Cloclo „feltámadása” a filmvásznon

1978. március 11-én alig 39 évesen vált véletlen baleset – egy fürdőszobai rövidzárlat – áldozatává Claude Francois francia énekes, akit hazájában csak Cloclónak becéztek.

1978. március 11-én alig 39 évesen vált véletlen baleset – egy fürdőszobai rövidzárlat – áldozatává Claude Francois francia énekes, akit hazájában csak Cloclónak becéztek. Páratlan kultusz övezte, különösen a lányok rajongtak érte: olyannyira, hogy emlékét mindmáig életben tartották, lemezeit mindmáig millió-számra vásárolták, mára pedig, legalábbis a filmvásznon, maga a sztár is „feltámadt”.

Azok szerint, akiknek már módjuk volt megismerkedni a filmmel, a belga Jérémie Renier egyszerűen „elképesztően valósághű” Cloclót kelt életre a Florent-Emilio Siri által rendezett moziban.

A színész a párizsi Le Figarónak elmondta, hogy nem is a legendás énekes külső megjelenése volt számára a legnehezebb kihívás, ugyanis hosszú szőke frizurájával aránylag könnyű volt felidézni a sztárt. Az életrajzi filmben a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek karizmatikus énekesét kairói fiatalságától a franciaországi hektikus sztárlétig kellett hihetően megformálnia. Cloclo jellegzetes, éles és magas orgánumán kellett megszólalnia (sok jelenetben keverték is az archív hangot a színészével), és Claude Francois legendás táncművészetétől sem volt szabad elmaradnia – holott közismert volt a sztár milliméterre kidolgozott koreográfia-teljesítménye, amelyhez rendre csinos lányok – a Cloclo-görlök – szolgáltatták a körítést.

Órákon át tartó énekgyakorlatok, dobos- tanfolyam, Rambóhoz illő fizikai felkészülés, „Claude Francois minden koncertjén 3-4 kilót vesztett, másfél órán át mindent beleadott, néha éppenséggel az ájulásig. Nekem 12 órán át is talpon kellett maradnom, és másnap folytatnom kellett” – emlékezett vissza a forgatásra Renier.

Florent-Emilio Siri rendező a maga részéről elmondta: nem csupán a fizikai hasonlatosság miatt ragaszkodott a ma harmincas éveiben járó belga színészhez, aki mögött már több mint 30 film áll, hanem tehetségéért és azért a teljes odaadásért is, amellyel szerepeit alakítja. „Amikor Claude öltönyében belépett a stúdióba, már ő volt: úgy beszélt, úgy mozgott, mint ő maga” – emlékezett vissza a jelenetre a rendező.

Jérémie Renier nyomába eredt modelljének, számtalan dokumentumot olvasott el és nézett meg, találkozott az idol családjával, barátaival. Renier a jellemző külsőségeken túl a bátor és nagyra törő autodidaktát mutatta be, aki „mindent megtett azért, hogy befusson”, azt az avantgárd művészt keltette életre, akinek 40 híres dala vált slágerré, köztük a Comme d'habitude – amelyet a világon mindenütt ismernek Frank Sinatra változatában, My way címen.

A film nem palástolja Claude Francois gyengéit sem: szeretetéhségét, törékenységét, végletességét. Cloclo képes volt csak azért eltitkolni második fiának születését, hogy ne veszítse el tizenéves lányimádóit. Akárcsak az életben, a sztár a filmen is aggodalmaskodó, egocentrikus, betegesen tisztálkodó, mániákus és zsarnoki férj.