A cirkadián ritmus kutatásáért
A cirkadián ritmust, azaz a „napi biológiai órát” szabályozó molekuláris mechanizmus kutatásáért három amerikai tudós kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be október 2-án a Karolinska Intézetben Stockholmban.
Az illetékes bizottság indoklása szerint Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young felfedezései rávilágítanak arra, hogy a növények, az állatok és az emberek biológiai ritmusa miként alkalmazkodik a Föld forgásához. A földi élet ugyanis a bolygó forgásához igazodik. A kutatók előtt már régóta ismert, hogy az élő szervezeteknek – beleértve az embert – belső, biológiai órájuk van, amely segíti őket a napi ritmushoz való alkalmazkodásban és az arra való felkészülésben. Ennek a belső órának a mechanizmusa részben annak köszönhetően vált ismertté, hogy a három amerikai tudós megvilágította belső működését.
Az idei orvosi Nobel-díj kitüntetettjei gyümölcslegyeket használva modellorganizmusként izoláltak egy olyan gént, amely szabályozza a napi biológiai ritmust. Kimutatták, hogy ez a gén kódol egy fehérjét, amely éjszaka felgyülemlik a sejtben, nappal pedig lebomlik. Később a gépezet működésében részt vevő további fehérjéket azonosítottak, megvilágítva a mechanizmust, amely a sejten belüli önfenntartó óra működését szabályozza. Ma már ismert, hogy a biológiai órák ugyanazon elvek mentén működnek más soksejtes organizmusokban is, beleértve az embert.
A belső óra rendkívüli precizitással igazítja a szervezet működését a nap eltérő szakaszaihoz – olvasható az indoklásban. Ez az óra szabályozza az olyan kritikus funkciókat, mint a viselkedés, a hormonszintek, az alvás, a testhőmérséklet és az anyagcsere. Az ember egészségét befolyásolja, ha átmenetileg felborul a külső környezet és a belső biológiai óra összhangja. Ez történik például akkor, ha valaki átutazik több időzónán és ez zavarokat vált ki szervezete működésében. Vannak arra utaló jelek, hogy az életvitel és a belső óra által diktált ritmus közötti összhang krónikus hiánya összefüggésben áll több betegség kialakulásával.
Jó úton járunk, hogy elismerjük a cirkadián órának a meglehetősen erős hatását a humán élettanra – fogalmazott az MTI-nek Kozma-Bognár László, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
A belső óra mechanizmusának molekuláris összetevőit megismerve könnyebb magyarázatot találni olyan humán állapotokra, mint például az „örökletes korai alvási fázis szindróma” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy orvosi szempontból miben segíthet egy ilyen felfedezés, példaként említette, hogy sok esetben cirkadián ritmust mutat a humán sejtek érzékenysége bizonyos vegyületekre, mérgező anyagokra.
Jeffrey C. Hall a svéd rádiónak úgy fogalmazott, nagy öröm elnyerni a Nobel-díjat. Hozzátette, soha nem gondolt arra kutatásai közben, hogy munkája hová fog vezetni.
A 73 éves Michael Rosbash genetikus, kronobiológus a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) diplomázott, majd a skóciai Edinburghi Egyetemen végzett tanulmányokat. 1974-től a Brandeis Egyetem kutatója. Az egyetem Rosbash vezette laboratóriumának felfedezéseivel sikerült megvilágítani számos betegség, alvászavar, mentális betegség és a cirkadián ritmus közötti összefüggést. Ezek a felfedezések olyan gyógyszerek kifejlesztését eredményezhetik, amelyekkel kezelhetők az alvási, mentális és más betegségek és a szervezet időeltolódással összefüggő zavarai.
Az 1949-ben született Michael W. Young biológus, genetikus a Texasi Egyetemen végzett 1975-ben, majd a Stanford Egyetem orvosi karán tanult. 1978-tól a New York-i Rockefeller Egyetemen kutat. Laboratóriumának felfedezései egyebek között nagy horderejűek az alvászavarok és a hangulati zavarok kutatásában, kezelésében.
