Brassai Sámuel Gaussnál

Az egész beszámolóra, melyet Brassai halála évében írt, az adott okot, hogy Brassai Sámuel igazolni szerette volna matematikusi habitusát, és sértve érezte magát, amiért évekkel azelőtt az Akadémia áthelyezte a matematikai osztályból a filozófiai osztályba.

Brassai Sámuel (Torockószentgyörgy, 1797. június 15. (?) – Kolozsvár, 1897. június 24.)

Múlt heti írásomban (Gauss és az erdélyi tudósok, Népújság, 2012. szeptember 15.) részleteket idéztem Mentovich Ferenc Gaussnál tett látogatásának a beszámolójából, most Brassai Sámuel Gaussnál tett látogatásával szeretném folytatni. 1844-ben történt. Brassai érdekesen írt erről a látogatásáról, ez viszont kevésbé ismert mind a Bolyai-, mind a Brassai-kutatók előtt. Az egész beszámolóra, melyet Brassai halála évében írt, az adott okot, hogy Brassai igazolni szerette volna matematikusi habitusát, és sértve érezte magát, amiért évekkel azelőtt az Akadémia áthelyezte a matematikai osztályból a filozófiai osztályba. Brassai vallomásának az alaphangja annak igazolása, hogy Ő igazából inkább matematikus, mint filozófus. Ezért az MTA Értesítőjében megjelent disszertációját a következő „személyességekkel” kezdi:

„«Látván pedig mindnyájan, a kik ismerték őtet tegnap s tegnapelőtt, hogy a prófétákkal volna és prófétálna, mondanák egymásnak: Mi dolga történt a Kis fiának? Saul is a próféták között-e?»

Ily formán kérdezhetné sok tisztelt hallgatóm ezúttal, kicsoda az a – legalább osztályánál fogva jogosult – „philosophus”, ki a matematikusok székébe ült, hogy minket új dolgokra tanítson?”

Ez az indítás arra vonatkozik, hogy Brassai 1872-től 1884-ig az elemi matematika professzora volt a Kolozsvári Egyetemen. Majd további magyarázkodások után így folytatja:

„Levelező taggá 1837 szeptember havában választottak. Erre a tisztes helyre jutásomat azonban nem a magam érdemének, hanem nagyrészt Erdély magas műveltségű mágnásai, élükön br. Wesselényi Miklós pártfogásának tulajdonítom. Mert bizony az a pár könyv, a melyeken igényeim alapultak, bár a tanítás terén hasznos szolgálatot tettek, de valódi tudományos dolgozatok jellegét nem viselték. És tán mint Erdély növényeinek szorgalmas és sikeres kutatója – kinek neve az európai füvészet nomenclaturájában helyet nyert – jutottam be a IV. osztály névsorába. Azonban a forradalom kiütött és le is folyt. Viszontagságaiból sok és méltatlan üldözések között menekülve, 1851-ben Pesten telepedtem meg, eleinte csak álnév alatt – ennek köszönhetem bántatlanságomat, míg Urban távozta szabadon lélekzeni engedett. Pestnek kilenc évig voltam lakója egy végtiben és éppen a Bach korszakban, a mialatt az Akadémia tudvalevő változást szenvedett. Egyszersmind a tagok száma is annyira megfogyott, hogy pótlásuk elodázhatatlanná lett. A választásoknál én is számot tarthattam előléptetésemre. De biz a dolog másképp ütött ki. Ugyanis a IV. osztály egyetlen egy rendes tagra, a jeles matematikusra, Győri Sándorra apadott. Ez a tudós akkoriban egy értekezést, inkább mondhatni, könyvet nyújtott be az Akadémiának, és kiadását sürgette. A kinevezett két bíráló ellenkező két ítéletet nyilvánított, s az ügy eldöntésére engem neveztek ki arbiternek. A dolgozat tárgya a zenei skála rezgései számának kiszámítása vala.”

A Tudós Társaság osztályai megalakulásakor a következők voltak: I. nyelvtudományi osztály, II. filozófiai, III. történetírási, IV. matematikai, V. történettudományi, VI. természettudományi. Eszerint Brassai inkább megérdemelte volna, hogy a növénytani felfedezéséért a VI. osztályba tegyék. De, ahogy olvassuk, a matematikai osztályba tették. Majd elmeséli, hogy egy bírálatáért Győri Sándor megharagudott rá, és ezért nem léptették elő levelező tagságából a rendes tagságba. Engedjék meg, hogy itt tegyek egy kis kitérőt. A Tudós Társaság Bolyai Farkast is levelező tagnak fogadta az Aritmetika Elejei című matematikai munkájáért. Tehát tévedés az, hogy Bolyai Farkas a Maros menti lakodalmi szokások című értekezéséért választatott meg levelező tagnak. Bolyai Farkast első perctől kezdve a matematikai osztályba sorolták, és ott is hagyták levelező tagként, tehát nem léptették előre rendes taggá. 1836 szeptemberében Nagy Károly 200 aranyat kapott jutalomként a Tudós Társaságtól egy jelentéktelen matematikai munkáért (Nagy Károly: Arithmetica; számírás különös jegyekkel, Bécs, 1835), amikor a Tentamen és az Appendix korszakalkotó művek már ott feküdtek az Akadémia fiókjában. Brassai Sámuel matematikai munkásságából semmi említésre méltó sem maradt a matematikai tudományok részére. Olvassuk tovább Brassait:

„… de Györi mégis engesztelhetetlenül megharagudott érte, és semmiképp nem lehetett rábeszélni, hogy engem kandidáljon, minek következtében a rendes tagságtól huzamos ideig elestem. Már pedig erre akkor inkább valék jogosítva, mint mikor levelező taggá választottak. Ugyanis Pesten laktomban elkészítettem és saját költségemen kinyomtattam „Algebrai gyakorlat-könyv” cím alatt egy vezérkönyvet, mely az algebra egész irodalmában egyedül áll mint tökélyesen rendszerezett tankönyv és a melyet e tekintetben bízvást szembeállíthatók az Euklides méltán bámult és magasztalt „Elemekeivel”; a mi pedig tanításbeli sikerét illeti, az a legfényesebb volt mindazon kevés iskolában, a hol értelmes és lelkiismeretes tanító használta.

De akár hogy volt, megbuktam és csak évek multán szánt meg a II. osztály és szíveskedett, mint rendes tagot, kebelébe fogadni.”

A Brassai Sámuel által itt felhozott Algebrai gyakorlat-könyv igen szerény matematikai mű. Csak didaktikai szempontból értékelhető. Benne hibásan tárgyalja a lineáris egyenletrendszereket. Nincs benne semmi önálló eredmény.

Brassai értekezésének tulajdonképpeni célja, hogy megadja a párhuzamosok problémájának egy „bizonyítását”. Ez egy teljesen hibás matematikai levezetés. Mint ahogy már két héttel ezelőtt is megírtam (Id. Szász Károly síremléke, Népújság, 2012. szeptember 8.), ez olyan természetű állítás, mint a „fából vaskarika”, az aranycsinálás receptje, vagy az örökmozgó feltalálása. De értekezésének végén leírja a Gaussnál tett látogatását:

„Igaz, hogy a nem-Euklides-féle geometria pártolói elfogultságukat nagy nevekkel támogatják, hogy a többit elhallgassam a Gausséval, a ki egész haláláig a világ legelső matematikusának maradt, de én arra a hivatkozásra nem sokat adok, mert az igaz, hogy Gauss érdeklődött az eszme iránt, annyira, hogy hallván az értekezésnek egy muszka újságban való megjelenését, ő maga, hogy elolvashassa 80 esztendős korában, az előtte egészen idegen orosz nyelv megtanulására vállalkozott. De, hogy aztán hogy volt megelégedve azzal, a mit olvasott és hogy elfogadta-e az abszoluta geometria eszméjét, arról semmi biztos nyilatkozatát nem tudjuk.

Én abban a tájban Göttingenben járván, tudakozódtam iránta, de egy hideg és közönyös feleletet kaptam, a melyből nem lehetett kivenni, hogy megnyerte volna helybenhagyását a Lobacsewszky érvelése. Ha megnyerte volna, én biz azt csak a hallucinatio egy nemének tartanám és mentségére IV. Henrik francia király jut eszembe, a kit egy idegen ország követe, a mint a terembe véletlenül belépett, négykézláb mászkálva és kis fiát a hátán lovagoltatva lelte. A király nem jött zavarba, hanem rögtön azt kérdezte a belépőtől: Apa-e? A mire igenlő feleletet kapván, a termet még egyszer megkerülte kedves lovagjával, s aztán lábra állva kezdett beszélgetni követével az ország dolgairól. Gauss is azt kérdezhette volna elfogultságában vendégétől: Hát kegyednek nem voltak soha igaznak vélt téves eszméi vagy hallucinatiói?”

Tehát Gaussnak, Brassai Sámuel szerint, hallucinációi voltak, amikor megdicsérte Bolyai János és Nyikolaj Lobacsevszkij nem-euklideszi geometriáját. Úgy állítja be Gausst, mint egy szenilis öregembert, aki olyan elfogult volt a nemeuklideszi geometriát illetően, mint IV. Henrik a hátán lovagló fiával.

Egyébként ma az MTA-nak a következő osztályai vannak: I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya, III. Matematikai Tudományok Osztálya, IV. Agrártudomá-nyok Osztálya, V. Orvosi Tudományok Osztálya, VI. Műszaki Tudományok Osztálya, VII. Kémiai Tudományok Osztálya, VIII. Biológiai Tudományok Osztálya, IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya, X. Földtudományok Osztálya, XI. Fizikai Tudományok Osztálya.

Irodalom

Brassai Sámuel: A XI. axióma, Akadémiai Értesítő, 9. 1898, pp. 415–427.

Brassai Sámuel: Algebrai gyakorlatok, I. rész Algebrai képletek, alakok és fogások. Budapest, 1883., Kiadja Kókai Lajos.

Oláh-Gál Róbert–Sándor József: Brassai Sámuel, a kolozsvári egyetem első matematikaprofesszora. Historia Scientiarium 8, p. 9–17.