Carbonaro hagyatéka
2012-11-04 17:12:33
- Kaáli Nagy Botond
Kettős könyvbemutatóval nyitotta meg új termeit Marosvásárhely nemrég nyílt irodalmi-összművészeti kávéháza, a Café Bulgakov.
Kettős könyvbemutatóval nyitotta meg új termeit Marosvásárhely nemrég nyílt irodalmi-összművészeti kávéháza, a Café Bulgakov. Szőcs Géza Carbonaro éjszakái – Egy magyar Ezeregyéjszaka és Farkas Wellmann Endre L. D. hagyatéka című köteteinek a kiadó, az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy szervezte bemutatóján a vásárhelyi és kolozsvári Bulgakov kávéházak tulajdonosa, Orbán János Dénes költő üdvözölte a megjelenteket és árulta el: noha a termek még nincsenek véglegesen berendezve, várják a festmények, további bútorok érkezését, legkésőbb a következő szombaton végleges formájukban nyittatnak meg az emeleti helyiségek. Ebben az épületben volt Marosvásárhely első bálterme, majd az úri kaszinó, e hagyományokat kívánják folytatni. A biliárdszalon mellett koncerttermet is berendeznek, a helyiségek képzőművészeti galériaként is funkcionálni fognak. E pompás grófi épületet két kötet bemutatójával nyitják meg a közönség előtt: Farkas Wellmann Endre friss verseskötetével és a Carbonaro éjszakái című könyvvel, amelynek szerző ugyan nem szerepel a címlapján, de sokat sejtet, hogy Szőcs Géza ismerteti. A könyvbemutató párbeszédes formában zajlott: a szerzők maguk meséltek a kötetekről, az elhangzottakat felolvasássorozatok szakították meg.
Mint azt Farkas Wellmann Endrétől hallottuk, mindketten marosvásárhelyi születésűek. – Életem meghatározó élménye volt, ahogyan a szüleim – harminc évvel ezelőtt – többek között egy kötetet is dugdostak. A Szőcs Géza könyve volt az. Ő volt az a példakép, aki miatt a költészetet megszerettem. Új kötetem Néróhoz és a korabeli császársághoz kötődik, arról szól, hogy mi lett volna, ha Istent hagyjuk munkálni a Földön? A kilencvenes évek elején létezett egy istenkép, amelyet úgy körül lehetett írni, hogy ezáltal ki is lehetett terjeszteni az erdélyi magyarság fölé. A könyv arról szól, hogy mélységesen meg lehet gyűlölni azokat a fogalmakat, amelyekről az elmúlt 20-30 évben kiderült, hogy a világtörténelem legmocskosabb hazugságai közé tartoznak. Erről szól a Néró, ezt akartam – mintegy kontrasztként – a Szőcs Géza-szövegek hátterében felmutatni. A központi kérdés, hogy mi történt volna, ha Néró nem lesz öngyilkos, ha Pál apostolt korábban fejezteti le…? Ki az, aki hazudik? Ez a könyv a hitetlenek könyve, azoké, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, és azoké, akik azért fognak örömöt találni a szövegekben, mert látják, hogy ami az emberben változó, az csak rossz irányba változhat.
– Mi, vásárhelyiek, akik itt vagyunk, nem csak egy városban születtünk, hanem valószínűleg ugyanabban az épületben is: a Köteles utcában. Sorsok rendkívül gazdag palettája nyílik szét, és furcsa, hogy itt szinte senkit nem érdekeltek azok a szövegek, amelyeket Marosvásárhelyről írok. Ebben a kötetben ilyen történetek találhatóak. A két könyv között van rokonság, szemléletbeli azonosság: a történelemnek egy olyan módon való megélése, ami jelenlevővé teszi a régmúlt korok eseményeit, embereit, tetteit, szavait. A Carbonaro éjszakái című kötet is ilyen szemléletű, történelemről, magyarságról, értékekről, identitásról szól, és van egy íve, amelynek kezdőpontja Bethlen Gáborhoz kötődik. Más pontok Mikeshez, Rákóczihoz kapcsolhatók – mondta Szőcs Géza a számos felolvasással, a kötetben szereplő történelmi személyekhez, művészekhez, írókhoz és költőkhöz, korabeli nemességhez kapcsolódó történetekkel gazdagított irodalmi esten, a Bulgakov kávézó emeleti termeinek megnyitóján.
