, apja levelei, amelyekből szerencsére csak az jutott a kezébe, amit Farkas Bolyai Antalnak írt.

1837-ben a lipcsei Jablonowski Társaság pályázatot írt ki a komplex számok geometriai szerkeszthetőségét illetően, illetve filozofikusan fogalmazva, matematikában való használatuknak létjogosultságáról. Bolyai János akkoriban itt lakott albérletben Marosvásárhelyen, és nagyon gyorsan elkészítette pályamunkáját. Annak ellenére, hogy az 1837-es év nagyon nehéz éve volt Bolyai Jánosnak, ha időrendben felsoroljuk, mi mindent csinált Bolyai János 1837-ben, megdöbbenhetünk:

1837. február 25-én Marosvásárhelyen dr. Engel orvosi receptet ír Bolyai János részére.

1837. április 17-én Marosvásárhelyen Bolyai János kertet bérel a Szent Miklós utcában „Cs. K. Hadnagy Méltóságos Felső Kápolnai Kakutsi Sigmond úrtól.”

1837. május 18-án Marosvásárhelyen dr. Engel orvosi receptet ír Bolyai János részére.

1837. június 20-án Bolyai Farkas levelet ír albisi Bod Péternek, s benne megemlíti, hogy Bolyai János az 5-öd és annál magasabb fokú algebrai egyenletek megoldhatatlanságával foglalkozik.

1837. július 31-én Marosvásárhelyen keltezi Bolyai János az első végrendeletét.

1837. október 8-án Marosvásárhelyen megszületett Bolyai Dénes, Bolyai János fia.

1837. október elején Bolyai János elküldi Reponsio c. pályázatát a lipcsei Jablonowski Tudományos Társaság 1834-ben meghirdetett pályázatára.

1837. október végén Marosvásárhelyen Bolyai Farkas elküldi Dissertatio néven ismert pályamunkáját a lipcsei Jablonowski Tudományos Társaság 1834-ben meghirdetett pályázatára.

1837. december 25-én Marosvásárhelyen dr. Bélteki orvosi receptet ír Bolyai János részére. Tehát eseményekben és megpróbáltatásokban nehéz év volt Bolyai János számára az 1837-es esztendő. A Jablonovski-pályázatra három pályamű érkezett be: Bolyai Farkastól, Bolyai Jánostól és a debreceni Kerekes Ferenctől. Ez utóbbi volt a leggyengébb, és az is nyerte meg a pályadíj felét.

De, ami számomra meglepetés volt, hogy Bolyai János egy kis kék cetlire leírta a véleményét a döntésről (jellegzetesen Bolyai János-féle betűkkel, hogy más csak nagyon nehezen tudja kiolvasni).

„A lipcseiek, csak az ott bírálókat értve, nem méltatták, legyalázták, de azért nekiek nem tulajdonítok semmi hibát – csak ős joggal én is – ők is belátásuk szerint ítéltek, mely is burjánnal telessége miatt fejöknek, igen csekély volt, elfogult, baloktatása.

Nem azon jutalomra kitett 24 aranyat nyomó érdem pénzecske el nem nyeréséért, meg tagad(ásáért), nekem nem tulajdonomért, mert már azzal minden tökélyes szerénységem és alázat mellett sokkal kevesebb, 's okosabb vagyok, hogy egy malomkerék nagyságú arany érdem pénzért, sőt az egész arany világ minden pénzük kincséért, tanomat föláldoznám, ' s rossz tant hirdetve avval szégyent valljak, nagyra becsülve, s több hasznát ígérvén…” (megszakad)

Bolyai János felindultságában, zaklatott lelkiállapotban vetette papírra elkeseredését, megalázottságát. Véleményét és gondolatait az idő fényesen igazolta. Legjobban az fájt, ha matematikusi eszméinek helyességét vonták kétségbe! Akit megfosztottak a tér tudományának felfedezési jogától, annak már mit számított a magánéletében elszenvedett kudarc és kitaszítottság!

Házasságot nem köthetett, mert az apja nem egyezett bele a kaucióba (ami olyan vagyoni háttér biztosítását követelte meg az osztrák tisztektől, mely megfelelő életminőséget tudott volna biztosítani egy tiszt családjának). Az anyai örökségét sem kapta meg, mert az apja sok adóssága elvitte azt.

Bolyai Farkas 1835. április 20-án Marosvásárhelyről ezt írta Gaussnak:

„A legsúlyosabb csapás azonban, ami megtörte szívemet, a fiam szinte hihetetlen hálátlansága, akiért annyit (olykor túlságosan sokat) tettem; évek (de legkivált a közelebb múltak) óta az ő mártírja vagyok. Végül kénytelen voltam őt az atyai körből száműzni. S minthogy szívem lágyságát legyőzve megkeményítettem magam, most kezd megtérni. A legrosszabb az, hogy öccsének is ellensége, s ha én meghalok, az árva az ő karmai közé kerül. Minden tehetsége mellett iszonyúan lobbanékony és bosszúvágyó katona, s semmiségekért is huzamosan haragtartó, vagyis mindenütt kiállhatatlan. A legkevesebb az, hogy Lear szerepét játszatja el velem. Sokszor véltem Franz Moorhoz hasonlónak vagy bolondnak (mint anyja volt). Lehet ugyan, hogy a hatalmas forrongás után leülepszik, de én addig a bánattól elpusztulok.”

(Franz Moor, a haramia, Friedrich Schiller (1759–1805) hőse.)

Majd 1835. október 4-én Marosvásárhelyről a következőkkel még megtoldotta fia „befeketítését”:

„…az én Franz Moorom szüntelen gyötrése végül is ideglázba döntött, amiből a mai napig nem álltam teljesen helyre. Nyugdíjaztatta magát s most itt lakik a városon.”

Nagyon súlyos szavak! Vajon Bolyai Farkas szíve kihez húzott jobban, Gausshoz vagy fiához? A fenti sorok, de az egész Bolyai–Gauss-levelezés azt igazolja, hogy Gausshoz. Megmagyarázhatatlan Farkas viszonyulása, olyant is állított, hogy Bolyai János öccsének, Gergelynek is ellensége, „s ha én meghalok, az árva az ő karmai közé kerül” – olvashatjuk Farkas egyik levelében. Tényekkel lehet igazolni, mennyire nem volt igaza Bolyai Farkasnak. Bolyai Jánosról tudjuk, hogy őszintén, minden gondolatát saját magának leírta, vallomásait papírra vetette, szinte minden érzelmét, gondolatát magának meggyónta és lejegyezte, de soha rosszat nem állított Gergelyről!

De Bolyai Farkas fiát Franz Moorhoz, egy haramiához hasonlítja! Akkor hogyan várjuk el Gausstól, hogy a legjobb barátjának „haramia” fiát elismerje, és a tudós világ közvéleménye előtt megdicsérje? Szóval, ezer szerencse, hogy Bolyai János ezeket a sorokat nem olvasta!

210 éve született Bolyai János. Az elkövetkező száz év sem lesz elegendő ahhoz, hogy úgy tudjuk bemutatni Bolyai Jánost, ahogy ő azt megérdemli. De „nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik”.

* Készült a Magyar Tudományos Akadémia Domus Programja által támogatott tevékenység keretében.