Még jóformán el sem simultak az iskolai becsengetés gyűrődései, az egyetemi év kezdetét országra szóló botrány „vezeti be.” Ami most egy diák feljelentése nyomán a fővárosi Bioterra magánegyetemről kiderült, nem ismeretlen dolog az egyetemi hallgatók körében.
Még jóformán el sem simultak az iskolai becsengetés gyűrődései, az egyetemi év kezdetét országra szóló botrány „vezeti be.” Ami most egy diák feljelentése nyomán a fővárosi Bioterra magánegyetemről – ahol Hunyad megye elöljárói, rendőrök, igazgatók, sőt Déva volt polgármestere szerzett diplomát – kiderült, nem ismeretlen dolog az egyetemi hallgatók körében. Köztudott, hogy néhány kétes hírű magánegyetemen (de nemcsak), pénzért lehet jó jegyet, a tételek megoldását és diplomát vásárolni, anélkül, hogy megjelenni, vizsgázni kellene. A korrupció helyenként annyira átfogta a felsőoktatási rendszert, hogy jó hírűnek mondott egyetemeken is közutálatnak örvend az a tanár, aki ragaszkodik ahhoz, hogy legalább a minimumot tudják a hallgatói. Korábbi mandátuma idején a jelenlegi miniszter asszony nem véletlenül viaskodott egy, az egész országot behálózó magánegyetemmel, amely hasonló esetek miatt lett híres és kedvelt azok közében, akiket nem a csillapíthatatlan tudásszomj ösztökél a diplomaszerzésre. A küzdelem végül a szóban forgó egyetem javára dőlt el, s így megmaradhatott a felsőoktatási palettán. Eközben más intézmények számára a működésüket szavatoló akkreditáció megszerzése valóságos kínt jelent. S nem tudni, hogy meddig élhetnek vele, hisz a nagy bőségben az idén már voltak olyan szakok, ahol az érdeklődés hiánya miatt nem indíthattak első évet. A „bekamerázott” érettségi vizsga hozadéka, hogy olyan elit egyetemeken és szakokon, ahol a korábbi években többen is versengtek egy-egy helyért, kénytelenek voltak ősszel is felvételi vizsgát hirdetni, s a tandíjköteles helyek zöme mégis üresen maradt. A romániai felsőoktatási kínálat ugyanis már régen túlburjánzott az igényeken. Az oktatáspolitikusok szerint az új mederbe terelt érettségi, s az egyetemi felvételire nem jogosító szakérettségi bevezetésével a felsőbb szinteken is rendeződnek a dolgok. Azok a diákok, akik már a középiskolai követelményeknek sem tudnak eleget tenni, ezentúl nem léphetnek tovább a felsőoktatásba. Még akkor sem, ha a korrupciógyanús magánegyetemek lasszóval fogják majd a hallgatókat, s emiatt az állami egyetemeken is – a felvételi vizsgáról lemondva – egyre lennebb kell engedni a felvételi mércét. Holott ki ne tudná, hogy az oktatás, s elsősorban a felsőoktatás minőségén múlik egy ország versenyképessége, jövője, de a jelek szerint a korrupció mértéke is.
Kérdés, hogy a pénz és az érdekek erős szövevényében kinek lesz bátorsága a rossz hírbe keveredett magánegyetemeket felszámolni, s a munkaerőpiac felvevőképességéhez méretezni az államilag támogatott helyek számát az arra érdemes felsőoktatási intézményekben. Amire előbb-utóbb Románia is rákényszerül, mert a gazdasági válság csapdájában vergődve egyre kevesebb pénz jut arra, hogy tandíjmentesen képezzen külföldre is szakembereket.
