Teljes káoszt talál a Nemzetközi Valutaalap, amely mától nem csupán amolyan villámlátogatásra érkezik, de jó bő két hetet szándékszik elidőzni Romániában.
Teljes káoszt talál a Nemzetközi Valutaalap, amely mától nem csupán amolyan villámlátogatásra érkezik, de jó bő két hetet szándékszik elidőzni Romániában. Ezalatt, a hírek szerint, arra próbálnak a kormánnyal közösen megoldást találni, hogy miképpen tömjék be a kormány által január elsejére tervezett, majd az államelnök tiltakozása, de főleg a szállítók utcára vonulása nyomán április elsejére halasztott üzemanyagár-emelés elmaradása miatt keletkezett költségvetési űrt.
A jelek szerint azonban újabb koalíciós cirkuszok, nyilatkozatháborúk, kemény pengeváltások közepébe csöppennek. Ugyanis, állítólag, legalábbis egy liberális honatya szerint, a kisebbik koalíciós partner újabb három hónapos halasztást kérne a benzinadó bevezetésére, amiről a nagyobbik szociáldemokrata partner hallani sem akar. Az említett politikus szerint zsarolásig durvult a dolog, olyannyira, hogy a szocialisták azzal fenyegetőztek, hogy a liberálisok búcsút mondhatnak az egészségbiztosítás július elsejére tervezett csökkentésének.
Hogy mi igaz ebből, és mi nem, nem egészen világos a közvélemény előtt: először maga a pénzügyminiszter cáfolta liberális párttársa politikai zsarolásról szóló nyilatkozatát, majd a nagyobbik kormánypárt szóvivője mondta, hogy nem is hallott ilyesmiről. Megtörténhet, sose derül ki az igazság, mert sem egyik, sem a másik koalíciós partner nem az igazmondásáról híres. De ez nem csak rájuk jellemző. Mintha ebben az országban szégyen lenne a valóban reális, egyértelmű, egyenes beszéd.
Olyan hangulat és olyan állapotok uralkodnak a politikai színtéren, mintha mindenki ellenzékben, ugyanakkor folyamatos virtuális (?) kampányban volna. A Szociálliberális Unió sem nőtt fel a szerepéhez, a kicsinyes egyéni érdekek legyőzik az általános, országos érdekeket, ezért topogunk negyedszázaddal a rendszerváltást követően is ott, ahol a part szakad. És emiatt talál a valutaalap újra meg újra puskaporos hangulatot.
Ráadásul az idei kampány már nem virtuális, nagyon is kézzelfogható tétje van: a szociálliberális képződmény – együtt vagy külön, illetve együtt, de talán mégis inkább külön – minél több mandátumot szeretne begyűjteni a májusi európai parlamenti választásokon. A nagyobbik kormánypártnak mintha elege lenne az első virágkorán túl levő, legalábbis politikai szempontból igencsak hervatag Liliomfiból, aki hol az unióhoz tartozónak, hol az ellenfelének képzeli magát, és ennek megfelelően viselkedik és nyilatkozik hol így, hol úgy. Államelnöki ambícióiról nem is beszélve. S mivel a fejétől büdösödik a hal, ha a pártvezérek marakodnak, a pártok is egymásnak feszülnek.
Ilyen politikai klímában kell(ene) jó alkut kötni a valutaalappal, ami még a gazdasági és politikai stabilitás körülményei között sem egyszerű mutatvány.
Ám biztosan találnak „megoldást” a büdzséfoltozásra. Ha mást nem, legfeljebb bevezetnek egy újfajta adónemet. Mit számít még egy, a meglévő harmincvalahány után…
