Csütörtöki kimenő
Nem erre számítottál? Csalódtál? Jobb lett volna, ha másként alakulnak a viszonyok? Sose bánd.
Nézd, én próbállak vigasztalni, mert a helyzet csöppet sem vigasztalan.
Mondhatnám, hogy a nap másnap ugyanúgy kelt fel, sőt melegedik az idő, tombolni készül a tavasz. És lesz forró nyár és gazdag ősz. Tudom, ezek csupán közhelyek, de ilyen közhelyekből épülnek föl a különleges helyzetek. A váratlan győzelmek és a váratlan vereségek.
Tudd meg, ami akkor és ott történt – ezt a történész hitelével mondom – nem volt véletlen. Nem fordult félre az Isten egy percre, és ezalatt a gonoszok lettek úrrá a földön. (Legalábbis azon a kis darabon, amelyet szeretsz, elhagysz, visszatérsz, ismersz, ahová ki- és beutazhatsz, rokont, gyermeket fölkereshetsz, ahonnan elszakítottak egykor, és ahová bármikor visszamehetsz ma már. Szabadon. Illúziókkal és azok nélkül. Illiberalizmus nélkül. Tusványos nélkül is. Csak úgy.)
Nem volt váratlan, mondom. Voltak előjelek, napi botrányok, szövegek és leleplezések, hibák, botlások, félrefogások, voltak kétségbeesett gesztusok, elbizakodottság és téves kapcsolások, minden, ami belefér egy hatalmi csoport fiziológiájába. Na és ha figyeltél, voltak közvélemény-kutatások, amelyek egyre közeledtek a megtörténhetőhöz, napról napra jelezték a nemzet hangulatát, kedélyhullámzását.
Ideáljaid megkoptak. Lassan, de biztosan elvesztették csillogásukat, a forint sem csillogott már úgy, mint régen. Sőt inflálódott. Te úgy szálltál ki a Ferihegyi repülőtéren 50 percnyi repülés után, hogy hazai valutádért rengeteg odaáti pénzt kaphatsz. Vásároltál? Ne bánd. Ma már itthon is megkapható szinte minden. A szellemi termék (könyv) is, csak győzzed pénzzel.
Szidod a politikai szereplőket ideátról, mert szerinted máris behódoltak az új fiúknak? Emlékeztetlek arra az axiómára, miszerint erdélyi magyar szervezeteknek, alakulatainknak a mindenkori magyar kormánnyal kell jó kapcsolatokat ápolni. Ők jelentenek végső soron pénzt, paripát és garanciát arra, hogy te kinyithatod a szádat, és siránkozhatsz a veszteségek felett, örülhetsz, beszélhetsz, írhatsz, tervezhetsz, építhetsz, ünnepelhetsz szabadon. Bánkódni is lehet. Csak ne túl sokáig. Ja, és jogaid nem vesznek gyorsan porba-sárba.
Mert ott van a visszatalálás Európához. Ahová tartozunk, tartozol te is. A tömeg azt üvöltötte: Ruszkik, haza! Nem véletlenül. Ezer évvel korábban ugyanazt üvöltötte a honfoglalók második generácója, amikor Bizánc helyett Rómát választotta István király. Ez a történelem diktátuma. Az egyetlen diktatúra, amit elfogadhatsz. Európa jelenti a biztos jövőt. A visszatérés nem lesz zökkenőmentes. De megéri, hidd el. (S ha ez vigasztal, Európa-tanból a szomszédoknál sokkal jobb tanuló lehet Péter.)
Eltűnt néhány kellemetlen alak, akiket titokban te sem szívlelhettél, biztosan tudom. Nem lesz ott a pulpituson a nagy bajuszú képviselőket büntető antidemokrata, és nem lesznek ott a háttér vigyorgói, a fensőbbséges pimaszok, a hatalom megbízottjai. És légy biztos, hogy ami ma árad, holnapután megfárad.
*Jelentése: vigasztalások. Cicerónak is van egy azonos című írása, hogy klasszikusokra hivatkozzak.
