Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy reklámfogásról, imázsépítésről, populizmusról van szó, de Marosvásárhely liberális szenátorának minapi politikai nyilatkozatával mindenki egyetért(het).
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy reklámfogásról, imázsépítésről, populizmusról van szó, de Marosvásárhely liberális szenátorának minapi politikai nyilatkozatával mindenki egyetért(het). Kivéve persze az érintetteket, akik remekül érzik magukat a parlamenti bársonyszékben, és két választás között eszükbe sem jutnak azok, akiknek a szavazata révén élhetnek, ahogy mondani szokás, mint Marci Hevesen.
Az említett honatya, akit az olvasók főként a magyar grófok és azok utódaival folytatott hadakozásiról ismernek, a minap arról beszélt, hogy a parlamenti képviselőknek évente járó három hónap szabadság – a többi privilégium mellett – enyhén szólva túlzás, és talán akkor érdemelnék meg, ha nemcsak (haszon)élvezői lennének a funkciójukkal járó státusuknak, hanem valóban kompetencia, szakmaiság, az állampolgárok érdekei iránti elkötelezettség, felelősségtudat jellemezné őket. Azonban a jelenlegi hazai körülmények között szégyentelen, felháborító cinizmus, mert a parlamenti képviselők a mentelmi jogukkal, a magukat törvények fölöttinek tekintő önteltségükkel egy felsőbbrendű kaszt tagjainak tekintik magukat.
Ezért is ingott meg az évek során az emberek politikusokba vetett bizalma, s tekintik őket parazitáknak, akiktől hatalmas pofont kaptak akkor is, amikor egy népszavazás eredményét, amely arról szólt, hogy a parlamenti képviselők számát háromszázra csökkentsék, nemhogy tiszteletben tartották volna, de olyan választási törvényt hoztak ki, amely nyomán mára 588-an szívják az adófizető polgárok vérét.
Azon kellene dolgozniuk, hogy visszanyerjék az elveszített bizalmat, a szavazatokat felelősségtudattal kellene honorálniuk, olyan alkotmányt és olyan gazdaságélénkítő törvényeket kellene alkotniuk, amelyek hozzájárulnának az emberek életminőségének javításához, mondta egyebek mellett a szenátor.
Mondhatjuk, hogy populista szöveg, hogy saját politikai tőkéjét kívánta gyarapítani a honatya ezzel a politikai nyilatkozattal. Viszont azzal, amit mond, százszázalékban egyetértünk. Parlamentre szükség van, hiszen ez a demokrácia egyik alapintézménye. De nem olyanra, amilyent a legutóbbi választások során a nyakunkba sóztak. A törvényhozás reformjára lenne szükség elsősorban, világos, egyértelmű szabályzókra, és olyan képviselőkre, akik tudásukkal, professzionalizmusukkal, hozzáállásukkal nem csak saját vagy pártérdekeket képviselnek, hanem az állampolgárokat szolgálják. Akkor talán a Korrupcióellenes Ügyészségnek sem lenne annyi dolga, és nem lenne szükség újabb börtönökre. Mert mostanában arról beszélnek, hogy legalább hatot kellene építeni, annyira túlzsúfoltak.
És az sem történhetne meg, hogy – a túlzsúfoltság miatt – csoportosan szabadon engednek bűnözőket, akik még aznap elkövetnek egy-egy lopást, betörést, netán gyilkosságot, amire a rendőrök cinikusan csak a vállukat vonogatják, hogy nincs mit tenniük. Mintha nem a mi adólejeinkből élnének ők is, akárcsak a honatyák.
