2022. szeptember 29., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A kolozsvári egyetem szerepe az intézmény megalakulásában

„A történelem az idők tanúja, az igazság fénye, 

az emlékezés élete, az élet mestere, a régmúlt hírnöke.”  (Cicero)


Fennállásának századik évfordulóját ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem 2022. május 10-én. A kerek évforduló tiszteletére szervezett tudományos konferencián bemutatták a Fejezetek a Szegedi Tudományegyetem történetéből című könyv első két kötetét. A rendezvényt az egyetemalapítók mellszobrának és domborművének megkoszorúzása, majd Zakar Péter rektorhelyettes ünnepi beszédével egy háromnyelvű emléktábla felavatása követte.

A Szegedi Tudományegyetem megalakulása összefonódik a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem viszontagságos történetével, amelynek négy kara (jogi, bölcsészeti, orvosi, természettudományi) a trianoni döntés után Szegedre menekült, és hallgatói 1921-ben a Tisza-parti városban kezdték meg az első szemesztert. Bár Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolását követően hazatérhettek volna Kolozsvárra, a tanárok egy része nem élt a lehetőséggel, így Szegednek is megmaradt az önálló egyeteme, amely az évek során egyre inkább kiteljesedett, és világhírű tudósa, Szentgyörgyi Albert révén jól megérdemelt hírnevet szerzett. 



Az ünnepi konferenciára a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemről meghívták prof. dr. Soós Anna és prof. dr. Markó Bálint rektorhelyetteseket és az egykori kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemről készült fejezetek szerzőit: Antal Tamást, Gaál Györgyöt, Tóth Szilárdot, Péter H. Máriát, Sipos Gábort, Wanek Ferencet, akik rövid előadásokkal, illetve kerekasztal-megbeszéléseken mutatták be munkájukat, aminek eredménye a könyv második kötetében olvasható.

– Mivel Marosvásárhelyt képviselte az ünnepi rendezvényen, dr. Péter H. Máriát, a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar nyugalmazott oktatóját arra kértem, hogy számoljon be az eseményről.

– A Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalának dísztermében dr. Zakar Péter professzor, a nemzetközi és közkapcsolatokért felelős rektorhelyettes nyitotta meg a konferenciát, majd a Fejezetek a Szegedi Tudományegyetem történetéből című kétkötetes könyv bemutatása következett, amit Marjanucz László történész, a kötetek főszerkesztője ismertetett.

A könyv első részének címe A Szegedi Tudományegyetem és elődei története, amit Szögi László és Varga Júlia szerkesztett 385 oldalon, 39 képpel, számos táblázattal és gazdag irodalommal ellátva. Ez a kötet bemutatja az eseményeket a 400 éve alapított Báthory Egyetemtől a Kolozsvári Tudományegyetemig, vagyis 1581-től 1872-ig. Az első rész főbb fejezetei részletesen tárgyalják a katolikus és protestáns iskolákat Erdélyben 1579-ig, a Báthory István által alapított kolozsvári jezsuita egyetem (akadémia) működését 1581–1605 között, a 17. századi kolozsmonostori jezsuita gimnáziumot, valamint a jezsuita akadémiát 1698 és 1773 között. Felsorolja továbbá a Királyi Akadémia teljes szerkezetű egyetemmé fejlesztésének kísérleteit 1784-től, majd a Királyi Akadémiai Líceum működését 1848-ig. Ezt követik az erdélyi egyetem alapítására vonatkozó tervek és az erre vonatkozó 31 levéltári forrás felsorolása, tárgyalása, a lábjegyzetben felhasznált irodalom részletes bemutatása, a névvisszakereső, valamint egy angol nyelvű összefoglaló.

A könyv második kötete a Kolozsvári Egyetem, később Ferenc József Tudományegyetem történetét foglalja össze, kezdve az alapításától az oktatás újrakezdéséig Szeged városában. Ez a második rész prof. dr. Rovó László, a Szegedi Tudományegyetem rektorának köszöntőjével kezdődik és Marjanucz László főszerkesztő bevezetőjével folytatódik. Következik az 1872 és 1921 közötti események tárgyalása 785 oldalon, 74 kép és jegyzék, számos táblázat segítségével, levéltári források és gazdag szakirodalom bemutatásával. Ebből a kötetből sem hiányzik az angol nyelvű összefoglaló és a névvisszakereső, ami nemcsak az értékét növeli, hanem a keresést is megkönnyíti.

A második kötet első fejezetét Az alapítástól a névadásig címmel Mariska László alaposan megírta, a második fejezetet Telkek, épületek, építkezések – ahol az egyetemi munka folyt címmel Gaál György állította össze az egyes épületeket fényképekkel illusztrálva. A Rektorok, Rektori Hivatal elnevezésű fejezetet Mátyás Zoltán és Vajda Tamás szegedi szerzők együtt írták, jelentésekre, szabályokra, beszédekre, előírt ügyrendtartásra, levéltári adatokra támaszkodva. Több esetben hangsúlyozták a rektorok közéleti szerepét, sőt az egyes rektorok fényképét is közölték.

Ezután következik a karok bemutatása. Az első a Jog- és Államtudományi Kar, melynek keretében Antal Tamás és Balogh Elemér leírja az akkori jogászképzést, a karon folyó oktatói és tudományos munkát, kiemelve a kolozsvári neves professzorok életrajzát, több esetben fényképpel is. A kar számos tanszékét egy ötletes grafikon ábrázolja, megjelölve, hogy mettől meddig működtek. Az Orvosi Kar fejezetet Mariska Zoltán írta, ami 43 professzor seregszemléjével kezdődik, majd folytatódik a magántanárok felsorolásával. Megemlítik az oklevelek milyenségét 1901-ig, a szigorlati rendet, valamint a karon folyó képzéseket és tanfolyamokat. Végül ezt a fejezetet is az előbbi kar leírásához hasonlóan a tanszékek grafikonja zárja.

– Péter H. Mária írta és mutatta be a kötetben a gyógyszerészképzés történetét a Ferenc József Tudományegyetemen. Mit tartalmaz ez a fejezet? Mi hangzott el az ismertetőben? 

– Mivel a gyógyszerészképzés karközi jellegénél fogva két karhoz tartozott, ezért az Orvostudományi Kar bemutatása után kerültem sorra. Először is a gyógyszerészképzés és -képesítés jogszabályait soroltam fel, majd a Kolozsváron folyó egyetemi oktatás 1872 előtti és utáni tanárait, a hallgatók vizsgáztatására alakuló bizottságokat mutattam be. Továbbá az Egyetemi Gyógyszertárban 1902 és 1919 között alkalmazott gyógyszerészek és munkatársaik nevét ismertettem, valamint az 1872–1894, majd az 1895–1918 között beiratkozott gyógyszerészhallgatóknak az összes hallgatóhoz viszonyított számát és arányát foglaltam táblázatokba. 

Kiemelten foglalkoztam a női hallgatók kérdésével, a gyógyszerészmesterek és gyógyszerészdoktorok számával, származási helyükkel, a gyógyszerészhallgatók ösztöndíjelnyerési lehetőségével az 1882/83-as tanévtől kezdve, az 1818/19-es tanévvel bezárólag. Ez a lehetőség Fabinyi Rudolf egyetemi tanár, a Vegytani Intézet vezetőjének kezdeményezése volt, és az általa vezetett intézetben kellett eltölteniük az ösztöndíjas időt. 

– Folytassuk tovább a könyv bemutatását. Ki a szerzője a következő fejezeteknek? 

– A Bölcsészet-, Nyelv és Történettudományi Kar szerzője Tóth Szilárd, a Kolozsvári Egyetem jelenlegi oktatója. A Matematika- és Természettudományi Kar című fejezetnek is kolozsváriak a szerzői, Hannus István, Wanek Ferenc és Erdei László, akik a karokon működő tanszékek és az ott oktató tanárok rövid életrajzát is bemutatják.

A második kötet talán leghosszabb fejezetét Karády Viktor írta a kolozsvári egyetem diákságáról, számos közérdekű táblázattal, melyben a tanárok és a hallgatóság felekezeti hovatartozását, etnikai hátterét, a szülők foglalkozásának társadalmi és kulturális vonatkozásait, a nőhallgatók számát összehasonlította a budapesti egyetem diákságával közel 50 statisztikai táblázat segítségével.

A következő fejezetet A tanárképzés és a gyakorló iskola története címen Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem levéltárosa írta. Írásában az 1896 és 1917 között a tanárvizsgáló-bizottság előtt letett sikeres vizsgák statisztikáját foglalta össze két táblázatba, végül név szerint megemlítve az intézet igazgatóit is.

A Diákegyesületek, diákjóléti intézmények című fejezet szerzője Osváth Zsolt, aki áttekintést ad a kolozsvári Egyetemi Körről és kiadványairól, a diáklapokról, az évkönyvek sorozatáról, a sportéletről, továbbá az Egyetemi Atlétikai Körről, a segítő egyletekről, az 1903/04 tanévtől működő gyorsíró körről is ír, de a Mensa Academicát, az Egyetemi Diákasztalt, sőt az internátusokat is megemlíti. Példaként beszámol arról is, hogy az 1917/18-as tanévre kiadott Almanach 35 alapítvány főbb adatait említi meg.

A kolozsvári Sipos Gábor két fejezetet szerzője. Beszámol az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az egyetem kapcsolatáról, valamint a kolozsvári Egyetemi Könyvtár történetéről. Említésre méltó, hogy történetének első szakaszában, ami 1872-től 1891-ig tartott, a könyvtár a folyton gyarapodó könyvek miatt egyre szűkösebbé vált. 1906 őszén került tető alá a könyvtár új épülete, de a hallgatók csak 1909 elején vehették birtokukba a korszerű olvasótermeket, az állandóan gyarapodó állományt. Ezzel egy időben az olvasóforgalom is állandóan nőtt az I. világháború kitöréséig. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az egyetem kapcsolatát egy szerződés biztosította. A fejezet szerzője megemlíti a növénytárt, az állattárt, az ásvány- és földtani gyűjteményeket, valamint az Érmészeti és Régészeti Tanszék gyűjteményét, ami jogilag egy ideig az EME birtokában maradt.

Tóth Szilárd Az egyetem, a város és Erdély kapcsolatáról írt. Erdély és Kolozsvár számára első jelentős lépést a vasút, majd a vízhálózat kiépítése jelentette, az elektromos energia, a gázgyár körüli problémák megoldása. Az egyetem megalakulásával változott Kolozsvár társadalmi és gazdasági szerkezete, a városvezetők között 40 alkalmazottja volt az egyetemnek. Ezek neve, hivatásuk, foglalkozásuk, korszakuk, jogcímük egy táblázatban jelenik meg, ugyanígy volt részvénytársasági érdekeltségük is.

Az utolsó fejezetet az időközben elhunyt Vekov Károly és Vincze Gábor írta Kolozsvári végjáték, Szegedre menekülés címmel, amit a trianoni békediktátum, illetve a román király előtti eskütétel megtagadása váltott ki. Ezt követi Marjanucz László főszerkesztő utószava, a rektorok és prorektorok, a dékánok, díszdoktorok felsorolása, a bőséges irodalom és a levéltári források jegyzéke.

– Kinek kellene elolvasnia ezt a könyvet? 

– Ajánlom a fiatalabb és az idősebb gyógyszerészeknek, orvosoknak, tanároknak, hogy megismerjék az egyetemi oktatás előzményeit és a hajdan volt Ferenc József Tudományegyetem különböző fakultásain oktató professzorokat – válaszolta érdeklődésemre dr. Péter H. Mária nyugalmazott gyógyszerész, egyetemi adjunktus, a kolozsvári egyetem történetéről Szegeden kiadott két kötet egyik fejezetének szerzője.