Bőséges kínálat, szegényes kereslet

Ötödik alkalommal szervezte meg a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete a nemzetközi gazdanapot a Csűrszínházban, amely a felhozatalból ítélve lassan Erdély-szerte is igen rangos rendezvénnyé növi ki magát. Volt itt minden, amiért érdemes lett volna eljönnie minden gazdának: szakmai tanácskozás, tanácsadás, kulturális műsor, kézművesvásár, mezőgépészeti és állatbemutató. Csak hát a gazdák lehettek volna egy kicsivel többen…

Le a kalappal – mondhatnánk, hiszen az RMGE Maros szervezete megtett mindent azért, hogy valóban kiemelkedő szakmai fórummá váljon a csűrszínházi gazdanap. A Mikháza teremtette lehetőséget igen jól, gazdaságosan, célszerűen használták ki, ugyanis a Csűrszínházban lehetőség volt az általános felszólalásokra. A közös témát Csomós Attila, az RMGE Maros elnöke fogalmazta meg: Együtt a megmaradásért. A Csűrszínház mögötti téren a gazdakörök képviselői főztek ízletes gulyást – nagyrészt saját termékeikből. De itt állították fel azt a sátrat is, ahol az Agrárakadémia szervezésében a fiatal (és nem csak) gazdáknak nyújtottak tájékoztatót az APIA ügyeiben, eligazítást pályázatokban és sok más szakmai kérdésben. Igazi konferenciateremmé alakult a mikházi kultúrotthon is, ahol az Erdélyi Magyar Gazdaszervezetek Szövetsége (EMGESZ) és az RMGE, illetve a magyarországi és hazai meghívottak arra kerestek választ, hogy miként lehet fellendíteni a gazdák szervezeti életét – némiképpen választ keresve a Csomós Attila által plénumban felvetettekre. A legnagyobb gond ugyanis a szervezetek fenntartása, és mint ilyen, az volt a kulcsfontosságú kérdés, hogy miként lehet saját alapokból, gazdaságokból megoldani a finanszírozást, milyen, szervezeti életre kiható tevékenységeket lehet folytatni, amelyeket a törvényesen is támogatni lehet. 

Érdemes volt többet időzni a sportpályán is, ahol 36 kézműves (sajt-, szalámi-, szörpkészítő) állította ki termékeit, de eljöttek a szovátai közbirtokosság képviselői is különleges juhaikkal, ugyanakkor láthattunk mangalicákat is, amelynek tenyésztése most kezd „divatossá” válni. Ott volt a Surub Trade is gazdag termékkínálatával és sok más cég is, amelyeknek bőséges felhozatalát meg lehetett szemlélni. Díjazták a Legszebb konyhakert pályázat nyerteseit is. Jó volt látni, hogy a mindennapok gondjaitól eltérően ütőképes az erdélyi és a Maros megyei mezőgazdaság, és ebben igen nagy szerepet vállalnak azok a magyar gazdák, akik próbálkoznak, vállalkoznak, dolgoznak, és mindent megtesznek azért, hogy felzárkózzunk azokhoz a követelményekhez, amelyek országunkat is az európai mezőgazdászok rangos sorába emelik. 

A gazdanap bizonyította, hogy semmivel sem vagyunk gyengébbek, mint a tőlünk nyugatabbra levő országokban gazdálkodók: vannak termékek, van potenciál, lehetőség... csak valahogy az érdeklődés csappant meg a mezőgazdaság iránt. Legalábbis így tűnt… Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik eljöttek, kíváncsiak voltak a gazdanap történéseire. De valahogy a Nyárádmente szívében – legalább még ennyien – bekapcsolódhattak volna a rendezvény programjába. A témák igen érdekesek, hasznosak voltak, s ahogy az egyik gazda az osztrák példából kiindulva kifejtette: „az a gazda, aki évente legalább egy képzésen, tanfolyamon nem vesz részt, egy év alatt csődbe jut” – talán itt lett volna az alkalom arra, hogy erősítsék szellemi, tapasztalati tudásukat mindazok, akik a környéken gazdálkodnak. 

Az veszített, aki távol maradt...