Ünnepeljünk a könyvekkel… Így készültek fel a könyvesboltok – és főképpen a könyvkiadók – a nagy karácsonyi könyvvásárra. A Libri és az Alexandra, de a könyvstandok is a pályaudvarokon, az aluljárókban ünnepi díszben várták a vásárlókat.
„Ha az ünnep elérkezik életedben, ünnepelj egészen!”
(Márai Sándor)
Ünnepeljünk a könyvekkel… Így készültek fel a könyvesboltok – és főképpen a könyvkiadók – a nagy karácsonyi könyvvásárra. A Libri és az Alexandra, de a könyvstandok is a pályaudvarokon, az aluljárókban ünnepi díszben várták a vásárlókat.
A karácsonyi könyvvásár legszebbjei a nyomdatechnika díszei, a csodás színekben, a valóság fényeiben pompázó albumok. Tematikai gazdagságban is minden igényt kielégítenek. Kelendők a képzőművészeti albumok, a földrajzi tájegységeket, történelmi korokat, személyiségeket bemutatók. Alig lehet számba venni, hányféle szépséges albumot választhatunk könyvtárunk vagy barátaink könyvtára díszéül.
Szívem szerint sokat bemutatnék, de megállapodtam Száraz Miklós György József Attila-díjas író és Tóth Zoltán grafikusművész Erdély csodái című, valóban csodás albumánál, amelyet a legrangosabb kiadó, a Helikon gondozott. Az 500 fényképet tartalmazó, egy-egy erdélyi tájegység jellegzetességét, népi kultúráját, építészetét bemutató album, történelmi bevezetővel, valójában számunkra, erdélyiek számára is izgalmas olvasmány. Minden fontosat elmond, amit Erdélyről a magyar embernek tudnia kell, a nem magyarnak tudnia érdemes.
Nem könnyű feladat a szerzőnek ezt megcselekedni a fejedelmi Tündérkert virágzó, ám Trianon gyászos népéről. De Száraz Miklós lírai szépségű szövege, Tóth Zoltán grafikus művészi tervezése csodás emlékeztetőt hozott létre.
„Erdély a múlt, a költészet, a mindig bizonytalan jövő. A soha be nem teljesülő vágy” – olvassuk az album borítóján, és lapozzuk a Csucsát, Kalotaszeget, a berethalmi szász templomot, a Torockót és Kolozsvárt megidéző albumot. Sokáig elnézzük a gelencei templom főoltárának szobrait, majd Erdély csodáit a karácsonyfa alá, főhelyre tesszük.
Mit főzzünk, mit együnk?
Mi jókat ettek a régiek?
A modern gasztronómia mellett divatban van a régi étkek, receptek, rejtett fortélyok felkutatása. A díszes, varázslatos konyhaművészeti remekek is albumokban vagy jól megtervezett kiadásokban jelennek meg. Aki szakácskönyvgyűjtő, már könyvtárnyi hasonmás vagy új kiadású remekművet tárolhat. Elkészítheti, összehasonlíthatja a különböző tájegységek kemencés vagy szabad tűzhelyen készített pörköltjeit, sültjeit, pogácsáit.
A szintén rangos könyvkiadó, a Magvető jelentette meg ez alkalomra Cserna-Szabó András – Fehér Béla Ede a levesben című könyvét. Azt írják róla: „békés karácsonyi könyv”. Higgyük is el. A már-már bizarr helyzeteket, történéseket teremtő, politikummal terhes, sötét korszakot feltáró kortárs irodalom újdonságai nem igazán ilyen könyvek. A szerzők műfajilag gasztrokriminek nevezik könyvüket, ez el ne ijesszen senkit, mert csupán az derül ki, hogy milyen ínyenc volt sok közismert magyar író, mit meg nem tett kedvenc falatjaiért.
Jókai, Mikszáth, Hunyady Sándor, Krúdy Gyula, Zilahy Lajos legendás kocsmái és kávéházai is megjelennek, elfeledett ízek, konyhák történetével ismerkedünk. Gasztrokrimik a történetek tehát, mert ezek után nyomoztak a könyv szerzői. Még az igazán csak nálunk ismerős lucskos káposzta is megjelenik. Mi kell ennél jobb egytálétel az igazi erdélyi konyha asztalára?
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben. Magvető Kiadó, Budapest, 2011
Mesék, versek Kányádi Sándortól
Mondhatnánk, hogy az ünnepi könyvpiac mindenkori kedvence a hosszú évek óta mesélő Kányádi Sándor, aki mindig korszerű volt nemcsak írásai tanulságával, hanem témaválasztásával is. A Helikon Kiadó válogatásában jelent meg Jeremiás és a gépsárkány című kötete.
A mesék és versek egy része régebben az erdélyi gyermekek kedvenc lapjában, a Napsugárban jelent meg, jól ismert grafikus, Deák Ferenc illusztrálta ezt a válogatást.
A címadó mese, a Jeremiás és a gépsárkány arról szól, hogy egy szamár találkozik egy beképzelt, felfuvalkodott Mercedesszel, de ez csak addig szájal, amíg ki nem fogy hasából a benzin, mert ezután, uram bocsá’, a szamár segítségére szorul, hiszen az kell elvontassa.
Kányádi Sándor: Jeremiás és a gépsárkány. Helikon Kiadó, Budapest, 2011
Az északi irodalom térhódítása
Két fiatal írónő könyvei a Scolar Kiadó gondozásában
A bestsellerlistán vannak az irodalmi vagy napilapokban. Akkor hát megvehetjük karácsonyra. Ám döbbenettel olvastam e nem éppen „békés karácsonyi könyveket”.
De ha nem ilyen olvasmányok, akkor kinek ajánlhatjuk? Jut eszembe. Dickens Karácsonyi éneke sem éppen olyan békés, szívderítő olvasmány. A két fiatal írónőt pedig már szárnyra kapta a hír, a sok elismerés és irodalmi díjazás. Jó lesz tehát ismernünk őket, mert olyan irodalmak képviselői, amelyek való világával most kezdünk ismerkedni.
Sofie Oksanen: A tisztogatás
A harmincas éveiben járó írónő harmadik könyve ez, a Sztálin tehenei és a Baby Jean 2003-ban, illetve 2005-ben jelentek meg. Finn apa és észt anya gyermeke, ismeri a szovjetek hatalmában vergődő kis balti országot, sok időt tölt nagyanyjánál, a kolhozfaluban. A regény, amely először színpadra készült, az északi irodalmak iránti nagy érdeklődésáramban eddig 38 nyelven jelent meg. Hősét, az idős észt parasztasszonyt nagyanyjáról vagy falubeliről mintázta. Alide Truu csendes életét egy váratlan esemény zavarja meg. A háza udvarán egy eszméletlen fiatal orosz lányt talál. A két nő párhuzamosan haladó emlékeiből épül fel a történet, hozzáadódnak egy fogságban levő férfi feljegyzései, végül a szocialista észt államhatalom titkosszolgálatának jelentései egészítik ki. Alide Truu története lélektani dráma. Mellette az észt partizánok, „az erdei testvérek” ellenállása, a szibériai deportálások (A tisztogatás – Szibériába deportálás a cím jelentése), az emberi sorsokat megtört életté változtató elhurcolás, megalázás. A feszültséget egyre fokozó történet a két nő sorsának hasonlóságán, egymás mellé illesztésén, drámai fordulatain válik mind reálisabbá, és eljut az orosz vadkapitalizmus lánykereskedelméig.
Lehet, hogy a nyugati világban egzotikum, de mi Herta Müller Lélegzethintáján edződtünk, a nők kiszolgáltatottsága, az „ellenség” meghurcolása a szovjet kínzó kohóiban nem újdonság. Az észteknek a náci megszállás sem hozott jobb napokat, az is megtörte őket, lelküket sem kímélte. „Bármiben lehet metaforát látni” – mondta egy interjúban a Sztálin tehenei című regényével kapcsolatban az írónő. Aki elolvassa a későbbi regényét, a Tisztogatást, nem kell metaforaként interpretálja, világos, hogy Zara, a fiatal lány, manapság is olyan üldöztetésnek van kitéve, amely a régiek folytatása, bár változtak a körülmények, változott az észtek helyzete.
Amikor megkérdeztem egy közepes műveltségű értelmiségit, hogy mit tud a dán irodalomról, rögtön rávágta: Andersen – A hókirálynő, A kis gyufaárus lány… Volt, aki a szocialista korszakból Nexőt is felemlegette, a Hódító Pellét. Kevesebben olvasták Karen Blixent, de rögtön eszükbe jutott a Távol Afrikától című híres film, amely az írónő Volt egy farmom Afrikában című regényéből készült, és ebből ismerte meg a világ a dán bárónőt. Úgy tartják, ezzel a regényével lett a világirodalom klasszikusa. Itt meg is állhatnánk, de napjainkban fordították magyarra és jelent meg egy fiatal dán írónő, Janne Teller Semmi című regénye, amely megjelenésekor, 2000-ben akkora port vert fel hazájában, hogy rövidesen betiltották az iskolákban. Nagyon érdekes a magyar kiadás fedőlapja, amelyen kusza összevisszaságban egy tekeredő kígyó, egy bicikli, egy focilabda, mankók, női szandál, egy mindezeken ülő macska látható, azaz kivehető. A grafikus itt összefoglalta a regény hátborzongató történésének tárgyait.
Egy nyugalomba szürkült kisvárosban élő hippi család iskolás gyermeke, Pierre egyszer csak kijelenti, hogy „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” E szavakkal teátrálisan el is hagyja az iskolát. Ezután többnyire egy sokágú szilvafán tanyázik, osztálytársai kővel dobálják, de nem hajlandó lejönni és feladni meggyőződését. A gyermekek nem hagyják annyiban, és bizonyítandó az ellenkezőjét, egy elhagyott fűrésztelepen mindent összegyűjtenek, aminek szerintük van értelme. Egymás után, az utolsó megjelölésére át kell adniuk valami fontosat maguktól, végül magukból is. Így halmozódik fel „a különlegesen fontos” tárgyak sokasága, még fizikai szenvedés, öncsonkítás árán is. A gyermekek könyörtelenekké válnak egymással szemben, pontosan tudják, hogy kinek mi a legfontosabb, arról kell lemondania.
A kisváros társadalma, a szülők, az iskola eleinte nem szerez tudomást minderről, de odáig fajulnak a dolgok, hogy a szülőknek és a rendőrségnek is be kell avatkoznia, megjelenik továbbá a média is.
Miután a botránynak tartott ifjúsági regényt rövidesen megjelenése után betiltották az iskolákban, 2001-ben egymás után nyerte el a rangos irodalmi díjakat, és kötelező olvasmány lett. Francia és amerikai nagydíjakat kapott.
Írójáról annyit, hogy 1964-ben született Koppenhágában, az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott és járt-kelt szerte a világban.
Egy újabb nőíró tehát, aki felkeltette a világ érdeklődését, és könyvének rövid idő alatt „sorsa” lett.
Nem kellett sokat töprengenem azon, hogy úgy vélekedjem, a magunk háza táján én csak akkor adnám ezt a Semmit a mi fiataljaink kezébe, ha elolvasták már a Pál utcai fiúkat, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijének történetét, Mark Twain soha el nem évülő Tom Sawyerét, és még a Harry Pottert. Őket szeretni lehet.
Az összehasonlítás pedig ráébreszthet bárkit arra, hogy mai világunkban hogyan válik jóvátehetetlen rosszá egy jó elképzelés vagy gondolat (a gyermekek bizonyítani akarása a semmivel szemben), mit jelent a kegyetlenség, a megtévesztés, miből fakadhat a gyűlölet; hogy sohase fogadjuk el környezetünk gonoszságát.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
