Brahms és Dvořak
Zenekritika
Johannes Brahms, a 19. századi német zene kimagasló alkotója zenész családba született Hamburgban, édesapja színházi nagybőgős volt. Élete nagy részében Bécsben tartózkodott. Dvořak „csak” muzsikus volt. Nem volt művelt, mi több, valójában alig tudott írni-olvasni. Az apja kocsmáros volt, és egy mészárszéket is fenntartott. Viszont Dvořak zenei tehetségével már ifjúkorában kitűnt. 1859-ben Prágában elvégezte az orgonaiskolát. A két zeneszerző élettörténete összefügg, ugyanis Brahms egy barátjával felfigyelt Dvořakra, és felkarolta.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában csütörtökön elhangzott koncerten felcsendült Brahms 1. d-moll zongoraversenye és Dvořak Újvilág szimfóniája. Zongoraszólista az ukrán Vadim Kholodenko volt, aki tüzes, imponáló eufóniájában, hangszerének teljes regiszterét átfogó szólamokban, a hang, ritmus végtelenül színes gazdagságában játszotta el a zeneművet. A zongorajáték szempontjából imponálóan, virtuóz teljesítménnyel játszotta ráadásként Brahms zeneművét, poétikus megszólaltatásban visszaadva a zeneszerző ízlésvilágát. Az Újvilág szimfóniát a zenekar hitelesen közvetítette. A karmester, Keuntae Park nem kereste az olcsó, felszínes hatásokat, zenei értelmezése biztos talapzaton állt, és ezért sikerült igazán hitelesen átadni a koncerten a két kortárs zeneszerző megnyerő alkotásait.
Csíky Csaba
