Civilizációs ártalom a tartási rendellenesség

(Folytatás a november 26-i lapszámból)

Ami a gerincoszlopot illeti, a dinamikus egyensúly megbomlása miatt jelentkezhetnek a következő tartáshibák vagy már beidegzett ferdülések.

Az első ábra a normális testtartást mutatja. Az A lordotikus, hátraálló deréktájék, medence, kislányoknál gyakoribb. A B kifolordotikus tartás vagy nyerges hát a helytelen állás eredményeként jelenik meg. A C ennek hangsúlyozottabb formája. A D a lapos hát, ahol a gerinc fiziológiás görbületei nem jelennek meg, az izomerő, a hajlékonyság csökken, a járás merev lesz. Az E kifotikus (púpos) tartás vagy hajlott hát, mely a vállak előreesését, ugyanakkor a mellkas és tüdőtérfogat beszűkülését eredményezi. Az oldalirányú gerincferdülés (skoliozis) nem jelenik meg az ábrán, de szintén elég gyakori és hirtelen megjelenő probléma, amikor észrevesszük, hogy gyermekünk az egyik vállát lennebb tartja a másiknál. Beszélnünk kell a nyaki tartáshibákról is, mert élettani funkciójuk nagyon rányomja bélyegét bármilyen korosztályra. Amikor a nyak oldalhajlítása beszűkül, az izmok nyomásérzékennyé válnak egyik vagy mindkét oldalra hajlításnál vagy körözésnél. A helytelen ülés, a hosszú ideig használt okostelefonok, a gyenge látás (miópia), a hosszabb ideig tartó fókuszolás a táblára, a számítógép képernyőjére előidézi a nyak függő tartását. Amerikai tudósok kutatásai rámutatnak, hogy az előreálló nyak „text neck” (szövegnyak) Amerikában ipari méreteket öltött az elektronikus tablettek, okostelefonok állandó használata miatt. A nyaki elváltozások következménye a legszemléletesebb, ha tükörben félprofilból megnézzük a saját nyakunkat, és tudomásul vesszük, milyen szögben hajlik előre. Vigasztalást csak az nyújthat, hogy az ismerősünk, barátunk, rokonunk is ugyanazzal a szpondilózissal (csigolyakopással) küzd, ami miatt gyakran szédül, zsibbadnak az ujjai vagy hányingere van. S még nem szóltunk az egyre növekő számú túlsúlyos gyerekről, elhízott felnőttről, ami szintén civilizációs ártalom. Tehát fokozottabb figyelmet kell fordítsunk a mindennapi mozgásra, a helyes állás, ülés, járás begyakorlására, a helyes tartásra, mert a kényelem, az egy helyben ülés – bizonyítottan napi 8 óra felnőttek, napi 11 óra diákok esetében – gipszbe teszi szervezetünket, és generációkat nyomoríthat meg.

Bogdán M. Emese