Magyarul: kiruccanás, rövid városnézés, gyors, felületes látogatás egy adott helyen. Vagy több helyszínen.
Magyarul: kiruccanás, rövid városnézés, gyors, felületes látogatás egy adott helyen. Vagy több helyszínen. Ezt tettük a múlt héten Skandináviában. Dániában már vagy két ízben is jártunk, de azok inkább csoportos kirándulások, meghatározott céllal szervezett tanulmányutak voltak a kilencvenes években, amikor a dán demokráciamodellt kellett szem- és fülügyre vennünk. Átplántálnunk a hazai száraz rögök közé. Ma már töredelmesen beismerhetjük, nem sikerült. Enyhítve: bár mi erőst igyekeztünk, de a körülmények összeesküdtek ellenünk.
Ezúttal azonban nem volt semmi határozott, pozitív/negatív, életvigyort/irigységet keltő célunk. Csak bréktük a citit bele a világba. Három várost közelítettünk meg a kíváncsisággal: Koppenhágát, Malmőt és Lundot. Azaz két országban jártunk, melyek azonban egykor egyek voltak, ma viszont kettejük között példás az összeműködés, vagyis a dánok és a svédek között. Holott valamikor élet-halál harc, vetélkedés folyt közöttük, hol a dánok, hol a svédek kerekedtek felül, hol beleszólt a harmadik partner, Norvégia is. Csak a finnek hallgattak az oroszok elnyomása alatt. (Különben Finnországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyáltalán nem negatív töltetű, ui. az hozta meg Finnország kiszakadását a cár birodalmából. Ebből az alkalomból a malmői városi múzeumban finn textilművészeti kiállítást láthat a közönség szeptemberig.) A múzeum Malmö várában (Malmöhus) rendeztetett be, mely a XV. században épült, tehát két századdal öregebb, mint a vásárhelyi vár. Odabenn bútor- és lakberendezés-történeti kiállítás fogadja a látogatót, engem pedig az a meghökkentő meglepetés, hogy a múzeumba betért egy látható mohamedán házaspár is gyerekével, és egymás között svédül vagy dánul beszéltek. Ez már valamilyen integrációs sikert jelent, gondolom.
Különben rengeteg a fejkendős nő és erősen keleti jellegű férfi, rengeteg a gyerek mindenféle kivitelben, a praktikusabbnál praktikusabb gyermekhordó biciklire szerelt talicska, kocsi, csomagtartó. Nagy a népek közötti keveredés. Nemegyszer láttunk fehér, hirtelen skandiszőke, tisztes halászmúltban megöregedett nagyapát/ nagyanyát szénfekete, göndör unokával fagylaltozni. És ez nem tengerparti véletlen szerelmek gyümölcse, mint nálunk egykor. Itt természetesnek tűnik. Na hallod, ha a svéd fociválogatottnak tagja a himnuszt szöveggel éneklő Zlatan Ibrahimovics, a bosnyák-horvát bevándorlók gyermeke, aki már a boldog és erős, semleges és gazdag Svédországban született.
Egyébként magyarral sem nagy vicc találkozni Malmőben, a legdélibb svéd városban. Ottjártunkkor éppen városfesztivál volt, igazi nagy őrület rengeteg látogatóval, zenerajongóval, zenekarokkal, fiatalok ezreivel, s a főutcán felállított sátrak között három különálló magyar lángossütő nagyiparost is felfedezhettél. Mi egy olyan úrral beszélgettünk, aki már Svédben született 1972 után, megtalálta a boldogulást, két magyar alkalmazottal dolgozik, és a népek, arabok, keresztények, indusok és zsidók veszik-viszik a lángost, sor van a fokhagymás, tejfeles, sajtos óriás- lepényekért. Persze a másik kettőt konkurenciának tekinti, de mond róluk túlságosan sok dehonesztálót. Úriember.
A város terein (sok van, tágasak, régiek és újak, hatalmas vörös téglás épületek övezik, melyek a századelő – XX. század eleje – svéd és dán polgárságának magabiztosságát sugározzák felénk egy századdal később is) mindenütt körhinta, óriáskerék és egyéb, szó szerint hányingert kiváltó, szédületes mutatványos pont és zsivaj mellett (fütty, sikoltás, rikoltás, óbégatás a világ összes nyelvén iszonytató magasban) a sátrakban válogatott bandák húzták, gitárták a művészetet. Mi egy bluest játszó négytagú együtteshez tértünk be, miután a várost keresztül-kasul átszelő csatornák egyikének partján pihentettük fájós, ámde mégis sokat kibíró lábazatun-kat.
Odabenn a sátorban egy meghatározott korosztály ingadozott, lépegetett helyben a zene ritmusára. A volt hippik, megfáradt kábszeresek és rockerek, a hatvanas évek egykori happy közönsége, a mai hatvanas-hetvenesek. Nosztalgiáztak. Vagy a blues élvezete bizonyos életkorhoz van kötve.
Visszanézve ezt a kis szöveget, most látom, hogy három városról kezdettünk el fecserészni, de aztán csak Malmö kerekedett ki győztesen. Pedig nagy élmény volt átkelni kétszer is a Malmőt Koppenhágával összekötő tizenhét éves Öresund hídon, Lund vasárnapi csendes kisvárosi hangulata, Koppenhága világvárosi bicikliforgalma, a svéd és dán jólét, az árak felhőkarcolói és a halálpontos közlekedés, a személyautók számának tudatos ritkasága.
A többiről talán a jövő héten.
