A pénzügyi tanács vezetője szerint Románia nem engedheti meg magának az állami bevételek csökkenését, szükséges az államháztartási hiány további konszolidációja. A bevételcsökkenés (aminek jó részét a védelmi tárca költségvetésének növelése okozza) még akkor is elfogadhatatlan, ha jelentős uniós források állnak rendelkezésre. Annál is inkább oda kell figyelni a bevételekre, mert idén a gazdaságnövekedés lassulása várható.
Dicséretes Daniel Dăianu hozzáállása, az már inkább kérdéses, hogy a különböző pénzügyi hatóságok a fentiek szellemében mennyire törekednek gyarapítani az államkasszát. Példaként a City Insurance járműbiztosító botrányos csődje említhető, amellyel kapcsolatosan egyre több leleplező adat kerül nyilvánosságra. A botrány továbbgyűrűzik, miután egy központi lap oknyomozó újságírói kiderítették, kik és hogyan juttatták csődbe a biztosítót. Kezdve onnan, hogy fiktív eurós bankszámlákkal trükközött a cég, eurómilliós nagyságrendű virtuális kölcsönökre reális kamatokat fizetve, a fizetőképesség bizonyításaként egy svájci bank tulajdonosának vallotta magát. A City egyik tulajdonosát, akinek cégétől a hitel származik, Adrian Năstasehoz fűzik rokoni szálak. A későbbiekben pedig újabb kölcsönt jelentett le a City a pénzügyi felügyeletnek, majd a csőd végén sikerbónusszal jutalmazta magát a biztosító vezetése.
Eközben a biztosítási cégek felügyeletét végző, a pénzmosás megelőzéséért felelős pénzügyi felügyelet elmulasztotta azt, hogy a kötelező járműbiztosítási piac 43 százalékát birtokló, évente közel 1 milliárd eurót beszedő City körmére nézzen. Ha idejében és figyelmesen ellenőrzi a City által lejelentett adatokat, a turpisság idejében kiderül, és a kártérítési perek száma öt év alatt nem hétszereződik meg. A „becsődölt” cég ügyfeleinek az állam időközben 120 millió eurót fizetett ki, 200 ezer kérés elbírálása még folyamatban van. Az ország legnagyobb biztosítási csalását sejtik a City esetében, amelyben még senkit nem vontak felelősségre, az ügy kivizsgálása folyamatban van.
Ez csak egy eset, de említhetnénk a sok nagykorrupciós ügyet, amelyekben, bár történt ítélethozatal, a kárt nem sikerült visszaszerezni, a pénzek „kifolytak” az országból.
Ha már arról beszélnek az illetékesek, hogy takarékoskodni kell, konszolidálni, bevételeket növelni, azaz vigyázni a közpénzre, akkor elvárható, hogy a nyilatkozatok és a valóság valahogy köszönő viszonyba kerüljenek egymással.
